Nem tudom elfogadni a szüleimet, mit tehetnék?

Olykor nehéz kijönni a szülőkkel, elfogadni őket úgy, ahogy vannak, megfelelni nekik mindenben, mikor a te elképzelésed egészen más az életedről.

Manapság, hogy az önállósodás és a szülőkről való leszakadás gyakran átnyúlik a felnőttkorba, a szülői házban rekedés sok problémához vezethet. Ha te is hasonló cipőben jársz, szakértőnk leveléből megtudhatod, milyen úton indulhatsz el a megoldás felé.

Kedves Ágnes!

Próbálok változtatni az életemen, de sajnos a családi része nem sikerül. Egyszerűen nem jövök ki a szüleimmel. Mindig azt várják, hogy adjak, de nem segítenek. Inkább támadási felület vagyok, ha jót teszek is, vagy, ha jól érzem magam. Sajnos nincs meg az a kötődés és szeretet, amit más családokban látok, és nagyon úgy érzem, hogy később sem működik majd. Nem akartam soha föléjük emelkedni, de lehet, hogy mégis így alakult.

Ha segítségre vagy tanácsra lett volna szükségem, nem álltak mellettem soha, mindig kitértek előlem. Mivel otthon lakom még, próbáltam ezt rendezni, mert mindig keresztülhúzzák a terveimet, és nem haladok előre. Pedig már külön életet szeretnénk a párommal. Sajnos, mivel vidéki vagyok, nem tudok ilyen tanácsadásra eljárni, ezért is kérem így a segítségedet.

Üdv: Leila

Kedves Leila!

Ez bizony tényleg probléma. Illetve nem pontosan látom, így, ebből a néhány sorból, hogy valójában mi is a probléma. Megteszed, hogy leírod még néhány mondatban, pontosan mi nem sikerül jól az életedben, és miért nem tudsz együtt élni a pároddal?

Addig is néhány gondolat, ami eszembe jutott: az igazi párkapcsolatra akkor állunk készen, ha a szüleinkkel bensőséges viszonyban vagyunk, értem ez alatt azt, hogy tiszteljük őket, és elfogadjuk olyannak, amilyenek. Annál is inkább - tetszik, vagy sem -, mert olyanok vagyunk, mint ők.

Minél határozottabban utasítja el valaki a szüleit, annál jobban bünteti saját magát. Minél jobban akarunk különbözni apánktól vagy anyánktól, annál inkább hasonlítunk rá. Lehet, hogy nem ideális a kép, amit látunk, biztos, hogy lehetne még jobb, még kedvesebb, még megértőbb, még támogatóbb anyánk és apánk, de a szüleinket nem választhatjuk meg.

Így marad az elfogadásuk. Tisztelettel és alázattal. Ha erre képes valaki, akkor megérzi azt is, milyen erőt sugároznak, és mi minden jót örökölt tőlük ahhoz, hogy boldoggá, esetleg a szülei életénél is jobbá tegye a sajátját. Ezen alapszik a felnőtt lét szabadsága. Aki azonban elvárásokat támaszt a szülei felé, hozzájuk láncolja magát. Hiszen míg a feltétel nélküli elfogadás elválaszt, az elvárás köt, méghozzá egészen addig, amíg nincs meg a beteljesülés. Probléma biztosan van tehát akkor, ha az elvárásaink túlzóak, teljesíthetetlenek.

A családállítás filozófiája úgy tartja, hogy minden gyerek jó, és minden szülő is jó. Szülők és gyerekek pedig egy nagyobb rendszer, a sok generációt magába foglaló család részei. A családfelállításban lehet azt megtapasztalni, hogy a család tagjai kölcsönhatásban állnak egymással, így, ha valahol rendetlenség van, valami összegabalyodott, valakivel rossz történt, netán rosszat tett másokkal, akkor az az egész családot érinti.

A családtagok észlelik, megpróbálják kijavítani ezt a hibát, néha még a saját boldogságukat is feláldozzák ezért. Ha tehát az egyik szülő nem ad annyi szeretetet, mint amennyit a gyerek igényelne, akkor ezzel a módszerrel meg tudjuk nézni, történt-e valami olyan - ha igen, melyik generációban -, ami ezt az apát vagy anyát leköti lélekszinten. Van úgy, hogy mindkét szülő - egymástól függetlenül - el van foglalva a lelkében valamivel. Ez pedig kihúzza őket a rendszerből, a jelenből.

A családfelállítás segítségével felderítjük és megmutatjuk a tudat számára rejtett folyamatokat, dinamikákat, és megkíséreljük helyreállítani a rendet. Így szüntetjük meg azt a problémát, ami a család egyik tagját, például a szüleivel elégedetlen gyereket a felállításra elvitte.

Amikor vádaskodunk a szüleink ellen, hogy túl kevés figyelmet, szeretetet kaptunk, olyat akarunk, amit nem lehet kijavítani. El kell fogadni, hogy minden úgy helyes, ahogy volt, hiszen tulajdonképpen mindent megkaptunk tőlük, amire szükségünk volt. Próbáld kimondani azt a mondatot: köszönöm, amit kaptam tőletek, hálás vagyok azért, amit adni tudtatok, a többit már magam intézem.

Üdvözlettel: Féderer Ágnes

• anya
• szeretet
• család
• szülő
• apa
• családállítás
• hét kérdése
• féderer ágnes
• Lélek&Test