Megerőszakolták a fiatal nőt, kamerát ragadott: képeken dokumentálta a gyógyulás folyamatát

A megrázó, fájdalmas traumák feldolgozása mindig hosszú és nehéz folyamat, az pedig egyénfüggő, hogy ki hogyan, milyen módszerrel tudja magát a leghatékonyabban túltenni a történteken. A pszichológus felkeresése ilyenkor elmaradhatatlan, ám van, hogy a terápia sem hat annyira, amennyire kellene. 

Ez történt Rosem Mortonnal is, aki még a szakértő és férje segítségével is borzasztóan nehezen tudta feldolgozni azt, hogy megerőszakolták. Állandóan rettegett, depressziós lett, és kísértették a vele történt borzalmak. Ezért úgy döntött, szenvedélyével és munkájával próbálja elősegíteni a lelki és mentális gyógyulás folyamatát: megrázó képeken dokumentálta küzdelmeit, félelmeit és a feldolgozás szakaszait.

Fotózással próbálta feldolgozni a szexuális erőszakot

- Miután megerőszakoltak, a napok soha véget nem érőnek tűntek. Úgy éreztem, mintha egy mély gödörből kéne kimásznom fuldokolva, éhezve, haldokolva. Nem tudtam aludni. Nem tudtam enni. Nem tudtam dolgozni. Egy olyan térben léteztem, ahol a pánikrohamok gyakoriak voltak, és kiszámíthatatlanok. Hol van a biztonság? Mi a biztonság? Túlterhelt voltam, és rémült. Túl sok volt az érzelem, ezért véget kellett vetnem neki. Hogy értelmet adjak a tapasztalatomnak, megragadtam a kamerámat, és fotózni kezdtem - írta a fiatal nő a beszámolójában, melyet a CNN oldalán tett közzé. 

Innentől kezdve mindent megpróbált megörökíteni: amit látott, ami történt vele, és ahogy érzett. Hozzátette, úgy érezte magát, mint a többi áldozat és túlélő. Ha nem volt elég bizonyíték, akkor olyan volt, mintha meg sem történt volna. Ezért olyan „bizonyítékokat” készített, amire volt lehetősége: a gyötrődésének és a túlélésének bizonyítékait. A fotózás nagy segítség és hatásos terápia volt számára. A kamera lencséin keresztül lassan megtanulta, hogy dolgozhatja fel a történteket, maga a munka pedig segített kifejezni néma fájdalmát.

Megrázó képeken az erőszak utáni gyötrelem

Amikor beszámolt férjének arról, ami vele történt, a férfi teljesen lefagyott, összetört, de igyekezett mindenben támogatni, segíteni nőt. Rosem Mortonnak szerencsére volt annyi ereje, hogy elhatározza, pszichológushoz fordul. Terapeutáját a kezdetekben hetente látogatta meg, ám egy hónap után jött csak rá, a munka és az egész folyamat még csak most kezdődik.

A fiatal nő egy idő után elkezdett utánajárni a statisztikáknak is. Megtudta, hogy Amerikában minden 92. másodpercben szexuális zaklatás áldozatává válik egy nő, hatból egy amerikai nő pedig élete során elszenvedett már szexuális erőszakot vagy ennek kísérletét. A helyzet sajnos itthon sem jobb. Egy kutatás szerint Magyarországon több mint 35 ezer lányt ér szexuális erőszak 15 éves kora előtt, és közel kétmillió nő él, aki 75 éves kora előtt valamikor élt súlyos lelki erőszakot alkalmazó partnerrel párkapcsolatban. Élete során közel 800 ezer magyar nőt ért ezen kívül testi, és közel 300 ezret szexuális erőszak is. Mindezek mellett több mint 200 ezer nő él olyan párkapcsolatban, amelyben fizikai és/vagy szexuális erőszak áldozatává teszi a párja.

Rosem Mortont megrázták ezek az adatok, hiszen egy évvel ezelőtt még bele sem gondolt, hogy ő is egy lesz az elkeserítő számok között. Úgy gondolta, ha betartja az alapvető óvintézkedéseket - például kerüli a sötét, elhagyatott helyeket -, akkor nem érheti semmi baj. Végül ez sajnos nem így történt.

Megerőszakolását a rendőrség sem vette komolyan

Az erőszakról - érthető módon - nem szívesen beszél. Annyit árult el, hogy többször felszólította a férfit arra, hogy hagyja abba, hagyja őt békén, azonban nem állt le. A történtek után hazasétált, elmondta a legjobb barátnőjének, aki nem hitt neki, majd felhívta a férjét, aki rögtön megkérdezte, jelentette-e a rendőrségen a történteket. Ő nemmel felelt: túlságosan összetört akkor, fogalma sem volt, mit tegyen. Úgy érezte, már túl késő, és az egész nem számít annyira, hogy bárki foglalkozzon vele. Végül egy hét múlva elment a nőgyógyászához, aki észrevette, hogy baj van, és mindenben segített neki. Ajánlott egy terapeutát, és azt tanácsolta, hogy jelentse az erőszakot, és mondja el minél több barátjának, hogy megkapja a kellő támogatást.

Végül úgy döntött, a rendőrséghez fordul, azonban a rendőrnő kivezette az épületből, és azt mondta, nem tudja felvenni a vallomását. Ezután több rendőrrel is beszélt, de mindegyiküktől azt a választ kapta, hogy az ügy nem ér annyit, hogy erre pazarolják az idejüket. Nem véletlen, hogy  Amerikában a megtörtént nemi erőszakok 80%-a elhallgatva marad, míg Magyarországon maximum 10%-át jelentik be, és az elkövetők 99%-a büntetlen marad. Az ügyeket sajnos még mindig nem veszik elég komolyan, és nincs meg a megfelelő rendszer, protokoll a hasonló abúzusok esetére.

Traumájának megosztásával másoknak akar segíteni

A fiatal nő végül talált egy rendőrt, aki felvette a vallomását, azonban ezután semmi nem történt: az ügy nem mozdult előre, nem indult nyomozás. Végül beletörődött, hiszen nem tudott mást tenni, és nem is maradt energiája küzdeni. Úgy döntött, képein keresztül áll ki magáért, a többi áldozatért, és ezekkel igyekszik hallatni a hangját. 

Rosem Morton már sosem lesz ugyanaz az ember, aki a történtek előtt volt, és nagyon hosszú időbe telt számára a feldolgozás folyamata, sőt talán soha nem is fog véget érni. Elárulta, a férje többször megkérdezte, miért osztja meg a képeket, miért okoz magának ezzel még több lelki sebet, ő azonban azt válaszolta: azért, mert ez fontos. 

- Talán a világ nagyon elszánt aziránt, hogy elhallgattasson minket, de én még elszántabb vagyok, hogy felszólaljak, és megosszam a történetemet. A projektemet annak az ártatlan kislánynak dedikálom, aki voltam, és sok más embernek, akik azt hiszik, egyedül vannak - üzente a fotós, aki reméli, hogy képei és története sokak figyelmét felhívja majd arra, hogy rengetegen válnak nemi erőszak áldozatává, de a történteket sem az emberek, sem a rendőrség vagy más hivatalos szervek nem kezelik helyén, nem veszik elég komolyan.

Mit viselnek a nemi erőszak áldozatai?

Élénken él az az elszomorító tévhit, hogy azok, akik erőszak vagy zaklatás áldozatai, felelősek a velük történtekért valamilyen formában. A legtöbben például úgy gondolják, hogy a nem megfelelőnek titulált, túl kihívó öltözködésükkel hívták fel magukra a figyelmet, és provokálták ki a zaklatást. Több projekt is született már azért, hogy rámutasson arra, mennyire nincs így, köztük egy igen erőteljes és megdöbbentő kiállítás is, mely szokatlan módon dolgozza fel a szexuális erőszak témakörét. 

Képek: CNN, Rosem Morton.

• nemi erőszak
• megerőszakolták
• szexuális erőszak
• fotósorozat
• női sorsok
• képek
• trauma
• trauma feldolgozása
• Lélek&Test