Fiatalkorában nővérnek készült a kegyetlen náci fegyőrnő: brutális módon kínozta az asszonyokat Hermine Braunsteiner

Hermine Braunsteiner 1919-ben született Bécsben egy vallásos család legkisebb gyermekeként. Hentes apját sosem foglalkoztatta a politika. A lány római katolikus oktatásban részesült, és nővér szeretett volna lenni, de később egészen más irányba vitte az útja. Először egy sörfőzdében dolgozott, majd egy mérnök házában tevékenykedett szobalányként. 

Ezután került egy repülőgépgyártó céghez, a Heinkel Művekhez, ami később, a II. világháború alatt a náci fegyverkezés alapkövét jelentette. Itt ismerkedett meg igazán a náci ideológiával, ami gyorsan magával rántotta. A jobb fizetés reményében hamarosan jelentkezett is a ravensbrücki női koncentrációs táborba felügyelőnek, és 1939-ben meg is kezdte itt a munkát Maria Mandl vezetése alatt. 

Brutalitásáról vált hírhedtté Hermine Braunsteiner

Három év után a köztük lévő nézeteltérések miatt áthelyezést kért, így 1942-től a lengyelországi Lublinhoz közeli Majdanekben kapott állást. Európa legnagyobb táborában közel 150 ezer embert tartottak fogva. Hermine Braunsteinernek számos feladata volt, főleg 1943-as előléptetése után: szerepe volt a gázkamrába küldendő nők és gyermekek kiválasztásában, figyelt a rend fenntartására, és különös kegyetlenséggel büntette azokat, akik szerinte hibát követtek el, vagy egyszerűen csak úgy vélte, megérdemelték.

Fékezhetetlen, hirtelen dührohamairól vált hírhedtté, és brutális bántalmazások, gyilkosságok köthetőek a nevéhez. Többször megesett, hogy halálra korbácsolta a nőket, vagy acélbetétes bakancsával rugdosta őket néha egészen addig, amíg ki nem lehelték a lelküket. Egy, a később ellene valló szemtanú szerint előfordult, hogy a hajuknál fogva ragadta meg a gyermekeket, és így dobta őket a gázkamrák felé tartó teherautókra. Brutalitása miatt majdaneki kancának, vagy taposó kancának becézték. 

1944-ben, miután megkezdték a majdaneki tábor kiürítését, visszaküldték Ravensbrückbe, ahol szintén sok foglyot bántalmazott. A tanúk szerint lovaglóostorral kínozta őket, és néhány nőt meg is ölt vele. 

Rövid börtönbüntetés után szabadon engedték

Még azelőtt Bécsbe utazott, hogy a szovjetek felszabadították volna Majdaneket. 1946-ban az osztrák rendőrség letartóztatta, átadta őt a szövetséges hatóságoknak, és 1947-ig fogva tartották. Később újra elfogták, és elítélték a kínzások, a bántalmazások, valamint az emberiség, illetve az emberi méltóság ellen elkövetett bűncselekményekért. Ekkor leginkább ravensbrücki kegyetlenségei kerültek előtérbe, majdaneki bűneiről alig esett szó. 1949-ben három év börtönre ítélték, de végül egy évvel később szabadon engedték. Az osztrák kormány állítólag ekkor megígérte neki, hogy nem vádolják meg további bűncselekményekkel, és amnesztiát biztosítottak részére.

Ez után éttermekben és hotelekben dolgozott, majd megismerkedett egy amerikai férfival, Russel Ryannel, akivel 1958-ban össze is házasodtak. A pár az Egyesült Államokba emigrált, az asszony pedig 1963-ban állampolgárságot kapott. Ezután New Yorkban, Queensben telepedtek le, ahol az egykori fegyőrnőt kedves, barátságos háziasszonyként ismerték meg a környékbeliek. Úgy tudni, múltjának sötét részleteiről férjének egyáltalán nem számolt be.

Boldog házas évek után életfogytig tartó börtönbüntetés

Egy nácivadászként ismert holokauszttúlélő, Simon Wesenthal akadt véletlenül a nyomára, amikor Tel Avivban három majdaneki túlélő beszámolt neki a nő kegyetlenségeiről. Egyik segítője Bécsben kutakodott az asszony után, itt tudta meg, hogy Queensbe költözött. Értesítették a The Times magazint is az információkról, és egy fiatal riporter eredt az asszony nyomába. Több ajtón kopogtatott egy Ryan vezetéknevű férfit keresve. Végül 1964-ben leltek rá Hermine Braunsteinerre, aki állítólag elárulta: sejtette, hogy valamikor eljön ez a nap. Ennek ellenére tiltakozott a vádak ellen, és erősködött, hogy Ausztriában már megbüntették, míg férje azt mondta az újságírónak, hogy nem tudott felesége náci múltjáról, tetteiről, és igyekezett védeni az asszonyt.

Mivel eltitkolta bűneit a bevándorlási hatóságok elől, 1971-ben megfosztották amerikai állampolgárságától, Németország és Lengyelország pedig a kiadatását kérte. 1973-ban ő lett az első amerikai állampolgár, akit háborús bűnei miatt adtak ki. Nyugat-Németországban állt bíróság elé, pere 1975-ben vette kezdetét Düsseldorfban, és egészen 1981-ig tartott, amikor is életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Bár nem volt minden tettére bizonyíték, a vád alapján legalább 80 ember és 102 gyermek meggyilkolásáért volt felelős, illetve további ezer ember megölésében játszott szerepet.

Végül diabétesz okozta komplikációk miatt amputálni kellett a lábát, és egészségügyi problémái miatt 1996-ban szabadon engedték. Élete hátralévő éveit egy férje otthonához közeli idősek otthonában töltötte. 1999-ben, 79 évesen hunyt el.

Az alábbi, hang nélküli felvételen Hermine Braunsteiner látható bírósági tárgyalásán 1975 novemberében.

Maria Mandl, a kegyetlen náci fegyőrnő

Maria Mandl az elsők között volt, akik 1938-ban önként jelentkeztek a náci koncentrációs táborokba felügyelőnek. Minden lehetőséget kihasznált, hogy fájdalmat okozzon, fizikai erőszakot alkalmazzon a fogvatartottak fegyelmezéséhez. A kínzások minden percét élvezte.

Képek: Getty Images Hungary, Wikipedia, Pinterest, Pinterest, Twitter, Twitter, Twitter. 

• náci felügyelőnő
• holokauszt
• női sorsok
• történelem
• majdanek
• koncentrációs tábor
• Lélek&Test