Agydaganat után Alzheimer: az idős házaspár nem engedte el egymást
Bár az élet többnyire nem olyan szirupos, mint a mesékben, egyesek története könyvbe kívánkozik.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Adott egy boldog, idestova hetven éve házasságban élő, idős pár, akik az idők során sok mindent átvészeltek, ám nem is olyan régen életük eddigi legnagyobb megpróbáltatásával kerültek szembe.
Sokaknak, meglehet, ez már túl nagy terhet jelentene, és inkább külön utakon folytatnák hasonló esetben, ám a házaspár mindvégig tartotta magát esküvői fogadalmához: jóban és rosszban.
Semmi sem választhatta el őket
Közel nyolc évvel ezelőtt a hölgyet agydaganattal műtötték, és szinte épphogy kiheverte a testi-lelki megpróbáltatásokat, azt vette észre, hogy férje egyre feledékenyebb, gondolatai összekuszálódnak, memóriája pedig egyre gyakrabban cserbenhagyja. A diagnózis: Alzheimer-kór. Unokájuk, a 23 éves Meghan Helton megosztotta helyenként szívszorító, néhol felemelő történetüket arról, milyen az, amikor reményt kell találnod a reménytelenségben.
- A nagyszüleim a példaképeim, mert minden nehézséget úgy vészeltek át, hogy közben egyetlen pillanatra sem engedték el egymás kezét - mondta unokájuk.
- Közel nyolc éve nagymamát rosszindulatú agydaganattal műtötték, és senki sem tudhatta biztosra, hogy felépül-e.
- A műtét után mindent újra kellett tanulnia: járni, beszélni, enni... szerencsére nagypapi végig mellette volt, és támogatta.
- A pillantásuk mindent elárul arról, mennyire szeretik egymást. Sokan egész életükben nem tapasztalnak hasonlót.
- A műtét után mintegy három évvel észrevette, hogy nagypapa egyre feledékenyebb, gondolatai összekuszálódnak, memóriája pedig egyre gyakrabban cserbenhagyja.
- Miután szembesültem vele, összeszorított fogakkal próbáltam úgy élni az életemet, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, mégis képtelen voltam elfogadni, hogy ilyesmi velünk megtörténhet.
- Nagypapa ugyanis egész életében mozgalmas életet élt, örökké viccelődött, és mindig volt valami, amivel éppen foglalatoskodott.
- Olyan férj, apa és nagypapa volt, akit mindenki kívánna magának.
- Nagyon furcsa és ijesztő, hogy, miközben még mindig él, a betegség már teljesen úrrá lett rajta, így valójában csak a teste van velünk.
- A hangulata egy hullámvasút sebességével változik: naponta, óránként, percenként, és borzasztó nehéz minden alkalommal úgy üdvözölni, hogy nem tudni, mi lesz a reakciója. Ha egyáltalán lesz.
- Sokan inkább otthonba küldenék szerettüket, hiszen az ápolás emberfeletti áldozatot követel. De nagymama erről hallani sem akar. Azt mondja, az Úrtól kapott még egy esélyt, így az a legkevesebb, hogy kitart mellette.
- Számomra ők a legnagyobb csoda az életemben, szerencsés vagyok, hogy az unokájuk lehetek.
Képek: Meghan Helton Photography.
OLVASD EL EZT IS!
