- Megbántam az eljegyzést

Miért olyan pasik hajtanak rád, akiket te cseppet sem találsz izgalmasnak? Milyen rejtett szempontok alapján keresed a párodat magad mellé? Mi közük lehet például a nagymamád döntéseinek a férfiválasztásodhoz? Hogyan tudod kideríteni, mi az, amire valójában vágynál?

Piri már a megismerkedésük pillanatában tudta, Ádám nem az a pasi, akibe eszét vesztve bele tudna szeretni. Persze, nagyon figyelmes, kedves, a maga módján még jóképű is, ám fényévekre van attól a típustól, amely a 28 éves lánynak igazán bejön.

Valójában szinte semmi vonzót nem talált benne, mégis randizott vele. Jóformán alig volt közös érdeklődésük és beszédtémájuk, máris eljutottak az eljegyzésig. Piri ekkor eszmélt fel, és nagyon megijedt. Legalább az ágyban minden rendben van közöttetek? - kérdezte a kesergő lánytól az egyik bizalmas barátnője. Piri erre nagyot sóhajtott, és válasz helyet szomorúan ingatta a fejét. A következő kérdést tette fel aztán már egy családállítási csoportban: - Miért éppen ő lesz a férjem, amikor nem is szeretem?

Titokzatos családi dráma

- Volt-e valaki a családodban, aki akarata ellenére ment férjhez, netán a szülei elvárásai szerint választott párt magának? - sorolta a lehetséges előzményeket a csoportvezető. Piri elgondolkodott, majd mesélni kezdett: - Az anyai nagymamám nővérének a dédszüleim nézték ki a vőlegényjelöltet. A két családnak ugyanaz volt a szakmája, a tervezett házasság tehát az üzletek egyesítését is jelentette, és biztosabb megélhetéssel kecsegtetett mindenki számára. A nagymamám nővére azonban másba volt szerelmes, öngyilkos lett, amikor megtartották az eljegyzést.

A nagymamám habozás nélkül vette át a helyét, azaz hozzáment a kiszemelt fiúhoz, erről a tettéről mindig úgy beszélt, hogy kötelességének érezte. A szüleinek úgyis nagy bánata volt, nem akarta még tovább szomorítani őket. A nagymamám nem volt boldog a házasságában, de tette a dolgát. Édesanyám azt meséli róla, hogy tökéletes anya volt, amit aztán ő is igyekezett lemásolni: apámat megbízhatónak találta, inkább a jó egzisztenciáját nézte, és nem a szívére hallgatott.

Kitörés a múltból

A családállítás azt mutatta meg a lánynak, hogy ő maga is beállt a sorba, és megpróbálta lemásolni a nagymama áldozathozatalát. - Ha nektek ez volt a sorsotok, én is ezt választom. Ha ti fontosabbnak tartottátok a család biztonságát, nekem is ezt kell néznem, tehát nem engedhetem meg magamnak, hogy a saját boldogságomat helyezzem előtérbe - ez vezette Pirit eddig a lelke legmélyén. Ezért kötött ki Ádám mellett, aki a lány önként vállalt feladata beteljesítésére alkalmasnak tetszett.
Ez a módszer arra is rádöbbentette ugyanakkor a lányt, hogy téves a nézőpontja. Azon ugyanis, ami nagymamájával és az édesanyjával történt, nem tud változtatni. Ráadásul a nagymama önként vállalta be a szerepét, ugyanígy az édesanya is maga döntött ésszerűen - és mindkettőjük választása helyes volt, épp erre a nagyapára és apára volt ugyanis szükség, hogy Piri megszülethessen. Ha tehát így nézi a lány, minden úgy volt jó, ahogy történt.

Megelőző csapások

Olykor nem ilyen fordulatos családregény húzódik meg egy szerelemmentes kapcsolat mögött. Lehet, hogy azért vállalsz be számodra nem vonzó partnereket, mert félsz átadni magadat az érzéseidnek. Talán így szeretnéd elkerülni a fájdalmat, így véded magad egy újabb csalódástól - vajon ki volt az a férfi, aki annyira megbántott téged, hogy az érzéseidet háttérbe szorítva igyekszel elkerülni egy újabb kudarcot? Netán ez is egy családi minta következménye? Édesanyádat a legnagyobb odaadása ellenére is elhagyta az édesapád?

Én nem akarok úgy járni, mint ő. Ha nem szeretek, nem szolgáltatom ki magam, nem vagyok sebezhető. Esetleg a szerelem "következményeitől" félsz? Ha nem vonzódom, akkor nem kell tartanom attól, hogy megkérik a kezemet, ha nem teljesül be egyik párkapcsolatom sem, akkor nem eshetek teherbe, és nem történik meg az velem, mint ami megesett a nagymamámmal vagy édesanyámmal, hogy magamra maradok a gyerekemmel, esetleg meghal a gyerekem, netán az én egészségemet fenyegetné a terhesség.

Engedély a boldogságra

Piri azt is megértette a családállítás segítségével, hogy őt akkor sem "tagadják ki" a családtagjai, ha boldogabb lesz náluk. Sem a nagymamája, sem pedig az édesanyja nem várja el tőle, hogy ugyanúgy élje le az életét, mint ahogy nekik arra lehetőségük volt. Sőt, van ebben még egy csavar. Épp az adna értelmet a nagymama, édesanya áldozatvállalásának, ha az unokának-gyereknek sikerülne megtalálnia a boldogságot.

Lehet, hogy nekem nehéz volt, de megérte, mert jött valaki, aki végre boldog lehet.
Piri néhány héttel később visszaadta az eljegyzési gyűrűt Ádámnak. Szépen váltak el, valójában a fiút sem rázta meg a szakítás - neki is megvolt a maga szempontja és háttértörténete, vállalása, ám ez az ő dolga. A lány azt vette észre, hogy nagyon megkönnyebbült, és végre vissza mert mosolyogni a büfében arra a kollégájára, aki valójában már régóta tetszett neki. Hónapokkal később, amikor bemutatta ezt a férfit a szüleinek, Piri elsősorban édesanyja reakcióit figyelte. Az asszony lopva kitörölt néhány könnycseppet a szeméből, majd mosolyogva nagyot sóhajtott, épp úgy, mint Piri tette a családállítás után. Aztán biztatóan rákacsintott a lányára.

• társ
• családállítás
• ideális társ
• Lélek&Test