4 dolog, amitől a gyerekből bátor felnőtt lesz: a kíváncsisága csak előnyére válik

A gyerekkor természetes velejárója a kíváncsiság és az új dolgok megismerése iránti csillapíthatatlan igény. Szülőként ez mégis hatalmas próbatétel, különösen, amikor azt látják, hogy az apróság fejjel lefelé lóg a mászókán, vagy nem kapaszkodik hintázás közben.

Sokan ilyenkor inkább azonnal közbelépnek, és biztonságba helyezik a kicsit, mielőtt nagyobb baj történne. Pedig ha babakoruktól kezdve a széltől is óvják, könnyen olyan csorbát szenvedhet a fejlődésben, amit később nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud behozni. 

Egyes gyereknevelési szakértők szerint ezért hagyni kell a gyereket felfedezni, mert csak így ismerheti meg saját testét és képességeit. De hogyan lehet bátor, mégsem vakmerő? 

Maradj a közelben, de hagyd játszani

Aki magabiztos felnőttet szeretne csemetéjéből, engedje meg neki, hogy felfedezze a játszóteret és a lakást. Állandó korlátozás helyett érdemes biztatásra és támogatásra törekedni, persze csak akkor, ha a helyzet biztonságos. Az állandó "Gyere vissza!", "Fejezd be!”, „Ne csináld!”, „Mássz le!”, "Hagyd abba!" helyett érdemes távolról szemlélni az eseményeket, és csak szükség esetén közbeavatkozni.

Teremts biztonságos környezetet

Ahogy említettük, a gyerekek kíváncsisága határtalan, ezért szeretnek mindent felfedezni maguk körül. A szülők könnyen gyerekbiztossá tehetik a lakást, ha elteszik a polcokról a törékeny holmikat, a növényeket, különös tekintettel a mérgezőkre. 

A konnektorokba biztonsági dugót tehetnek, a fiókokra pedig gyerekzárat. Minderre nagyjából hároméves korig lesz szükség, hiszen utána a gyerek már elég nagy lesz, hogy megértse, bizonyos dolgok veszélyesek rá.

Ne dramatizálj túl mindent

Anyáink, dédnagyanyáink idejében megszokott volt az "Ugyan, katona dolog!" felkiáltás, valahányszor apróbb sérülés érte a gyereket. Ez nem butaság, hiszen bármennyire rossz látni, ha a kicsi megüti magát, mégsem érdemes túlreagálni az ilyen eseteket. A szakértők tanácsa, hogy a szülő ne rohanjon azonnal oda, inkább várja meg, hogyan reagál a gyermek. Lehet, hogy feláll, és már folytatja is a játékot.

Na és ha fél valamitől?

Szinte mindenki tart valamitől, de tudatos odafigyeléssel idővel még a legnagyobb félelem is elpárologhat - a szakértő a lovak példáját hozza fel. Ha a gyermek fél a patásoktól, érdemes elsőként elvinni egy állatsimogatóba, ahol messziről szemlélheti a pónilovakat. 

Lehet, hogy több alkalom kell, mire meggyőződik arról, hogy nem bántanak, de mindenképp megéri a befektetett energiát. Ha ez megtörtént, akkor a szülő bemutathatja neki a lovakat is. És ki tudja? Talán egy nap fel is akar majd ülni a hátukra.

Ilyen volt a hetvenes években

Nem feledjük, milyen volt. Saját emlékezetünk mellett pedig régi fotók sokasága is segít felidézni az ovis éveket. Ilyeneket a Fortepan gyűjteményében is találni: csaknem ötven évvel ezelőtti képeket mutatunk. Ilyen volt a hetvenes években óvodásnak lenni.

• pszichológia
• gyereknevelés
• kalandvágyó gyerek
• túlféltett gyerek
• gyerek túlféltése
• Gyerek