4 dolog, amitől a gyerekből bátor felnőtt lesz: a kíváncsisága csak előnyére válik
Jobban megismerheti testét és saját képességeit, ha a szülei hagyják, hogy felfedezze környezetét.
- A szűk szárú farmer még nem vonul vissza teljesen: ezekben a nőies összeállításokban igazán divatosan mutat »
- Ráncok ellen igazi nagyágyú, segít megőrizni a bőr rugalmasságát: a marulaolaj eltörli az apróbb hibákat »
- Jennifer Lopez arcán valami nem stimmel: durván megszaladt a retus a cipőreklám fotóin »
- Ki ajánlhatja fel először a tegeződést? 10 kérdés, amire mindenkinek illik tudni a választ
- Lilu is megszólalt a Glamour-gála botrányos celeb résztvevőiről: meglepő, mit írt róluk
- Szabó Zsófi überszexi bőrruhában: a Glamour-gála legdögösebb sztárja volt
- Mi Argentína fővárosa? 8 kérdés a világ földrajzából, ami sokakat megizzaszt
- Hogyan jó: jeggyűrű vagy jegygyűrű? 8 összetett magyar szó, amiről sokan azt hiszik, hogy jól írják, pedig nem
A gyerekkor természetes velejárója a kíváncsiság és az új dolgok megismerése iránti csillapíthatatlan igény. Szülőként ez mégis hatalmas próbatétel, különösen, amikor azt látják, hogy az apróság fejjel lefelé lóg a mászókán, vagy nem kapaszkodik hintázás közben.
Sokan ilyenkor inkább azonnal közbelépnek, és biztonságba helyezik a kicsit, mielőtt nagyobb baj történne. Pedig ha babakoruktól kezdve a széltől is óvják, könnyen olyan csorbát szenvedhet a fejlődésben, amit később nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud behozni.
Egyes gyereknevelési szakértők szerint ezért hagyni kell a gyereket felfedezni, mert csak így ismerheti meg saját testét és képességeit. De hogyan lehet bátor, mégsem vakmerő?
Maradj a közelben, de hagyd játszani
Aki magabiztos felnőttet szeretne csemetéjéből, engedje meg neki, hogy felfedezze a játszóteret és a lakást. Állandó korlátozás helyett érdemes biztatásra és támogatásra törekedni, persze csak akkor, ha a helyzet biztonságos. Az állandó "Gyere vissza!", "Fejezd be!”, „Ne csináld!”, „Mássz le!”, "Hagyd abba!" helyett érdemes távolról szemlélni az eseményeket, és csak szükség esetén közbeavatkozni.
Teremts biztonságos környezetet
Ahogy említettük, a gyerekek kíváncsisága határtalan, ezért szeretnek mindent felfedezni maguk körül. A szülők könnyen gyerekbiztossá tehetik a lakást, ha elteszik a polcokról a törékeny holmikat, a növényeket, különös tekintettel a mérgezőkre.
A konnektorokba biztonsági dugót tehetnek, a fiókokra pedig gyerekzárat. Minderre nagyjából hároméves korig lesz szükség, hiszen utána a gyerek már elég nagy lesz, hogy megértse, bizonyos dolgok veszélyesek rá.
Ne dramatizálj túl mindent
Anyáink, dédnagyanyáink idejében megszokott volt az "Ugyan, katona dolog!" felkiáltás, valahányszor apróbb sérülés érte a gyereket. Ez nem butaság, hiszen bármennyire rossz látni, ha a kicsi megüti magát, mégsem érdemes túlreagálni az ilyen eseteket. A szakértők tanácsa, hogy a szülő ne rohanjon azonnal oda, inkább várja meg, hogyan reagál a gyermek. Lehet, hogy feláll, és már folytatja is a játékot.
Na és ha fél valamitől?
Szinte mindenki tart valamitől, de tudatos odafigyeléssel idővel még a legnagyobb félelem is elpárologhat - a szakértő a lovak példáját hozza fel. Ha a gyermek fél a patásoktól, érdemes elsőként elvinni egy állatsimogatóba, ahol messziről szemlélheti a pónilovakat.
Lehet, hogy több alkalom kell, mire meggyőződik arról, hogy nem bántanak, de mindenképp megéri a befektetett energiát. Ha ez megtörtént, akkor a szülő bemutathatja neki a lovakat is. És ki tudja? Talán egy nap fel is akar majd ülni a hátukra.
Ilyen volt a hetvenes években
Nem feledjük, milyen volt. Saját emlékezetünk mellett pedig régi fotók sokasága is segít felidézni az ovis éveket. Ilyeneket a Fortepan gyűjteményében is találni: csaknem ötven évvel ezelőtti képeket mutatunk. Ilyen volt a hetvenes években óvodásnak lenni.
OLVASD EL EZT IS!
