Ilyen volt ovisnak lenni a 70-es években: nem csak a diavetítést szerették a gyerekek
Nosztalgikus fotókon az egykori óvodák.
- Ő a sztárok plasztikai sebészének gyönyörű felesége: Krasznai Zsolt 17 éve rajong érte
- Kvíz: átmennél most a magyar állampolgársági vizsgán? Teszteld magad!
- Gyors igaz-hamis kvíz az emberi testről: 10 kérdés, amire illik tudni a választ
- Átmennél most a földrajzérettségin? 10 kérdés, amire tudni kellett a választ
- Feke Pál új párja: már nem titok, ki az a műsorvezető, akibe beleszeretett
Felnőttként visszagondolni az óvodára nosztalgikus dolog, kiváltképp ilyenkor, szeptemberben, amikor sok apróság, talán a saját gyerkőc is megkezdi ovis éveit.
Mind emlékszünk, milyen volt, mikor reggelente, miután felvettük a váltócipőt, beléptünk a csoportunk szobájába, és hangosan köszöntöttünk mindenkit. Ezután kezdődhetett a játék. Ki-ki mással foglalkozott, egyes játékokért már-már versengtek a gyerekek. Babakonyhától a kirakósig minden után apró kezek nyúltak.
Azután jött a meseolvasás, énekelés. Minden gyerek a szőnyegre ült, szemben az óvó nénivel, és nagyra nyílt szemekkel, kíváncsi fülekkel fürkészett. Néha diavetítés is volt: szinte ma is emlékszünk a felforrósodott diafilmek illatára. A Jancsi és Juliska, az Öreg néne őzikéje és a Csipkerózsika is sorra kerülhetett.
Szerettük, ha tízóraihoz odakint terítettek. Sosem ízlett annyira a sajtos rúd és az utánozhatatlan ízű ovis tea, mint akkor. Majd miután az ebéd is elfogyott, elkövetkezett a délutáni alvás ideje.
Ilyen volt a hetvenes években
Nem feledjük, milyen volt. Saját emlékezetünk mellett pedig régi fotók sokasága is segít felidézni az ovis éveket. Ilyeneket a Fortepan gyűjteményében is találni: csaknem ötven évvel ezelőtti képeket mutatunk. Ilyen volt a hetvenes években óvodásnak lenni.
