3 mérgező mondat, amit soha ne mondj egy óvodásnak - Csak ártasz vele!

A szülők tarsolyában lapulnak olyan, évtizedekkel ezelőtt berögzült mondatok, melyeket egy adott szituációban akaratlanul is előhúznak.

Ezek a fixálódott panelek azonban általában többet ártanak, mint használnak. Érdemes átgondolni, mit jelentenek valójában, és mit üzenünk velük a következő generáció számára.

„Szeretned kell a testvéred!”

Amikor egy bölcsődés-óvodás korú gyerek kis testvért kap, a család életét nem csak az újszülött érkezése borítja fel, hanem az is, ahogyan a nagy testvér reagál az új felállásra. A testvérféltékenység szinte garantáltan jelentkezni fog, hiszen a nagyobb gyermekre a kicsi érkezésével óhatatlanul kevesebb figyelem hárul. Az „azt akarom, hogy mindenki velem foglalkozzon”, illetve a „most már vigyük vissza a tesót a kórházba” jellegű mondatok még egészen kedvesen hangoznak ahhoz képest, hogy „szerintem dobjuk ki az ablakon”. Ráadásul a szavakat olykor az újszülött ellen irányuló tettek is kísérhetik.

Ilyenkor a szülők száján kicsúszhatnak olyan régi klasszikusok, mint a „szeretned kell a testvéred”. A megparancsolt szeretetnél azonban kevés gyűlöletkeltőbb dolog létezik - ezt a felnőtt is beláthatja, ha kicsit belegondol. Ahogy Vekerdy Tamás mondta, ilyenkor felesleges elborzadni a gyerek kimondott szavain, inkább különösebb érzelmi nyomaték nélkül el kell mondani neki, hogy „Téged se dobtunk ki az ablakon! Ő is a mi gyerekünk, őt se dobjuk ki!” -, ez sokkal inkább segíteni fog neki abban, hogy megértse a családi egységet, és megfelelő mederbe terelje az érzelmeit.

„Azért húzza a hajad, mert tetszel neki”

Az óvodás és kisiskolás korosztályban gyakori jelenség, hogy az érzelmeket, szimpátiát a fiúk enyhébb agresszió formájában mutatják ki. A kissrácok gyakran birkóznak a barátaikkal ebben a korban, a lányok iránti rokonszenvüket pedig, megesik, hogy hajhúzással hozzák a másik tudomására. Évtizedeken át elfogadott volt, és gyakran hangzott el lányos szülők szájából, hogy „azért húzza a hajad, mert tetszel neki”.

Bár a mögöttes indokot megmagyarázták a szülők, arra azonban nem tértek ki, hogy ezt nem kell elviselni. Az a kislány, akit már gyerekként arra nevelnek, hogy rendben van, ha a fiúk nem kedvességgel, odafigyeléssel mutatják ki a szeretetüket, felnőttként is nagyobb eséllyel fogja tűrni, ha kapcsolati atrocitás éri. A fiúk pedig, akiknek nem magyarázzák el az óvodában, hogy ha szeretnék felhívni magukra a figyelmet, ne hajhúzással próbálkozzanak, inkább igyekezzenek közös játékot kezdeményezni - hibás mintákat vihetnek tovább.

"Ne sírj, nem vagy kislány!"

Egy síró hatéves fiúra a mai napig másként reagál a társadalom, mint egy hasonló korú lányra. Míg a kislányt vigasztalják, addig egy nagycsoportos fiú megkaphatja, hogy „Ne sírj, nem vagy te kislány!”, illetve elhangozhat a másik nagy kedvenc is, a „katonadolog”. A szocializáció során a lányoktól sokkal inkább érzékenységet, míg a fiúktól keménységet, határozottságot várunk el.

A visszafojtott érzelmek azonban idővel a felszínre törnek. A férfiak születéskor várható átlagos élettartama hazánkban és világszerte elmarad a nőkétől, amelyhez hozzájárul, hogy gyerekkoruktól arra szocializálják őket, hogy érzéseiket ne éljék meg - mert az lányos, ciki -, hanem fojtsák el őket. „Amikor odavetjük egy síró kisfiúnak, hogy »anyámasszony katonája«, »kis pisis«, azzal tulajdonképpen azt mondtuk: »ne sírj, halj meg húsz évvel előbb«!” Nem beszélve arról, hány felnőtt nő hiányolja párjából az érzelmek kimutatásának képességét.

Ovisnak lenni a '70-es években

Saját emlékezetünk mellett a régi fotók sokasága is segít felidézni az ovis éveket. Most a '70-es évekbe kalauzolunk el, repülj vissza az időbe, és nosztalgiázz velünk a fotók láttán!

Forrás: Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság, Vekerdy Tamás: Belső szabadság

• mérgező mondatok
• óvoda
• kisgyerek
• Gyerek