Ha a testvérek nem jönnek ki egymással: így kezeld szülőként a kényes helyzeteket

Sok szülőnek okoz fejtörést, ha azt látja, hogy a gyerekek állandóan civakodnak egymással. Úgy érzi, hogy meg kell védenie a támadás alatt álló gyereket, miközben a másikat rendre inti, megbünteti vagy a sarokba állítja. Pedig az a másik gyermek is tele lehet feszültséggel, frusztrációval. Hogy döntsön hát a szülő, hogy mindkettejükkel megőrizze a jó kapcsolatot, mégis megoldja a konfliktusokat?

Akinek van testvére, bizonyára emlékszik kisebb-nagyobb csetepatékra gyerekkorából: például amikor összevesznek ugyanazon a játékon, vagy amikor az egyik elcseni a másik megtakarított pénzét, esetleg beárulja a szülőknek, ha valami rossz fát tett a tűzre, néha azonban tettlegességig is fajulhat egy vita. Bár a szülő haja rendszerint ilyenkor az égnek áll, ez is elkerülhetetlen része a gyermeki fejlődésnek, hiszen ezáltal tanulják meg a konfliktusaikat kezelni, érvelni egyik vagy másik álláspont mellett. 

Így kezeld szülőként a kényes helyzetet

Sokszor előfordul, hogy a szülő már nem bírja birkatürelemmel végignézni azt, hogy a testvérek nap mint nap összekapnak valamin, így próbál rendet rakni közöttük. Pedig ahhoz, hogy a gyerekek civakodásában a szülő igazságosan döntsön, nemcsak türelemre, de hidegvérre és egy alaposan átgondolt stratégiára is szükség van. Bevált tippeket mutatunk a testvérféltékenység és testvérharcok kezelésére.

Ki kezdte?

Sok szülő mérgesen ront be a szobába, és azonnal a gyerekeknek szegezi a kérdést: "Ki kezdte?" Amire a válasz általában az, hogy mindketten a másikra mutogatnak. Ezzel a kérdéssel a szülő valójában csak azt éri el, hogy mindkét fél idegesebb lesz, így csak még jobban belekeveredhet egy vitatkozás közepébe. Célszerű átfogalmazni a kérdést, és a szobába belépve megkérdezni tőlük azt, hogy: "Mi történt?" Így mindkét fél elmondhatja az álláspontját a dologgal kapcsolatban, a szülő pedig tisztábban látja majd, hogy hogyan tud igazságot tenni közöttük, miközben egyik gyermeket sem gyanúsítja meg azzal, hogy ő a hibás a veszekedés kirobbanásáért. A döntőbíró szerepét már azért sem célszerű eljátszania a szülőnek, mert az egyik mindig úgy fogja érezni, hogy kivételezik vele, ami nagy csorbát ejthet a saját gyermekével való kapcsolatában is. Ahhoz, hogy a testvérek civakodásában a szülő igazságosan döntsön, hallgassa meg őket, de ne ítélkezzen. 

Ne hagyd, hogy maguk oldják meg a problémákat

A problémamegoldás és a konszenzusra jutás egy nagyon hosszú tanulási folyamat, amelyet sok felnőtt sem képes a helyén kezelni, így hogy várhatják el, hogy két óvodás vagy iskolás gyerek fékezze az indulatait, és nyugodt hangnemben beszéljék át, hogy mi is történt közöttük valójában? A testvéreknek szükségük van a szülőre ahhoz, hogy segítsen nekik az érzelmeiket kiváltó körülmények változtatásában. Amennyiben már iskolásak a gyerekek, érdemes megtanítani őket arra, hogy más nézőpontból szemléljék a dolgokat, hogy beleéljék magukat a másik helyzetébe, így rögtön megértik, milyen okból jutottak el a veszekedésig. Ez nemcsak egy adott szituációban lesz célravezető, de a testvérek közötti kapcsolatot is erősíti a későbbiekben.

Ha a szülő azt látja, hogy zsákutcába jutott a kommunikáció a testvérek között, szétválaszthatja őket, miközben ezt mondja: "Nem engedem, hogy bántsátok egymást, úgy látom, most szükségetek van egy kis időre egymás nélkül." A külön töltött idővel lecsillapodnak a kedélyek, miközben egyik gyerek oldalára sem áll a szülő - kivéve, ha nagyon evidens, melyik gyerek kezdte a verekedést. Ha egy játékon veszekednek, ne mindig a nagyobb engedjen, ilyenkor a legjobb megoldás, ha a szülő ezt mondja: "Látom, hogy most mérgesek vagytok egymásra, így segítek nektek megosztozni ezen a játékon."

Vezessék le máshogy a feszültséget

A felhalmozott frusztrációt az egyik gyerek az óvodából, iskolából is hazahozhatja, az indulatok felgyülemlése pedig a másik gyereken csattanhat. Érdemes olyan tevékenységet adni az ingerült gyermek kezébe, amelyben levezetheti a feszültséget. Például trambulinozhat, párnát püfölhet, vagy akár szerepjátékot is játszhat a szülővel, amelyben újraélheti a nap eseményeit, és könnyebben elengedi őket. Közben ne felejtse el megkérdezni a szülő tőle, hogy meséljen, mi nem sikerült, mi bosszantotta fel, vagy mitől lett mérges. 

Minden gyereknek legyen saját ideje veled

A többgyermekes családoknál sokszor nincs idő arra, hogy mindegyik gyerekkel külön-külön minőségi időt töltsön el a szülő, ami miatt elhanyagoltnak érezheti magát. Pedig érdemes minden gyermekkel külön foglalkozni: ez lehet egy 15 perces kártyajáték, beszélgetés, olvasás vagy homokozás. Az együtt töltött idő nem csak a szülő-gyerek kapcsolat elmélyítésében játszik szerepet, de sokkal rugalmasabbak és együttműködőbbek, ha fel vannak töltve a szeretetraktáraik, így kisebb az esélye annak, hogy testvéreikkel összevesszenek. 

Sok mindent elárul, hányadik testvér vagy

Tanulmányok bizonyították, hogy a születési sorrend a személyiségjegyeket is befolyásolhatja. 

(Képek: Getty Images Hungary.)

• gyereknevelés
• testvéri kapcsolat
• testvérféltékenység
• testvér
• Gyerek