Tisztességes apa lehettem volna, de nem boldog: 8 őszinte vallomás a gyerekmentes életről

Az emberek túlnyomó többsége számára évszázadokon át az élet magától értetődő és egyetlen elfogadott útja volt, hogy megházasodott és gyereket vállalt. Napjainkban ez az út már nem ennyire egyenes, sokan döntenek úgy, hogy más nyomvonalon haladnak. Ugyanakkor a közvélemény még mindig minimum csodálkozással vegyes fejcsóválással fejezi ki nemtetszését, ha egy harmincas éveiben járó ember – különösképpen, ha nő – nem vágyik gyermekre.

Sokan megkapják a témában aduásznak gondolt kérdést is: „Mi lesz, ha később megbánod, hogy nem lett gyereked?” Az alábbiakban olyan 40-es, 50-es emberek mondták el véleményüket a témában, akik nem alapítottak családot, illetve arról is beszámoltak a redditen, hogyan érzik magukat a döntésük nyomán.

Gyermektelen élet

A következő válaszokból kitűnik, hogy sok oka lehet annak, ha valaki tudatosan dönt a gyermektelen élet mellett, nem vállal gyereket. És az is jól látszik, hogy aki szereti a kicsiket, azok számára vannak alternatív lehetőségek, nem feltétlenül a saját poronty nevelése jelenti az ő útját.

– Határozottan úgy érzem, hogy jó döntést hoztam. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, be kell látnom, hogy kicsit lusta és önző vagyok. Bár azt hiszem, tisztességes apa lehettem volna, de nem boldog.

– Sokszor kívántam, bárcsak több életet élhetnék, mert ebben az életemben nem akartam gyereket. Mivel nagyszerű szüleim vannak, édesanyám rendkívül gondoskodó, nehéz volt megbirkóznom ezzel az érzéssel. Ha azonban belegondolok, hogy a legerősebb motivációm az anyává válásra a későbbi megbánástól való félelem, be kell látnom, hogy ez önmagában kevés a családalapításhoz.

– Annyira hálás vagyok! Szörnyű anya lettem volna, de csodálatos nagynéni vagyok.

– Néha úgy érzem, még magamról sem tudok gondoskodni, nemhogy egy másik emberről. Szóval nem lett gyerekem, és azt csinálok az életemmel, amit szeretnék. És jól érzem magam így.

– A feleségem nárcisztikus bántalmazó volt, elváltunk. Nagyon örülök, hogy nincs gyerekünk, aki szenvedett volna a viselkedésétől. Nincs gyerekünk, aki megszenvedte volna a válást. És boldog vagyok, hogy a bátyám gyerekeinek vidám, bolondos nagybátyja lehetek.

–  Időnként van bennem fájdalom, de nem változtatnék a döntésemen.

– Gyerekként soha nem álmodtam arról, hogy anya leszek. Egy nagyon zajos, túlzsúfolt házban nőttem fel sok testvérrel. Akiknek aztán később sok gyereke született. Életem egy jelentős részében gyerekekkel voltam körülvéve, vigyáztam rájuk, takarítottam, főztem. Egyszerűen nem vágyom arra, hogy továbbra is ezt csináljam.

– Egyfelől komolyan irigylem a barátaimat, akiknek két kedves és jó fej, ma már középiskolás fiuk van. Másfelől örülök, hogy nem járok a húgom és a sógorom cipőjében, akik a Sátán 4 és 6 éves ivadékait nevelik. Egyébként nagyon szeretem az unokaöcséim, de a józan eszem megőrzése érdekében a velük töltött időt igyekszem mérsékelni.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• gyermektelen
• gyerek nélkül
• reddit
• vallomás
• Gyerek