A hipochondriának több fajtája is van: miért kell nagyon komolyan venni ezt a betegséget?

A hipochondria egy igen komoly pszichés zavar, a legtöbben azonban legyintenek arra, ha valaki sűrűn foglalkozik valamilyen képzelt egészségügyi problémájával.

A túlzott szorongás pedig végtelenül megkeseríti a betegségtudatban élő egyének életét: akár valódi egészségkárosodáshoz is vezethet, ha a beteg nem kap szakorvosi segítséget a mentális problémában.

A hipochondria kialakulása

A hipochondria gyakoriságáról és megjelenési formáiról kevés adat áll rendelkezésre, azonban az elmondható, hogy férfiak és nők tekintetében az előfordulás aránya nagyjából egyenlő.

A különböző súlyosságban jelentkező betegség kialakulása az esetek egy részében gyermekkora tehető: a szülői túlféltés is okozhat a későbbiekben kialakuló, szorongásos betegségkényszert, és a korai traumák is vezethetnek problémákhoz, akár egy iskola- vagy játszótárs elhalálozása is törést okozhat a gyermeki lélekben. A felismerés, hogy egy betegség akár fiatalkorban is halálhoz vezethet, megfelelő kommunikáció nélkül egy életre megbélyegezheti a gyerek egészséghez való hozzáállását.

A családban előforduló krónikus betegséggel való együttélés vagy egy közeli hozzátartozó hosszú betegség utáni halála szintén megnyomoríthatja az egészség- és betegségtudat egyensúlyát, és a normálisnál nagyobb mértékű szorongást idézhet elő, éppúgy, mint a személyesen átélt gyakori betegeskedés.

Tünetei és diagnosztikája

A pszichológusok a hipochondria két típusát különböztetik meg: az egyik a betegségektől való rendkívüli félelem, mely akár halálfélelemmé is fokozódhat, a másik pedig a fixálódás, hogy valamilyen konkrét betegségben szenved az illető. A hipochonder beteg tipikusan orvosról orvosra jár, nem hisz a leleteknek - melyeket sok esetben nem is tud értelmezni, így további kivizsgálásokon vesz részt.

A megbetegedéstől és  annak következményeitől való rettegés  beárnyékolja  a beteg mindennapjait, és a kitalált kóros állapot tüneteit esetenként pszichésen akár produkálja is, annak ellenére, hogy nincs valódi, szervi elváltozás. A folyamatosan feszengő beteg általában úgy érzi, senki sem veszi őt komolyan, azonban előfordulhat, hogy tudatában van hipochondriájának, mégis képtelen megszabadulni a kényszeres gondolataitól, hogy valamilyen betegség el fog rajta hatalmasodni.

Eközben felesleges gyógyszerfüggőség is kialakulhat, mely jobb esetben valamilyen ártalmatlan vitamintablettához kapcsolódik, de előfordulhat, hogy egy erősebb, valódi hatóanyag-tartalommal jelentkező szertől válik függővé a beteg.

Konkrét diagnózis akkor állítható fel a mentális betegségek diagnosztikus kézikönyve - DSM - alapján, ha legalább fél évig fennáll a probléma, a következő tünetekkel:

• a beteg a magán észlelt fizikális jelenségeket félreértelmezi, és meg van győződve róla, hogy súlyos betegséggel küzd, vagy retteg attól, hogy meg fog betegedni,
• a megnyugtató laboreredmények és orvosi konzultációk után sem tudja elengedni a betegségtudatát,
• klinikailag jelentős szenvedést, szociális vagy munkahelyi problémákat is előidéz a folyamatos szorongás,
• a szorongás nem magyarázható más mentális problémával, például depresszióval,
• nem téveszmék adják a betegségtudat alapját, nem paranoid pszichotikus zavarról van szó.

Hasonló betegségek

A pontos diagnosztika azért is fontos, mivel a hipochondria más mentális betegségekkel könnyen összetéveszthető, pedig ezek kezelése merőben eltérő. A kényszerbetegség, például az állandó orrspray-használat nem azonos a hipochondriával: itt ugyanis maga a cselekvés hat megnyugtatóan az egyénre, nem pedig az, hogy a megfázása ellen tesz. A betegségfóbia szintén egy külön kórkép: itt egy bizonyos betegségtől retteg a beteg, míg a hipochonderek minden betegségtől félnek, másik típusuk pedig abban a tudatban él, hogy az általa meghatározott betegség már elérte.

Kezelés

A kezelés első lépése a felismerés. Miután a beteg, illetve környezete felismeri, hogy problémái vannak a pszichés egészsége körül, egy viselkedés- vagy pszichoterápiával általában sikeresen gyógyítható. Azonban a visszaesés sajnos nagyon gyakori, a kezelések pedig felettébb hosszadalmasak, mivel az esetek nagy részében egész kisgyermekkorra visszamenőleg szükséges a téveszmék felszámolása és a görcsök feloldása. A spiritualitás, illetve a lelki egyensúly megtalálása sokat javíthat a hipochonderek életminőségén. Fontos, hogy a beteget olyan orvos segítse a gyógyulásban, akiben maximálisan megbízik, az orvos részéről pedig elengedhetetlen, hogy teljesen komolyan vegye páciensét, ne kicsinyítse le annak panaszait, és ne hagyja szó nélkül az állítólagosan fennálló tünetek egyikét sem.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Nézd meg ezt is - Egészségügyi találmányok 2018-ban

Egyre több betegségre van megoldás és gyógymód, 2018-ban is számos találmány született.

• betegség
• hipochondria
• tünetek és betegségek
• betegségtudat
• kezelés
• gyógyulás
• Életmód