Hogyan tehető elviselhetőbbé a gyász? Pszichológus beszélt a fájdalom enyhítéséről

Az sajnos nem vitatható tényező, hogy mindannyian félünk a haláltól, és életünk során előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül foglalkoznunk kell vele. Manapság azonban az elmúlásról és az ezzel járó lelki, szervezési és anyagi terhekről való beszélgetés is szinte tabunak számít, holott ez nem kéne, hogy így legyen.

Halottak napja kapcsán a Generali Biztosító felkérte Révész Renáta Liliána pszichológust, gyásztanácsadót, hogy tanácsaival segítsen a gyász okozta lelki fájdalom enyhítésében. 

A gyász időtartama - van-e „norma”?

- Általában a halálesetet követő első napokban, hetekben tagadással reagálunk a gyászra, nem kezdjük el a feldolgozást - kezdi kifejtését a szakember.

– A gyászidőszakot hónapokban mérjük, de ismert a gyászév fogalma is, ami azonban nem azt jelenti, hogy egy évig ugyanolyan intenzitással éljük meg. Az intenzív, erős lelki fájdalommal járó időszaknak egy éven belül le kell zárulnia, az év végére el kell jutnunk az életünk újratervezéséhez. Elhúzódó gyászról akkor beszélünk, ha az intenzív időszak túlzottan folyamatos marad, ilyenkor szakember segítségével célszerű segíteni a feldolgozást. A gyászmunka lényege, hogy az intenzív gyászidőszak tüneteit csökkentsük. Például tudatosan törekszünk arra, hogy újra örülni tudjunk dolgoknak, amelyek többek között az elhunyt szerettünkkel kapcsolatos szép emlékek is lehetnek - magyarázza a terapeuta.

A gyász fájdalmának enyhítése

- A gyász krízishelyzet, a krízishelyzetek stresszel járnak. Kulcsfontosságúak ezért az általános stresszcsökkentő módszerek, elsők között a testmozgás, illetve a hobbi, az örömszerző tevékenységek. Az öröm ugyanis az élethez való kötődésünket teremti meg újra - emeli ki Révész Renáta Liliána. - Nem kell bűntudatot éreznünk az örömünk miatt. Vannak, akik már a haláleset másnapjától, a gyász mellett is képesek nevetni és örömöt érezni. Ebben semmi helytelen nincs, sőt segíti a feldolgozást. 

- Fiktív levélben vagy naplóban kiírni magunkból a gondolatainkat mindig jó döntés. Családtagjainkkal, barátainkkal átbeszélni a gyászunkat viszont már összetettebb kérdés, ők ugyanis nem minden esetben állhatnak készen erre. A traumatizált gyászoló, bizony, maga is traumatizálhatja környezetét - sajnos meg kell értenünk, hogy a gyászunk okán sem várhatunk el mindent azoktól, akik nem a terapeutáink. A fájdalmas pillanatok túl gyakori újramesélése emellett a gyászolóban is mélyíti a traumát, és hátráltathatja a gyógyulást. Ha már jó ideje nem változik, amit elhunyt szerettünkről felidézünk, az a megrekedés jele lehet. Ilyenkor is fontos  terapeuta felkeresése, aki éppen azért jelent segítséget, mert őt nem terheli a gyászunk, ráadásul kézzelfogható segítséget tud nyújtani - hangsúlyozza a gyásztanácsadó.

Eltávolodás

- Sajnos gyakori, hogy a gyászoló az intenzív gyászidőszak letelte után is kivonja magát a társas érintkezések, családi események alól. Sokszor hallok olyasmit, hogy "elveszítettük idén egy családtagunkat, így mi most nem karácsonyozunk". Pedig a családot vagy barátságot összetartó közös eseményeket tudatosan meg kell tartani a gyász időszakában is, persze lehet áthangolva - folytatta Révész Renáta Liliána.

- A gyász az alkalmazkodás feladatát hozza el nekünk: bármilyen nehéz is, nem szabad kivonnunk magunkat a szociális események alól. Klienseim, akik erőt vesznek magukon, és meglépik ezeket, később mindig arról számolnak be, hogy ez rengeteget segített nekik a lelki gyógyulásban. Nem csoda, hiszen a családi és baráti kapcsolatok is az élethez való újrakapcsolódást jelentik - fejezte be gondolatmenetét a pszichológus.

Helytelen mondatok

- Az olyan elcsépelt mondatok, mint hogy „ő már egy jobb helyen van”, „próbáld meg elengedni”, vagy „ne gondolj most rá”, nem javasoltak; nem tudjuk, mit okozunk velük - figyelmeztet a szakember.

- Mi, akik nem gyászolunk, ne a halál, hanem az élet oldaláról közelítsünk, és ne elsősorban az járjon a fejünkben, hogy mit mondjunk, hanem az, hogy mit tehetünk. Ajánljuk fel a gyászolónak, hogy elvisszük a gyermekeit moziba, vagy vigyünk neki a főztünkből. Ha még közvetlenül a haláleset után vagyunk, bekapcsolódhatunk a búcsúztatás szervezésébe is. A valódi segítség a gyakorlati segítség - zárja mondandóit a szakpszichológus.

Ilyen az élet özvegyen, 2 gyerekkel: szívszorító képeken a valóság

Gary Andrews, a Disney illusztrátora 54. születésnapján kezdett naplóírásba, ám sajnos nem azért, mert éppen új hobbit keresett. Felesége elvesztését próbálta ily módon feldolgozni. 

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• gyász
• feldolgozás
• pszichológia
• halál
• temető
• egészség
• Életmód