A büdös város Budapest szélén, ahol az első magyar bankrablás is történt: kabaréba illő jelenet bontakozott ki

Budapest híres műemlékeit turisták tömkelege keresi fel szabadsága alatt, ám a főváros történelme még annál is sokkalta színesebb és érdekesebb, mint amit nagy vonalakban ismerünk belőle. Különösen igaz ez kevésbé frekventált kerületeire, amelyek méltatlanul szorulnak háttérbe a belvárosközpontú utazások idején.

Az 1840-ben Rákospalotától elvált, majd önálló településsé alakult Újpest kezdetben kietlen, később egyre forgalmasabb utcái egészen izgalmas történetek tanúi lehettek a múltban. Sokan talán nem is sejtenék, mennyi élet rejlik a szürke falakban és a legegyszerűbb utakban is. A hosszúlépés.járunk? két alapító sétavezetője, Koniorczyk Borbála és Merker Dávid Hosszúlépés a körúton túl című könyvében a IV. kerület érdekes történeteibe is beavatja az olvasókat.

Újpest és az első magyar bankrablás

A település határában 1846-ban kiépült vasútvonal lehetővé tette az ugrásszerű növekedést, gombamód szaporodtak a gyárak, egyre több munkás költözött a vidékre, mely 1907-től városi rangot is kapott. Előszeretettel nevezték ekkoriban Kis-Amerikának a helységet, hiszen az olvasztótégelyben senki nem bírt nagy családi múlttal, mindenki csak ideköltözött, mígnem a társaság egy sokszínű közösséggé kovácsolódott.

1911 augusztusában Babits Mihály is a városba költözött, aki gimnáziumi tanárként helyezkedett el Újpesten, amelyet ekkoriban még poros, burkolatlan utak, akadozó ivóvízellátás, hiányzó utcanévtáblák jellemeztek. A híres író mindössze egy évig maradt, az első adandó alkalommal elhagyta a várost.

A települést, ahol minden nyers volt, és valódi. Ahol a feljegyzések szerint a bőrgyárakból áradó orrfacsaró dögszag a mindennapok részévé vált, ám ahol az egykor Szúnyog-szigetként emlegetett Népsziget egyre több lehetőséget rejtett magában. Nem csoda, hogy egy évtizeddel később Illik Viktor legendás halászcsárdája is itt nyílt meg: friss halakból és a Duna vizéből készült a halászmester messze földön híres halászleve, amiért oly sokan útra keltek, hogy cigányzenészek talp alá való muzsikája mellett elfogyasszák azt a folyó hangulatos partján.

Az első magyar bankrablás története

A 19. századi Újpest közbiztonsága azonban hírhedten rossz volt, olyannyira, hogy a kisebb bűncselekményekkel már nem is foglalkoztak, teljesen reménytelen lett volna a felderítésük. A helyzet csak akkor látszott rendeződni, amikor a Belügyminisztérium közbelépésére kiterjesztették a fővárosi rendőrség hatáskörét. Az Árpád út forgalmas, nyüzsgő főutcává vált, boltokkal, kávéházakkal, szabókkal, bankokkal, csörömpölő villamossal, lármával. Ebben a környezetben történt meg Magyarország első bankrablása, amely az utólagos beszámolók szerint burleszkbe vagy kabaréba illő jelenetként játszódhatott le.

1908 októberében ugyanis két munkásruhát viselő férfi lépett be a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Árpád úti fiókjába, amely egy elegáns, szecessziós épületben kapott helyet. Az országban még nem volt ismerős a bankrablás fogalma, legfeljebb detektívregényekben találkoztak vele az emberek, így állhatott fel a meglepő és abszurd jelenetbe torkolló szituáció.

A két férfi, Antosevics Gyula és Piasovszki József a fiókvezetővel kívántak beszélni, aki a komolynak vélt ügyfeleket szívélyesen fogadta hatszemközt. Látogatói azonban revolvert és tőrt kaptak elő, majd a következő szavakkal fenyegették meg Devellák Károlyt: „Ön vagy most azonnal kifizet nekünk negyvenezer koronát, vagy halál fia”.

A fiókvezető Devellák kétségbeesetten közölte a bűnözőkkel, hogy ennyi pénzt nem tart az irodájában, csak a kinti pénztárból tudja odaadni a követelt összeget. A bankfiókban ugyancsak megismétlődött a félelemkeltés, miközben a pénztáros akkurátusan leszámolta a szükséges pénzt. Negyvenezer korona azonban még itt sem állt rendelkezésre papírpénzből, így az előzékeny dolgozók az összeg nagy részét végül bezsákolt ezüst aprópénzben adták oda.

A zsákok kicipelése azonban meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult, mivel a rablókra váró bérkocsi több házzal arrébb állt. Végül még a fiókigazgató is beszállt a munkába, és segített a zsákok felpakolásában. A dolgozók csak az első sokk után értesítették a mindössze két sarokkal feljebb található rendőrkapitányságot.

Bár a hírlapok profiknak állították be a bűnözőket, akik előre kitervelt és részletesen kidolgozott módszerrel végezték dolgukat, az igazság az, hogy egyetlen nap alatt a csendőrök kezére kerültek a menekülő rablók, akik gyakorlott, hidegvérű, ravasz külföldi haramiák helyett egyszerű vendégmunkások voltak. A szemtanúk, a túlzottan gáláns borravaló miatt gyanakvó bérkocsis és a csendőrök közbenjárásával végül a vasúttal távozó férfiakat hamar elfogták, csak a Nógrád megyei Kisterenyéig jutottak el. Devellák Károly a tárgyaláson azonban tömör és támadhatatlan magyarázattal szolgált az előzékenységére: „Ceruzákkal nehéz Browning revolverekkel szembeszállni.”

Ady és Kosztolányi lakása

Ady Endre, Kosztolányi Dezső háza ma csendben beolvad a szürke betonrengetegbe, sokan talán nem is tudják, hol is éltek pontosan az irodalom nagyjai.

(Képek: Wikipédia/Thaler Tamas, Fortepan/Jurányi Attila, Soós Bertalan, Tamás Katalin.)

• bank
• rablás
• történelmi látnivalók
• történelmi érdekesség
• történelem
• budapest
• budapest látnivalói
• séta
• újpest
• hosszúlépés.járunk
• könyvajánló
• Utazás