Változást idéz elő, és kollektív energialöketet ad: a panaszkodás pszichológiai hatásai és okai

A panaszkodás egy általános jelenség, és állítólag a magyarokra különösen jellemző. Úgy gondolunk rá, mint egy negatív és értelmetlen dologra, de valójában ennél sokkal többről van szó.

Thomas Henricks, az Elon Egyetem szociológiaprofesszora mutatta be a panaszkodás mögött rejlő mozgatórugókat.

A panaszkodás pszichológiai hatásai és okai

Legtöbbször olyan dolgok miatt panaszkodunk, ami felett nincs hatalmunk. Ilyenek lehetnek például az emelkedő árak, az időjárás vagy társadalmi események.

Henricks felhívja a figyelmet egy érdekes jelenségre arról, hogy jellemzően ki kinek panaszkodik. A panaszkodás különösen jellemző azon emberek körében, akik alacsony pozícióban érzik magukat egyes szituációkban. Sokszor az alacsonyabb státuszúak panaszkodnak a magasabb státuszúakra, például a beosztottak a főnökeikre.

Természetesen nem nekik panaszkodnak, épp ellenkezőleg: az emberek azoknak panaszkodnak, akik hozzájuk hasonló státuszban vannak. Sajnos fennáll a veszély, hogy hallgatóságuk elárulja őket, ezért mindenkinek érdemes óvatosan megválogatnia közönségét.

Magától értetődően a magas státuszúak is szoktak panaszkodni. Például a szülők gyerekeikre vagy a főnökök az alkalmazottaikra. De nekik több a hatalmuk arra nézve, hogy egy számukra kényelmes szituációt biztosítsanak maguknak.

Ha egy magasabb státuszú ember a beosztottjának panaszkodik, az nyílt beismerése gyengeségének és annak, hogy nincs hatalma megváltoztatni egy viselkedést vagy egy helyzetet. Ilyen esetben jobb, ha az illető megtartja ezt magának, vagy megosztja egy megbízható, vele hasonló pozícióban lévő kollégájával.

A történelem folyamán az emberek leginkább szemtől szembe panaszkodtak. Az internetes közeg azonban sok mindent megváltoztatott. Értékelni lehet az éttermeket, szabad kommentelni szinte bárhol. Ezt pedig rengeteg ember ki is használja.

Lehetőség van egy-egy kapcsolódó videó vagy poszt alatt szidni a politikusokat, társadalmi jelenségeket. Sokan a kommentelés és panaszkodás ezen formáját apró lázadásként élik meg. De ezek a kifakadások általában nem változtatnak semmin, és többnyire rövid életű az efféle protestálás lelki hatása is.

Henricks négy formáját különbözteti meg a panaszkodásnak. Mindegyik egyfajta szociális interakció, amiben az emberek tudatják másokkal az értékrendjüket vagy normáikat.

Rituálé

Van, akinél a panaszkodás egy folyamatos, már-már életmódszerű tiltakozás. Mint egy beakadt lemez, reklamál a rokonára, politikusra, időjárásra. Általában a közönsége ilyenkor azt gondolja magában, "már megint kezdi". Ha az elégedetlenkedő nem kap választ, gyakran elölről kezdi.

Azt hinnénk, hogy az ilyen típusú reklamálók abbahagyják viselkedésüket egy ponton, hiszen látják, hogy nem érnek el vele semmit. Viszont a szociológus szerint ilyenkor a panaszkodás célja az, hogy az ember megfogalmazza, hogy ki ő, és mit képvisel.

A sajnálatos az, hogy amiről beszélnek, nem egyfajta változtatásra irányuló terv, hanem földi események vagy kapcsolatok szidása. De aki másokat elítél, erősebbnek érzi magát. Úgy érzi, a reklamálás egyfajta ellenállás, ami jobb, mintha "csendben megadná magát".

Miután abbahagyta, másnap elölről kezdheti a panaszáradatot ugyanazokról a dolgokról ugyanazon embereknek - és saját magának.

Játék

A panaszkodás lehet egy formája az ugratásnak. Lehetnek ezek célzott viccek, gúnyolódások, túlzások. Lehet, hogy két ember egymás közt teszi ezt meg, és viccelődve panaszkodnak egymásnak, egymásról.

Az is lehet, hogy néhány ember hasonló élményben osztozott, és közösen lázadoznak. Egy abszurd helyzetet vagy autoritást figuráznak ki, és tesznek nevetségessé, miközben mindenki beszámol saját panaszáról, tapasztalatáról az adott szituációval vagy emberrel kapcsolatban. Ilyenkor mindenki összeadja saját energiáit, és a résztvevők egymásból merítkeznek.

Munka

Általában nem úgy gondolunk a panaszkodásra, mint produktív aktivitásra. Inkább gondolunk erre úgy, hogy ez egy olyan tevékenység, amiben az emberek kiadják magukból, ami zavarja őket, amitől jobban érzik magukat, majd mindenki továbblép. Viszont sokszor a panaszkodás hasznos is tud lenni. 

Például egy párkapcsolatban a két fél gyötörheti egymást azért, mert szeretnék, hogy a másik viselkedésében változás következzen be. Például lehet, hogy valamit meg kell javítani, vagy az egyik fél túl sokat költekezik. Az ilyenfajta zsémbelődést kellemetlen hallgatni. Nincs kizárva, hogy neheztelést eredményez. Viszont ez egy motiváció is lehet a cselekvésre és a változtatásra.

Kommunikáció

Sok esetben az elégedetlenkedő nem panaszkodásnak, hanem kommunikációnak fogja fel mondandóját. Megosztja érzéseit, és nyitott az adott dologgal kapcsolatban. Ideális esetben ez hasonló nyitottságot eredményez a befogadó részéről. Van, aki "magára" panaszkodik. Ez lehet egy rejtett kérés támogatásra, például, mikor valaki arról beszél, mennyire fáradt.

A panaszkodást meghallgatótól nem az a megfelelő válasz, hogy próbálja megoldani a helyzetet. A legjobb, ha támogatóan hallgatja, esetleg egy-két saját panaszát is elmondja. Az ideális cél, hogy létrejöjjön egy olyan helyzet, amit a kölcsönös elfogadás és nyitottság jellemez, és ahol nincs helye ítélkezésnek, pökhendiségnek vagy kioktatásnak.

Tehát, mint ahogy Henricks is megállapítja, a panaszkodás sokkal több, mint csupán az elégedetlenség kifejezése.

8 szorongásűző nyomópont a testen

A szorongást nem kell megszokni, vagy együtt élni vele, hatékonyan kezelhető akár otthon is.

(Képek forrása: Getty Images.)

• panaszkodás
• pszichológia
• társadalom
• ember
• lélek
• Terasz