Miért félnek olyan sokan a báboktól? Hátborzongató a gyakori fóbia háttere

A legtöbb gyerek életében fontos szerepet töltenek be a bábok. Az állatokat vagy embereket formázó figurák nemcsak mesék főszereplői lehetnek, de otthoni színjáték és szerepjáték részeivé is válhatnak. Az ilyen elfoglaltságoknak számos jótékony hatásuk van, fejlesztik a kreativitást, az empátiát és az érzelemszabályozási képességeket.

Mindez addig remekül hangzik, amíg nem találkozik valaki a pupafóbiával, vagyis a báboktól való félelemmel. Az effajta irtózás több okból is kialakulhat, és különböző fokozatai vannak. Általában felnőttkorban jelentkezik, így a gyerekkori bábszínházas élményeket ritkán árnyékolja be. Talán nem is gondolnád, de sokakat érint – nézd meg, mi válthatja ki!

Félelem a báboktól

A báboktól való félelem egyik leggyakoribb oka valamilyen múltbéli negatív élmény a figurákkal kapcsolatban. Legyen az egy olyan előadás, amihez a gyerek még éretlen volt, amikor látta, és ijesztőnek hatott számára, vagy akár egy furcsa külsejű báb, ami gyermekszemmel félelmetesnek tűnt. Ezek a tapasztalatok elraktározódnak a tudatalattiban, és később fóbia formájában jelentkeznek újra.

A másik gyakori magyarázat a szociális és kulturális hatásokban keresendő, a bábokat ugyanis sokszor az ijesztgetés eszközeként használják a horrorfilmekben, rémtörténetekben, borzongató irodalmi művekben. Ha az ember túl sok ilyennel találkozik, egy idő után automatikusan taszítónak találhat mindenféle bábot.

A harmadik, legérdekesebb ok az úgynevezett hátborzongató völgyeffektus. Ez az esztétika tudományában létező fogalom, melynek lényege, hogy az olyan tárgyak, amelyek furcsán hasonlítanak az emberekre, de nem tökéletesen ugyanolyanok, nyugtalanságot, ellenszenvet és akár undort ébresztenek. Ez gyakran genetikai hajlam eredménye, vagyis azoknál, akiknek a felmenői is éreztek ilyesmit, jó eséllyel megjelenik idővel ez az érzés – de a kutatók szerint ez a reakció önkéntelenül el is tanulható a szülőktől, nagyszülőktől, testvérektől.

Feltételezések szerint a pupafóbia esetében az élettelen, de emberszerű vagy állatra hasonlító alakok az agyban hasonló érzetet kelthetnek, mintha a megfigyelő egy holttestet nézne, és minden ösztöne nagyjából azt súgja: ennek a dolognak nem szabadna mozognia. Hasonló oka van egy másik félelemnek, az automatonofóbiának is, ami az emberre hasonlító tárgyaktól való irtózást jelenti, és még a robotokra is kiterjedhet.

A pupafóbia fokozatai

A pupafóbia az enyhe kellemetlen érzéstől az egészen bénító, pánikrohamokba torkolló rettegésig fajulhat. Vannak, akik egyszerűen kényelmetlenül érzik magukat, ha bábot látnak. Mások kifejezetten taszítónak élik meg a találkozást, és igyekeznek kerülni az olyan helyzeteket, ahol erre esély van, de nem okoz számukra maradandó traumát, ha mégis belefutnak egy ilyenbe.

A legsúlyosabb esetben viszont olyan mértékűvé növekszik a rémület, hogy már az életminőségre is hatással van: ilyenkor az érintett folyamatosan attól fél, hogy valahol meglát egy bábot, és emiatt talán utcára sem mer menni, nem néz tévét, nem olvas újságot. Ebben a helyzetben már pszichológus segítségére van szükség, aki az okok feltárásával és kognitívviselkedés-terápiával eredményesen segíthet a pupafóbia leküzdésében.

Fotók: Getty Images

• fóbia
• félelem
• bábok
• pupafóbia
• magyarázat
• pszichológia
• tudomány
• Terasz