Az Éjszakai Boszorkányok, akiktől rettegtek a nácik - A női bombázóezred történetét kevesen ismerik

A sötétség leple alatt repültek, a levegőben lövedékekkel és faggyal küzdöttek, a földön pedig szkepticizmussal és szexuális zaklatással a szovjet női bombázórend tagjai.

Az Éjszakai Boszorkányokat gyűlölték a nácik, rettegtek tőlük, és volt is rá okuk: az osztag több ezer küldetést teljesített, több mint 23 ezer bombát dobott le német célpontokra. Háborús sikereik és bátorságuk ellenére ma mégis kevesen tudnak még arról is, hogy valaha léteztek.

A szovjet Éjszakai Boszorkányok története

Az, hogy női bombázókat alkalmazzanak, nem az első opció volt a szovjetek számára. Korábban a nőket eltiltották a harctól, de miután 1941-ben elindult a Szovjetunió inváziója, a Barbadossa-hadművelet, őszre pedig a németek már szorongatták Moszkvát, és Leningrád is ostrom alatt állt, így újra kellett gondolniuk irányelveiket. 

Az osztag ötlete Marina Raskova fejéből pattant ki, akit egyébként a szovjet Amelia Earhartként is emlegettek. Bár eredetileg operaénekesi karrierre vágyott, végül ő lett a szovjet légierő első női navigátora, és távolsági repülési rekordokat döntögetett. Sok levelet kapott olyan nőktől, akik csatlakozni akartak a harcokhoz, és nem csak támogató szerepben. Ezért levelet írt Sztálinnak, hogy engedélyt kérjen egy női osztag alapításához. 1941. október 8-án Sztálin parancsot adott három csak nőkből álló egység bevetésére.

Az 588. éjszakai bombázóezred 1942. június 28-án indult első küldetésére, ami sikerrel végződött. Így a Szovjetunió lett az első olyan nemzet, amely hivatalosan engedélyezte nők számára a harcot. Korábban az asszonyok ugyanis maximum csak segíthettek repülőgépek és lőszerek szállításában.

Hiányos felszereléssel indultak harcba

Marina Raskova több mint kétezer jelentkező közül választott ki négyszáz nőt mindhárom egységbe. A legtöbben közülük 17 és 26 év közti diákok voltak. Kemény, összesűrített oktatáson vettek részt, néhány hónap alatt kellett megtanulniuk mindazt, amiket a katonáknak évek során. A nők hozzáértését, alkalmasságát viszont sok férfi megkérdőjelezte, és a szexuális zaklatásokkal is meg kellett küzdeniük.

Raskova igyekezett mindenre felkészíteni csapatait, de nem volt egyszerű a helyzetük: rengeteg katona úgy gondolta, hogy a „kislányoknak” semmi keresnivalójuk a frontvonalon, a harc ugyanis a férfiak dolga. Az Éjszakai Boszorkányok viszont bebizonyították, hogy rövidített kiképzéssel és csekély erőforrásokkal is képesek sikereket elérni.

A nők a férfiak használt egyenruháit kapták meg, köztük azokat a csizmákat is, amik az ő lábukra jócskán nagyok voltak. Letépett ágyneműdarabokat tömtek a lábbelikbe, hogy ne essen ki belőlük a lábuk. A katonaság elavult, kétfedelű repülőgépeket adott nekik, amiket alapvetően egyáltalán nem harcra terveztek, és amik szinte egyáltalán nem nyújtottak védelmet az időjárás viszontagságaival szemben. Előfordult, hogy a nők a bevetések során fagyási sérüléseket szenvedtek. Az ejtőernyők, a radarok és a rádiók helyett kezdetlegesebb eszközöket kellett használniuk, például vonalzókat, stoppereket, zseblámpákat, iránytűket és térképeket.

A gépeknek azonban volt némi előnyük is: maximális sebességük lassabb volt, mint a náci repülőgépek leállási sebessége, ami azt jelentette, hogy ezek a részben rétegelt lemezből készült gépek jobban tudtak manőverezni, szinte bárhol fel és le tudtak szállni, így nehéz volt eltalálni őket. Ráadásul mivel kicsik voltak, nehezen vették őket észre, mert nem szúrta ki őket a radar.

Nehéz és veszélyes, de sikeres küldetések

1942. június 28-án a megszálló náci erők főhadiszállását vették célba - sikeresen. Annak érdekében, hogy a német csapatokban érdemi kárt tegyenek, negyvenfős legénységeket küldtek ki. A bombák súlya miatt alacsonyabban kellett repülniük, így sokkal könnyebb célpontokká váltak - ezért is támadtak mindig éjszaka.

A nácik úgy gondolták, vagy azért lehetnek ilyen sikeresek, mert mindegyikük bűnöző és tolvaj, akiket büntetésből küldtek a frontvonalra, vagy pedig azért, mert speciális injekciókat kaptak, amik lehetővé tették számukra, hogy az éjszakai sötétségben is lássanak.

Összesen több mint harmincezer missziót teljesítettek, 23 ezer bombát dobtak le, és az ezred fennállásának négy éve alatt több mint harmincezer repülést hajtottak végre. Nagyezsda Popova, a csapat parancsnoka 852 repülésben vett részt. 

Mindezek mellett fontosnak tartották azt is, hogy megőrizzék nőiességüket. 12 parancsolatuk közül az első az volt: „Légy büszke arra, hogy nő vagy!” Kidíszítették a repülőiket, ceruzáikat szemceruzaként is használták, a küldetések között táncoltak és varrtak.

Utolsó bevetésükre 1945. május 4-én került sor. Úgy tudni, az ezred harminc tagja vesztette életét a küldetések során. 24 pilótát közülük a Szovjetunió Hőse címmel tüntettek ki a háború után. Az ezredet azonban feloszlatták, és a bátor, hősies asszonyokból álló hadosztály szinte feledésbe merült. 

Olvasd el a náci katonákat elcsábító tinédzserek történetét!

A fiatal lányok saját életüket kockáztatva harcoltak a nácik ellen. Az Oversteegen nővérek sok katonát kiiktattak.

(Borítókép: Getty Images Hungary. A fotón: Polina Osipenko, Valentina Grizodubova és Marina Raskova.)

• éjszakai boszorkányok
• ii. világháború
• szovjetunió
• bátor nők
• történelem
• történelmi érdekesség
• háború
• Terasz