Rengeteget ront a mentális egészségen, mégis tudat alatt adjuk át - A transzgenerációs traumák rabsága

Gyereknevelés során óhatatlanul megeshet, hogy a traumáinkat továbbadjuk a következő nemzedéknek. A láncot megtörni pedig borzasztó nehéz - de egyáltalán nem lehetetlen.

A traumatikus élmény lehet egy sötét történelmi időszak, természeti katasztrófa vagy akár egyénszintű történés - például szexuális bántalmazás - is. Ezeknek a hatásai pedig bizonyos esetekben évtizedekre rányomhatják a bélyegüket akár több generáció mentális állapotára.

A transzgenerációs traumák rabsága

A különböző generációk tagjainak viselkedése, gondolkodásmódja és érzelmi világa nagyban függ attól, szüleik milyen egyéni vagy kollektív traumákat adnak át nekik - természetesen tudat alatt. Az átélt negatív dolgok így nemcsak az elszenvedőt, hanem a gyermekeit is érinthetik, láncreakcióhoz hasonlóan.

A transzgenerációs traumák jelenségét több kutatás is vizsgálta már. A legelső ilyen tanulmány a holokauszt túlélőivel és gyermekeikkel készült a hatvanas években. A kutatások világosan igazolták, hogy egy jelentős traumát átélt embercsoport utódainál a többi emberhez képest szokatlanul nagy arányban fordul elő a depresszió, a szorongás vagy akár a kábítószer-használat. A szakértők szerint a jelenség szoros kapcsolatban van a poszttraumás stressz szindrómával.

Így vedd észre

Azt, hogy valóban érintett-e az egyén a generációs traumában, nem könnyű detektálni, sokszor szimpla szorongás, függőségek vagy egészségtelen kötődési stílusok formájában ölt alakot. A generációs traumával érintett családokban gyakori a társfüggőség, az alacsony önbecsülés, a depresszió vagy az önpusztító tevékenység. A szülők és a gyermekek között sok esetben mérgező dinamikák alakulnak ki, amik tovább erősítik a transzgenerációs trauma hatásait. Az ilyen családokban sokszor elmosódnak a szerepek, diszfunkcionálisan működnek, és a traumák sokszor több nemzedéket végigkísérnek.

Természetesen a legtöbb szülő békés, boldog és mentálisan egészséges felnőttet szeretne nevelni a gyermekéből. Bár a traumákat elszenvedő egyének teljes mértékben indirekt módon adják át problémáikat, vannak  olyan viselkedési formák, amik megnövelhetik az átöröklés esélyét. Ilyen, ha a szülő nem beszél a múltbéli eseményekről, így azok egy közös nyílt titokként vannak jelen például egy vasárnapi ebédnél. Súlyosabb esetben a szülők olyannyira traumatizáltak, hogy az hatással van a gyermeknevelésre is: nem képesek gondoskodni róluk és megteremteni egy mentálisan biztonságos környezetet számukra. 

A generációs traumák a szülői nevelési stílusban is megmutatkozhatnak. Bizonyos esetekben az anya vagy apa túlféltővé vagy pont hogy bántalmazóvá válhat, más esetekben túlzottan nagy elvárásokat támaszthatnak a gyerek elé. Az utódok ilyenkor szintén tovább vihetik a traumát, hiszen ezt látják normálisnak, szüleik élményeit pedig sajátként élik meg. 

Így törd meg a láncot

Természetesen bármennyire is próbálod megvédeni a gyermekedet, van olyan, hogy saját rossz élményeit, tapasztalatait vetíti ki az ember a gyermekére. Ilyen esetekben az önismereti munka elengedhetetlen ahhoz, hogy tudatosan járj el olyan szituációkban, amikor úgy érzed, a traumatikus élmények kerekednének felül.

A transzgenerációs traumák felismerése - akár te adod át, akár te örökölted - nem egyszerű, és sokszor lelkileg is megterhelő folyamat. Ha magadra ismertél a fentiek alapján, érdemes először feltárni a traumák forrását. Fontos, hogy felismerd és elfogadd a helyzetedet- a bűntudat, a tagadás és a szégyenérzet ugyanis csak súlyosbító tényezők. Ne félj pszichológustól segítséget kérni, és lehetőleg vond be az érintett családtagodat is, hogy együtt oldjátok fel a mentális rabságban tartó láncot.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• generáció
• trauma
• szülő gyerek viszony
• gyereknevelés
• gyerekkor
• trauma feldolgozása
• Lélek&Test