3 kérdés, amit soha ne tegyél fel

Kezdjük pici popkulturális mellékszállal mindjárt: éppen pár napja, hogy a netre került Quentin Tarantino új filmjének, a Becstelen Brigantyknak – igen, így, ekképp írva – a teasere. Nos, a teaser a trailer, vagyis a bemutató kisfia, a bemutató bemutatója, ha így jobban tetszik – ez sem több egy percnél, 1 perc 43 másodperc, mégis, a hónap egyik legszebb 1 perc 43 másodperce, azontúl nyilván, amit esténként a nejjel összebújva, édes szerelemben tölt el az ember.

Miért kell megint verekedős filmet nézni?

A fentebb felemlegetett kérdést, miszerint a bunyós-lövöldözős miért szorít dupla csövű, töltött vadászpuskát a szerelmes-sírós mozik homlokához, éppen Tarantino válaszolta meg valamikor 1992 körül.

A Tiszta románc című szkriptjének elején a teszetosza képregényboltos Elvis-fan egy füsttől homályos bárban próbál becsajozni épp, a kiszemelt szöszkét pedig célirányosan egy füsttől homályos moziba próbálja elcsalni. A szöszke nem hisz a fülének:

- Te el akarsz vinni engem egy kungfu filmre? – kérdi a leányzó.
Mire a fiú megrázza a fejét:
- Nem, nem egy, három kungfu filmre.

Szöszke néz egy kicsit, pislog, aztán lelép. Ebből pedig, félreértés ne essék, nem az következik, hogy a lányokat a bunyós filmekkel csupán elveszíteni lehet, hanem épp ellenkezőleg: ifjú hősünk, aki meglepően hasonlít az akkor még tehetséges Christian Slaterre, a moziban végül élete asszonyába fut bele egyenest.

Minden robbanásban, minden szétkoncolt autóban, Piszkos Harry összehúzott szeme alján ott pihen a szív. És a lányok még azt gondolják, hogy a romantika a csajfilmek körül lakik! Eláruljuk, a Tiszta románc végén még sírtunk is.

Hol voltál ilyen sokáig?

Aki azt mondta, hogy a fiú minden nőben a saját anyját keresi, azt kellene jó erősen megszorongatni egyszer. Egy ilyen figurát ismerek, aki ilyetén gondolkodott, igaz, csak látásból: Norman Bates-nek hívták, feltűnően hasonlított az Anthony Perkinsre egyébként. A Psycho című szakdolgozatban lehet rábukkanni a történetre esetleg, de mondom, rajta kívül nemigen tudnék senki mást megnevezni, aki a számonkérések, a rápirítás és legkevésbé a cici okán barátkozik lányokkal.

Annak, hogy a fickó kimarad, oka van. Általában, hacsak nem kerülte el valami a lány figyelmét, de nagyon, ez az ok ártatlan, holmi butéliákhoz, esetleg felfújt bőrgolyóhoz kapcsolódik. Ha féltékenyek tetszenek lenni, azt mondják a kisasszonyok, ha a megbeszéltek ellenében hajnal kettőkor keveredik ágyba az a szeszszagú ember, hát csak annyit közöljön a lány, hogy aggódtam, aggódtam.

Jólesik ám az értünk remegő szív, a felgyülemlett dühöt pedig, mint az illegális szemétlerakót, valahol másutt tessenek elhelyezni talán.

Mi jár a fejedben?

Van az a fajta másnaposság, amikor minden árnyékban kísértet lakik, mikor igazából nem a fej fáj, hanem a lélek szédül. Mintha előre tudná az ember, hogy a következő pillanatban felüvöltenek a légvédelmi szirénák, olyan érzés.

Na: a férfi akkor gondol ilyesmire, akkor sejt minden mondat mögött valami visszást és bántót. De, teszem hozzá: ahhoz neki pálinkakatonák légióit kellett a fronton elpusztítani, gonosz sörmutánsok habját kellett önnön testével felfognia. A férfiból, legyünk őszinték: ez a kérdés önmagától nem bukik ki. A kisasszonyok még ebben is fölöttünk állnak - döbbenet, meg kell szakadni.

Hát mégis, mi járna a fejünkben, hát, nagyjából, hogy az a légy miért nem esik le a falról. Hogy jövő héten az angolok Új-Zélanddal csapnak össze. Bajunk meg végképp nincs soha, hiszen kemény fából faragták ám a férfit! Ha levágná a kezét a kombájn, akkor sem panaszkodna, annyit mondana esetleg: jaj. Majd, ha bajunk lesz, szólunk.

• szex
• idegesítő
• adamik zsolt
• mondatok a nőtől
• női hiba
• pasiszemszög
• Lélek&Test