Egy kutya a férfi, nincs mit tagadni ezen: mindig csak arra gondol, hát nem?

Nőért fizetni: botorság. Mégis, mennyi kuncsaft akad. Személyes ismerőseim köréből két kollégát is fel tudnék emlegetni - nevezzük őket Kázmérnak és Hubának mondjuk -, kik heti rendszerességgel merítkeznek meg a bérből és fizetésből élő asszonyok forintban drága, ölelésben könnyű kegyeiben.

Kázmér azt mondja: "A feszültség levezetésének kevésbé könnyebb, valamint felelősségtől mentesebb módját, ha akarnám, se lelném." Nem is leli. Azt is emlegetni szokta még, hogy igaz, hogy a hokizás olcsóbb, de pont annyival kevésbé maradandó dolog. Mit lehet erre reagálni?

Huba ellenben nőbolond. Falja a csajokat. "A mennyország a feslett, langymeleg női öl" - mindig ilyen marhaságokkal eteti a jónépet, ha megissza a második sörét, ami speciel ritka, merthogy Huba az élére pakolja a forintot. Gyűjtöget a szentem, naná, hogy prostikra, mi egyébre. Annyit nőzni ugyanis nem tud, hogy kielégítse az étvágyát: "Nincs nekem időm a szép szavakra, kefélnem kell. Ugyanis, ha nem tudnád, hamarosan mindnyájan meghalunk." Szép ideák-szép leányok, ha találkoznak, ugye.

Kis történelem

Nőért fizetni: hagyomány. Egy 1951-es ENSZ határozat ugyan kerekperec kimondja, hogy aki ebből a dologból hasznot húz, az bűnt követ el - kis keresztény bűntudat talán? -, de a prostitúciót magát el nem ítéli. Vizespohárnyi vízzel lángoló ipartelepet oltani, olyan is lenne az: a prostitúciónak ugyanis hagyománya van. Valamint ilyenformán nyilván keletje is.

A sportág legkülönösebb megnyilvánulásai a különféle ókori valláshoz köthetők talán. Babilonban például minden asszony, de tényleg az összes, kénytelen volt Istár templomába vonulni élete során legalább egyszer, hogy ott, fizetség ellenében egy férfi magáévá tegye. A fizetséget aztán Istár oltárára kellett helyezni, ez volt a "szabadulópénz" - szegény ronda lányok, mit nem senyvedhettek, mire sikerült végre leakasztaniuk egy balekot.

Görögországról szó se essék: a klasszikus kultúra fellegvárában a prostitúció olyannyira dívott, hogy Solon Kr. e. 600-ban nem elég, hogy megszervezte a bordélyházakat, de működésüket ráadásul törvényekkel szavatolta. Mózes könyvében pedig arról esik szó, hogy Jeruzsálem temploma mellett örömtanyák működtek. Egy kutya a férfi, nincs mit tagadni ezen: lehet sárga, fekete, avagy narancs, tuti, hogy csak arra az egyre gondol, hát nem?

Kis hazánkban a bordélyházak pont olyan vígan praktizáltak, mint bárhol másutt széles e világon. Számos prominens személyiség megfordult ezekben a neves intézményekben, felsorolni is nehéz, elég példának Széchenyinek, meg a tankönyvekből valamiképp kifelejtett ifikorának utánalesni.

A Monarchiában a bordélyok létét szigorú szabályokhoz kötötték: ilyen volt többek között a kötelező bárca, vagyis a prostituált orvosi ellenőrzésének bizonyítására szolgáló igazolás havonkénti újítása. Ez körülbelül 1950-ig dívott - a világháborúk nyilván lecsendesítették kicsit az igényeket –, amikor is a hatalom úgy, ahogy van, beszüntette a prostitúciót. Volt-nincs. Illetve egy fenét: volt-lesz, csak kicsit csendesebben. Ekkoriban tett szert a Rákóczi tér kétes hírnévre. 1970-től pedig, a külföldi turisták egyre hevesebb beáramlásával egy időben az úgynevezett "konzumnők" is elkezdték kísérgetni "nur ten dollár"-ért a kétségtelenül szeretetreméltó, ám kissé bajszos nyugatnémet vendégeket.

És most?

A nőért fizetni: valóban szemétség picit. Önszántukból a lányok a legritkább esetben lesznek használati tárgyak. A kilencvenes évek, a fene nagy szabadság ennek ellenére elhozta persze a "kéjnőt minden ujjunkra" című jó világot is: manapság csak az a kan nem kurvázik, amelyik nem akar. Mókás ezzel szemben, hogy az úgynevezett türelmi zónákon kívül egyéb próbálkozás a kéjnők ügyének rendezésére nem történt. Ami nem azért bántja az egyszeri faszit, mert mindenáron körfolyosós pesti bérházak odvas-szerelemtől lucskos levegőjében szeretné keresni a kielégülést. Hanem mert ha szeretné, hát biztonsággal nemigen tehetné meg semerre sem.

Kázmér például egyetlen lányhoz jár, bár ő néha ketten van. A kislány kedves és megértő, és tiszta ráadásul, ami minden kétséget kizáróan a legfontosabb. Editnek hívják egyébként, combfixet hord, körülbelül három kuncsaftot vállal egy héten, a tarifa pedig makkonként 20 ezer. "Sok az, ami nem éri meg - Editke aztán bizonyos, hogy megéri. Nem csesztet, meghallgatja a bajaimat, és olyan érzés a fejemet az ölébe hajtanom, mintha egy kellemesen meleg és ragadósan sötét helyre támasztanám be az arcomat."

Huba a neten rendeli a csajokat, hetente akár többször is. A legutóbb "egy egyetemista kislány tandíját segített összekuporgatni" - a lányka 18 ezret kért, és egy órára maradt. Amikor látta, hogy minden rendben, leszólt a stricijének, aztán lefürdött, majd egy óra múlva úgy távozott, ahogy jött: csendben, szomorúan, mosolytalanul. "Életem legrosszabb élménye volt" - mondta erre a Huba.

• szex
• prosti
• prostitúció
• férfiszemmel
• Lélek&Test