Teljesen lenyűgözte Hitlert a színésznőből lett filmrendező: Leni Riefenstahl a náci birodalom propagandafilmese volt

Helene Bertha Amalie Riefenstahl 1902-ben született Berlinben. Üzletember apja azt akarta, hogy gyermeke az ő útját kövesse majd, de varrónő édesanyja úgy érezte, Leninek a show-bizniszben van a helye. Már kislány korában beleszeretett a művészetekbe: négyévesen festett, és verseket írt, anyja pedig végig támogatta. 16 évesen a Hófehérke balettbemutató akkora hatást gyakorolt rá, hogy elhatározta, táncos szeretne lenni.

Órákat vett a tánciskolában, és gyorsan ő lett a legnagyobb kedvenc, ám amikor apja tudomást szerzett minderről, haragra gerjedt, és bentlakásos iskolába küldte Lenit. Végül 19 évesen kezdett újra táncolni, és bár kora miatt lemaradásban volt, ez egyáltalán nem jelentett számára hátrányt. Hatalmas tehetség volt, óriási sikert aratott produkcióival, de szépségével is levette az embereket a lábáról. Mindezek ellenére azonban a filmes karrier felé fordult: először színésznő lett, majd rendező, végül pedig Hitler legismertebb és legelismertebb propagandafilmese. 

Táncosnőből színésznő, majd rendező

Az idő múlásával Európa egyik leghíresebb táncművésze lett, számos országban fellépett, igazi sztárelőadóvá vált. 1924-ben, 22 évesen viszont megváltozott az élete. Súlyos térdsérülést szenvedett, a műtét után pedig hosszú lábadozás következett. Ez idő tájt pillantotta meg Arnold Fanck Mountain of Destiny című filmjének plakátját, ami teljesen elvarázsolta, és a mozik rajongójává vált. Találkozóra hívta a rendezőt, aki hamarosan már neki szánta a főszerepet, sőt összesen hét „Hegy-filmjében” szerepeltette Lenit. 

Mindegyik moziban igazi romantikus hősnőt alakított, és gyakran igen veszélyes jeleneteket is bevállalt. A forgatások során bepillanthatott a filmkészítés folyamatába, megtanult vágni, és mivel a Fanckkal való munka már egyre nehézkesebb, problémásabb lett, ráadásul más szerepekre, fényesebb karrierre vágyott, így elhatározta, rendezőként próbál szerencsét.

1932-ben rendezte első moziját, a Kék fényt, melynek forgatókönyvét a 20. századi magyar kultúra meghatározó alakja, az egyébként zsidó származású Balázs Béla írta, dolgozta át. Az íróval később nemcsak munkakapcsolat, hanem szenvedélyes szerelmi viszony is összefűzte őket. A film nagy sikert aratott, a kritikusok nem győzték dicsérni az alkotást.

Hitler is csodálta Leni Riefenstahl munkásságát

A rendezőnő még hatalomra jutása előtt hallotta először nyilvánosan beszélni Hitlert egy nagygyűlésen, önéletrajzában pedig arról számolt be, hogy szavai szinte apokaliptikus látomást idéztek fel benne. Óriási hatást gyakorolt rá a későbbi náci vezető, teljesen a hatalmába kerítette, és annyira lenyűgözte, hogy levélben kért tőle találkozót. Hitler elfogadta a felkérést, mivel mint kiderült, nagy rajongója volt a színész- és rendezőnőnek. Beszélgetésük során kifejezte iránta és filmjei iránt érzett csodálatát, úgy érezte, beleillik a tökéletes árja nőről alkotott képébe, és próbálta meggyőzni Lenit arról, hogy ő készítse majd a filmjeit. Bár az asszony ekkor még visszautasította a felkérést, a következő évben már dokumentumfilmet forgatott a náci párt nürnbergi nagygyűléséről - nem nagyon volt ugyanis más választása. 

A náci birodalom propagandafilmese lett

Főszerepet vállalt egy olyan filmben, melyet Párizsban forgattak volna, de Hitler magához hívatta, és közölte vele, hogy tervben van egy dokumentumfilm a pártgyűlésről, és őt szánta rendezőnek. Leni ellenkezett, ám a náci vezetőket nem lehetett meggyőzni, nem tűrtek ellentmondást, így elvállalta a munkát. 1933-ban elkészült a The Victory of Faith, azaz a Hit győzelme című dokumentumfilm. 1935-ben, kétévnyi kemény, nehéz és problémás munka után megszületett a Triumph of the Will, vagyis az Akarat diadala című propagandafilm is, amely számos német díjat is elnyert. A forgatások során rengeteg probléma felmerült, a rendezőnőnek borzasztóan nehéz dolga volt, de minden akadályt megugrott.

Időközben közeli kapcsolatba került a későbbi propagandaminiszterrel, Joseph Goebbelsszel, és Hitlerrel is szinte barátok lettek, közel 12 évig megőrizték a jó viszonyt. Bár ódzkodott a propagandafilmektől, és mindig megfogadta, hogy nem készít többet, nem tudott kilépni a Hitler által rárótt munkakörből. 1935-ben rendezte a Day of Freedom: Our Armed Forces című alkotást, 1937-ben a Wild Watert, majd újra óriási feladatot kapott.

A Német Olimpiai Bizottság felkérte, hogy rögzítse az 1936-os berlini olimpiát, és bár Leni élete végéig tagadta, hogy ez propagandafilm lett volna, sok bizonyíték van arra, hogy az egészet Goebbels Propagandaminisztériuma finanszírozta. Forgatási és vágási technikái is úttörőek voltak, drámaian, egyedien és különlegesen örökítette meg. Továbbra sem volt könnyű dolga, és ekkor már Goebbelsszel sem ápoltak jó viszonyt, de legjobb tudása szerint teljesítette feladatát. A két részre bontott Olympiát 1938-ban mutatták be, és vegyes fogadtatásban részesült. 

1939-ben az asszonyt a frontvonalra küldték haditudósítóként, de az ott látott brutalitások elborzasztották, szinte sokkot kapott, és áthelyezését kérte, így Berlinbe küldték. A háború alatt továbbra is rendszeresen találkozott Hitlerrel, és bár számos projektje meghiúsult, több filmet is sikerült leforgatnia. 1944-ben házasságot kötött egy Peter Jacob nevű férfival.

Élet a náci birodalom bukása után

Hamarosan észrevette, hogy a diktátoron egyre inkább elhatalmasodik az őrület, a náci birodalom bukását követően pedig elindult, hogy megkeresse családját, de útközben elfogták, és fogolytáborba szállították. Innen kiszabadult, de később újra őrizetbe vették, szabadulásáig pedig sok börtönt megjárt. Ezt követően kisvárosban szállásolták el őket családjával, majd a következő időszakban többször is bíróság elé állították, és többek közt azzal vádolták, hogy A mélység birodalma című filmjének forgatása során koncentrációs táborokból odaszállított roma férfiakat is alkalmazott. A vádat bizonyítékok hiányában ejtették, de Leni egy jó ideig nem térhetett vissza a rendezéshez. 

1962-ben fotósorozatot készített az afrikai nuba törzsről, és végül filmen is dokumentálhatta életüket. Borzasztóan nehezen viselte, hogy szinte az egész világ ellene fordult, és ellehetetlenítették munkáját, karrierjét. 1987-ben önéletrajzot jelentetett meg, melyre durva kritikák érkeztek. 2000-ben az akkor 97-éves Leni helikopter-balesetet szenvedett Szudánban, de gyorsan felépült, és hamarosan már a búvárkodásra koncentrált, illetve erről forgatott egy dokumentumfilmet, ami 2002-ben jelent meg. Az asszonyt azonban rákkal diagnosztizálták, és 2003-ban azonban egy nappal 101. születésnapja után állapota súlyossá vált. 2003 szeptemberében hunyt el. 

Ő volt a náci birodalom legmagasabb rangú asszonya

Bár a náci birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a náci birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is. Bár hatalma leginkább csak látszólagos volt, igen komolyan vette feladatát, és a nőnevelést tűzte ki céljául: engedelmességre, alázatra biztatta őket, arra, hogy egész életükben szolgálják férjüket, és persze minél több gyermeket szüljenek neki, valamint a náci Németországnak.

• leni riefenstahl
• náci birodalom
• propaganda
• rendező
• film
• hitler
• Lélek&Test