Milyen volt a honfoglaló magyarok szexuális élete? Nem igazán voltak tabuk és szabályok

A honfoglaló magyarok szabad felfogása a szexuális életüket is áthatotta. Talán van, akinek ez meglepően hangozhat, de a szégyenlősség fogalmát szinte egyáltalán nem ismerték.

A 9-10. században az intimitást a természetesség és a ma már túlságosan is erősnek ható nyíltság jellemezte. Dr. Józsa László Szex a középkori Magyarországon című könyvében érdekes részletekre világított rá a honfoglalók szokásaival, nemi életével kapcsolatban.

A honfoglaló magyarok szexuális élete

A 7-10. században elődeink jurtákban és földbe süllyesztett házakban éltek. A nemezsátrak mérete nem ismert pontosan, de a néprajzi források és a számítások alapján egy családi jurta nagyjából hat méter átmérőjű, 28,35 négyzetméter alapterületű lehetett. De akármekkora is volt az otthonuk, minden cselekedetük közös légtérben zajlott. A fekvőhely körülbelül 2-2,5 méter hosszú és ugyanilyen széles volt, ezen aludt a férfi, a nő és a kisgyermekek egészen 6-8 éves korukig. Éjjelre ezt egy függöny választotta el a többi résztől, melyekben a serdülők, a vendégek és a házi szolgák pihentek. 

Így mindent hallani lehetett, még az intim együttléteket is: a gyermekek tehát egészen kicsi koruktól kezdve megszokták azt, hogy szüleik, rokonaik az ő fülük hallatára szeretkeznek, valószínűleg néha még látták is őket. Mindezt teljesen természetesnek tartották, és ez a fajta nyitottság biztosította a korai felvilágosítást is. De nem csupán a jurták elrendezése, hanem a tisztálkodás miatt sem számított tabunak a meztelenség: megszokott volt, hogy látták egymást ruha nélkül fürdeni, így a kicsik korán megismerték egymás nemi szerveit. A korabeli források arra is engednek következtetni, hogy a magyarok vágya, szexuális szokásai meghaladták az akkori népekét. A nemi szerv borotválásának, a körülmetélésnek, valamint a szex utáni tisztálkodásnak a szokását nem vették át a környező csoportoktól.

Természetes volt a meztelen test látványa

A női ruházat is fontos következtetések alapjául szolgált. Az asszonyok az ing alatt vászonkendővel kötötték le mellüket, és lenvászon nadrágokat viseltek. Ebből kiderül, hogy az együttlétek alkalmával meg kellett szabadulniuk alsóruházatuktól, de valószínűleg minden darabot levettek a szeretkezések során. A források szerint a 16-17. századig a meztelenül alvás, szerelmeskedés bevett szokásnak számított, de az írásos emlékek arról is tanúskodnak, hogy ruha nélkül jártak úszni, sőt még idegenek előtt sem szégyellték felfedni intim testrészeiket. Az ékszereik is gyakran erotikus jelképeket hordoztak: Szegeden egy honfoglalás kori sírban találtak egy ezüst, ingnyakról való díszt, melyen stilizált szőrszálak, illetve a közepén a csiklót jelképező forma látszik. 

Szüzesség, házasság és szeretők

A fiúk 11, a lányok 11-12 éves korban váltak felnőtté, és innentől kezdve házasodhattak. A pubertás ekkor átlagosan 13-14 éves koruk körülre tehető, és az is valószínűsíthető, hogy a nemi érés előtt nem éltek szexuális életet. A házasság előtti intim együttlétek azonban teljesen elfogadottak és megszokottak voltak: 16-18 évesen köttetett a legtöbb frigy, előtte pedig mindenki választhatott magának partnert. A szüzességet senki nem kérte számon a lányokon, és semmiféle hátrányt nem jelentett később a házasságban, ha egy nő nem őrizte meg ártatlanságát. 

A házasságban elméletileg a férj volt az úr, de ez nem jelentette az asszonyok nagymértékű kiszolgáltatottságát, ugyanis nagyrészt egyenrangúnak számítottak a felek. A nőrablás a kezdetekben bevett gyakorlat volt, később azonban már maguk a lányok készítették elő, és sokszor a szülők engedélyét is kikérték. Maga a frigy ekkor nem volt jogi vagy vallási procedúra: a környezet, a család és a nép csak tudomásul vette a felek szándékát, és innentől házasnak számítottak. Ha pedig nem működött a dolog, nem volt válási folyamat sem, csupán egyszerűen szétváltak, szétköltöztek. A házasságnak egyetlen akadálya volt ekkoriban, méghozzá a vérrokonság.

A férjnek lehetősége volt szabad és rabszolga ágyasokat tartani, ők anyagilag és gazdaságilag jobban függtek a férfitól, de a házasságtörés nem volt jellemző a magyarokra. Legfőképpen azért, mert például a férfiak eseti vagy állandó szexuális kapcsolatát nem tekintették annak. De azt is természetesnek vélték, ha a harcok idején a feleség sem maradt hűséges. 

A kereszténység felvétele és az államalapítás után is csak lassan kezdtek változni a házassági szokások. A szabados légyottok megmaradtak, és az sem változott, hogy a fiatalok gyakran évekig együtt éltek, mielőtt házasságra léptek volna. A házasságtörés bűne csak a 11. században jelent meg a törvényi rendeletekben.

Az erotika ábrázolása a történelemben

A szexualitásról a történelem során rengeteg ábra, rajz és művészeti alkotás fennmaradt, melyek megmutatják, hogyan képzelték el akkoriban a szexet, az erotikát. Ezeket gyűjtöttük össze a különböző korszakokból.

Képek és borítókép: László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról: mek.oszk.hu, mek.niif.hu, Pinterest.

• honfoglalás
• honfoglalás kori szex
• honfoglaló magyarok szexuális élete
• történelem
• szexuális élet
• Lélek&Test