Milyen volt a háremhölgyek élete, és mitől függött, hogy kivel feküdt le a szultán?

Az Oszmán Birodalom, az egyik legnagyobb és a legtovább fennálló iszlám világbirodalom volt, amelyet 1299-ben alapítottak.

A legtöbbeknek a birodalom nevét hallva rögtön az általuk vívott csaták és a törökverő Hunyadi János, valamint a rejtélyes háremek jutnak az eszükbe. Utóbbiakat leginkább luxusszerájoknak képzeljük el, amikben boldogan élhettek a hölgyek, de a valóság teljesen más.

A háremhölgyek élete

Háremhölgyek és eunuchok

A nők gyakorlatilag teljesen el voltak zárva a külvilágtól, ezért is tűntek olyan titokzatosnak, és ezért keringtek róluk különböző mítoszok, legendák. Életüket azonban nem a boldogság és a luxus jellemezte, hanem inkább a fogság és a kiszolgáltatottság.

A szultán legnagyobb, leggyönyörűbb palotája, a Topkapi szeráj négyszáz éven keresztül volt az Oszmán Birodalom központja. Itt nők ezrei éltek együtt a szolgálókkal és a rájuk vigyázó, kasztrált eunuchokkal, akiket megfosztottak a férfiasságuktól, és akik őrizték őket. A lányok ugyanis nem mehettek ki a szerájból – esetleg csak néha kísérettel.

A kasztrálás viszont nem mindig jelentette azt, hogy teljesen el is tűnt belőlük a szexuális vágy, ezért előfordult, hogy néha egymással, néha pedig a hárem nőivel kerültek intim kapcsolatba. Máskor pedig a hölgyek kértek tőlük apró szívességeket úgy, hogy lefizették őket. De ha ez kiderült, a büntetésük kivégzés volt. Néha a hárembe beengedték az orvosokat és a bábákat is.

Az épület és a helyiségek kívülről-belülről csodásak voltak, és luxust, gazdagságot mutattak, a lányok élete viszont tele volt kötöttségekkel, szabályokkal, teljesen kiszolgáltatottak voltak, és sokszor unatkoztak is. Szomorúak voltak, magányosak, közben pedig egymás riválisaivá váltak, így a hárem intrikák és viták színtere lett.

Kik voltak, honnan érkeztek?

Voltak, akiket gyerekkoruktól kezdve arra készítettek fel a szüleik, hogy a szultán háremébe kerüljenek, másokat különböző országok tisztségviselői ajándékoztak az uralkodónak. Az is gyakori volt azonban, hogy csatáik, hadjárataik során elrabolt nőkből lettek a szeráj tagjai. 

Bárhonnan is jöttek azonban a lányok, először szigorú vizsgálaton kellett átesniük. Megvizsgálták őket, alaposan megnézték meztelen testüket és arcukat is, mert a szultán háremébe csakis a legszebb, legtökéletesebb nők kerülhettek. Ezután azt is igyekeztek megállapítani, hogy szűz-e, sőt megvizsgálták, hogy horkol-e – utóbbi miatt szintén kieshettek sorból. Ha mindennek megfeleltek, elkezdődött a nevelésük.

Rangjuk alapján osztották be őket a szobákba, írni, olvasni, hímezni, varrni tanultak, megismerték a török kultúrát, a vallást, az etikettet, sőt még egy kis szexuális felvilágosítást, oktatást is kaptak. 

Mitől függött, hogy kivel feküdt le a szultán?

Sokáig élt az a legenda, hogy amikor a szultánnak szexhez támadt kedve, lement a hárembe, ahol felsorakoztatták a hölgyeket, ő kiszemelt egy nőt, leejtett előtte egy kendőt, és ezzel jelezte az aznap éjszakai választását. Ez viszont valószínűleg nem így volt.

Először is a főfeleségét kellett meglátogatnia, aki megpróbálta elcsábítani és marasztalni, ám ha a szultánnak ezután is mással volt kedve ágyba bújni, továbbállt a hölgyekhez. Kiválasztott közülük egyet, akit aztán egy egész csapat készített fel az együttlétre. Megfürdették, megmasszírozták, szőrtelenítették, illatos olajokkal kenték be, és megcsinálták a haját is. Az órákig tartó készülődés után pedig bevezették a szultánhoz.

Az aktus után a lány átkutathatta az uralkodó ruháit, amíg az fürdött, és ha talált pénzt, megtarthatta. Ezután felírták a nevét és az együttlét időpontját, hogy ha teherbe esett, igazolni tudják, hogy a szultán az apa. A nő ezután feljebb lépett a ranglétrán. Azok a háremhölgyek, akik fiút szültek a szultánnak, saját lakrészt és külön kíséretet kaptak. Az a feleség lett a legmagasabb rangú, aki az első fiút szülte. 

(Képek: Getty Images Hungary)

• szultán
• oszmán birodalom
• hárem
• történelem
• történelmi érdekesség
• Lélek&Test