Ezt gondolják a nők! Íme, 4 hetes kérdéssorozatunk eredményei
Lezárul négy hetes kampányunk. Véleményeitekből és szavazásotokból érdekes konklúziót vonhattunk le.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az elmúlt négy hétben olvasóink bevonásával igyekeztünk körbejárni a nőket leginkább érintő témaköröket, és válaszokat kerestünk olyan tabukérdésekre, melyeket sok érintett még önmagának sem mer feltenni.

A kérdések megválaszolásában szakértőink és magyar sztárok is a segítségünkre voltak, továbbá olvashattátok szerkesztőink véleményét, sőt, ti magatok is megszólalhattatok a témákban. Úgy véljük, ilyen formában az adott problémákat sikerült a lehető legkörültekintőbben körbejárnunk: nemcsak izgalmas cikkekkel, interjúkkal találkozhattatok kampányunk során, de egymás hozzáállását szintén megismerhettétek a Fórumon.

És talán éppen ez utóbbi volt a legfontosabb, hiszen elsősorban arra voltunk kíváncsiak, ti milyen nézeteket vallotok és milyen saját élményeitek vannak, amit jó tanácsként másokkal is megosztanátok a néhol kényes témákban.

Szingli vagyok. Velem van a baj?

Jó néhány olyan nő van a világon, aki normális, egzisztenciálisan, lelkileg kiegyensúlyozott, a külsejére is ad, mégis egyedül van.

A szingli témakörben azt szerettük volna megtudni, hogy ennek mi lehet az oka, illetve arra is kíváncsiak voltunk, hogy ki a hibás, ha egyáltalán beszélhetünk hibás félről.

A szavazásotok alapján úgy tűnik, hogy csak kevesen élvezitek ezt az életformát, ugyanis a legtöbben arra voksoltatok, bár sokan jártok hasonló cipőben és szeretnétek megtalálni a hozzátok illő társat.

Sajnálatos módon többen is tartotok attól, ez már nem fog ez bekövetkezni, ugyanakkor akadtak bőven reménykedők is, akik egy mostanában kialakult párkapcsolattól várják magánéletük stabilitását.

acel írta: „Én egy mondatba azért belekapaszkodnék "hogy egyszerűen kevés a normális ember"... jó, de nem mindegy, hogy kinek mi a normális. Erre akkor jöttem rá, amikor már többedik próbálkozásom volt, és hát jobb a barátság, mint hogy beleugorjak egy láthatóan rövidtávú kapcsolatba. Aki ezt nem tudta felfogni, az érthetően nem egyszinten van velem, +/- értelemben az mindegy.”

Anya vagyok. De akartam én ezt?

Habár egy gyerkőc felnevelése nem csupa móka és kacagás, mégis az egyik legszebb dolog a világon. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a gyerekvállalás kinek mit jelent, hogy a hullámvölgyeket túl lehet-e élni, de arról is mesélhettetek, rossz anya-e az, aki időnként úgy érzi, a gyereknevelést nem neki találták ki.

Szerencsére a szavazatok azt mutatják, hogy a sok gond és baj ellenére imádjátok a rosszcsont gyerkőcöket, sőt, nem sokkal maradtak le azok sem, akik arra voksoltak, szeretnének minél előbb az anyaság rögös útjára lépni.

morcirita írta: „Én azt szoktam mondani, ha betegek a gyerekek, vagy ha valami nem megy olyan egyszerűen, hogy ha az ember előre tudná milyen nehéz gyereket nevelni, akkor bizony nem vállalná. De szerencsére van ez a biológiai kényszer... és nincs is jobb dolog a világon, mint anyának lenni! Érezni a feltétel nélküli szeretetet, és ugyanígy szeretni. Ilyen az élet, mondaná a 7 éves lányom.... :-)”

Kövér vagyok. Kellek így is?

A női komplexusokat vettük górcső alá ebben a témakörben, és arra kerestük a választ, hogy a testképzavarok mennyire befolyásolják a párkapcsolatokat. Emellett az is érdekelt minket, a nők vajon a férfiaknak vagy saját maguknak akarnak megfelelni elsősorban, esetleg a média nyomásának engedelmeskednek.

Szavazásunk alapján legtöbbeteknek a testsúlyával van problémája, ugyanis azok voksoltak legtöbben, akik nem bírnak lefogyni - mindezek közül pedig a hasatokkal voltatok a legkevésbé megelégedve. A szavazás további meglepő eredménye, hogy legtöbbetek másokat szebbnek lát, mint saját magát, ezenfelül a voksolók túlnyomó része másoknak szeretne megfelelni, ahelyett, hogy a saját értékeire koncentrálna.

grabovszki írta: „A teltebb hölgyek bátorítására írom, hogy néhány plusz kiló, ha jól van elosztva, bizony előnyére válhat a hölgyeknek. Szerencsére a férfiak jelentős részére nem tudta a média ráerőltetni a beteges soványság kultuszát. Fiatal srácok talán még fogékonyak rá, de ahogy a tapasztalatok gyűlnek, kiderül, hogy a piszkafa láb az bizony szúrós. Persze nem azt akarom mondani, hogy mindenki perverz, akinek a vékony nők tetszenek, de nagyrészük a külső elvárásnak igyekszik megfelelni, amikor ilyet választ maga mellé. De csak addig, amíg valaki meg nem győzi az ellenkezőjéről!”

Nem kívánom már. Most mi legyen?

Ebben a témakörben azt szerettük volna megvizsgálni kicsit közelebbről, hogy mi történik, amikor a vágy egyszerűen elillan a párkapcsolatból. Működőképes így a kapcsolat, vagy szex nélkül mit sem ér az egész? Kíváncsiak voltunk arra is, hogy ezért vajon ki vagy mi a felelős, mint ahogyan azt is tudni szerettük volna, hogy mit lehet tenni a vágy lanyhulása ellen.

A szavazataitok alapján két táborra oszthatóak a vélemények. A legtöbben arra a megállapításra jutottatok, hogy a szex idővel már nem annyira fontos, mint egy kapcsolat kezdetén, ugyanakkor majdnem ugyanennyien voksoltatok arra, hogy éppen hullámvölgyben vagytok, ami a szexuális életeteket illeti - azaz szeretnétek, ha jobbra fordulna minden e téren is. A másik tábor szerint szex nélkül egyszerűen nem működhet egy kapcsolat, és úgy vélitek, bár már jóideje együtt vagytok, a kémia még mindig a lehető legjobban működik köztetek.

Kloe01 írta: „Engem sokkal inkább érdekel a férfi személyisége, mint a külseje. Azzal meg tud fogni, a külsejével nem. Természetesen elsőre biztos jobban megnézek egy jóképű férfit, de olyan szinten nem kelti fel az érdeklődésemet, hogy bármit is akarnék tőle. A kigyúrt test pedig engem sem vonz. A minden nő egyforma ezen a téren kifejezést erősnek érzem. Főleg, hogy még nem is ismertem nőt, aki így gondolkodott volna...”

Nektek melyik témakör tetszett a legjobban?

Ezt is szeretjük