Ezt gondolják a nők! Íme, 4 hetes kérdéssorozatunk eredményei
Lezárul négy hetes kampányunk. Véleményeitekből és szavazásotokból érdekes konklúziót vonhattunk le.

beauty and style
Top olvasott cikkek

Az elmúlt négy hétben olvasóink bevonásával igyekeztünk körbejárni a nőket leginkább érintő témaköröket, és válaszokat kerestünk olyan tabukérdésekre, melyeket sok érintett még önmagának sem mer feltenni.

A kérdések megválaszolásában szakértőink és magyar sztárok is a segítségünkre voltak, továbbá olvashattátok szerkesztőink véleményét, sőt, ti magatok is megszólalhattatok a témákban. Úgy véljük, ilyen formában az adott problémákat sikerült a lehető legkörültekintőbben körbejárnunk: nemcsak izgalmas cikkekkel, interjúkkal találkozhattatok kampányunk során, de egymás hozzáállását szintén megismerhettétek a Fórumon.

És talán éppen ez utóbbi volt a legfontosabb, hiszen elsősorban arra voltunk kíváncsiak, ti milyen nézeteket vallotok és milyen saját élményeitek vannak, amit jó tanácsként másokkal is megosztanátok a néhol kényes témákban.

Szingli vagyok. Velem van a baj?

Jó néhány olyan nő van a világon, aki normális, egzisztenciálisan, lelkileg kiegyensúlyozott, a külsejére is ad, mégis egyedül van.

A szingli témakörben azt szerettük volna megtudni, hogy ennek mi lehet az oka, illetve arra is kíváncsiak voltunk, hogy ki a hibás, ha egyáltalán beszélhetünk hibás félről.

A szavazásotok alapján úgy tűnik, hogy csak kevesen élvezitek ezt az életformát, ugyanis a legtöbben arra voksoltatok, bár sokan jártok hasonló cipőben és szeretnétek megtalálni a hozzátok illő társat.

Sajnálatos módon többen is tartotok attól, ez már nem fog ez bekövetkezni, ugyanakkor akadtak bőven reménykedők is, akik egy mostanában kialakult párkapcsolattól várják magánéletük stabilitását.

acel írta: „Én egy mondatba azért belekapaszkodnék "hogy egyszerűen kevés a normális ember"... jó, de nem mindegy, hogy kinek mi a normális. Erre akkor jöttem rá, amikor már többedik próbálkozásom volt, és hát jobb a barátság, mint hogy beleugorjak egy láthatóan rövidtávú kapcsolatba. Aki ezt nem tudta felfogni, az érthetően nem egyszinten van velem, +/- értelemben az mindegy.”

Anya vagyok. De akartam én ezt?

Habár egy gyerkőc felnevelése nem csupa móka és kacagás, mégis az egyik legszebb dolog a világon. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a gyerekvállalás kinek mit jelent, hogy a hullámvölgyeket túl lehet-e élni, de arról is mesélhettetek, rossz anya-e az, aki időnként úgy érzi, a gyereknevelést nem neki találták ki.

Szerencsére a szavazatok azt mutatják, hogy a sok gond és baj ellenére imádjátok a rosszcsont gyerkőcöket, sőt, nem sokkal maradtak le azok sem, akik arra voksoltak, szeretnének minél előbb az anyaság rögös útjára lépni.

morcirita írta: „Én azt szoktam mondani, ha betegek a gyerekek, vagy ha valami nem megy olyan egyszerűen, hogy ha az ember előre tudná milyen nehéz gyereket nevelni, akkor bizony nem vállalná. De szerencsére van ez a biológiai kényszer... és nincs is jobb dolog a világon, mint anyának lenni! Érezni a feltétel nélküli szeretetet, és ugyanígy szeretni. Ilyen az élet, mondaná a 7 éves lányom.... :-)”

Kövér vagyok. Kellek így is?

A női komplexusokat vettük górcső alá ebben a témakörben, és arra kerestük a választ, hogy a testképzavarok mennyire befolyásolják a párkapcsolatokat. Emellett az is érdekelt minket, a nők vajon a férfiaknak vagy saját maguknak akarnak megfelelni elsősorban, esetleg a média nyomásának engedelmeskednek.

Szavazásunk alapján legtöbbeteknek a testsúlyával van problémája, ugyanis azok voksoltak legtöbben, akik nem bírnak lefogyni - mindezek közül pedig a hasatokkal voltatok a legkevésbé megelégedve. A szavazás további meglepő eredménye, hogy legtöbbetek másokat szebbnek lát, mint saját magát, ezenfelül a voksolók túlnyomó része másoknak szeretne megfelelni, ahelyett, hogy a saját értékeire koncentrálna.

grabovszki írta: „A teltebb hölgyek bátorítására írom, hogy néhány plusz kiló, ha jól van elosztva, bizony előnyére válhat a hölgyeknek. Szerencsére a férfiak jelentős részére nem tudta a média ráerőltetni a beteges soványság kultuszát. Fiatal srácok talán még fogékonyak rá, de ahogy a tapasztalatok gyűlnek, kiderül, hogy a piszkafa láb az bizony szúrós. Persze nem azt akarom mondani, hogy mindenki perverz, akinek a vékony nők tetszenek, de nagyrészük a külső elvárásnak igyekszik megfelelni, amikor ilyet választ maga mellé. De csak addig, amíg valaki meg nem győzi az ellenkezőjéről!”

Nem kívánom már. Most mi legyen?

Ebben a témakörben azt szerettük volna megvizsgálni kicsit közelebbről, hogy mi történik, amikor a vágy egyszerűen elillan a párkapcsolatból. Működőképes így a kapcsolat, vagy szex nélkül mit sem ér az egész? Kíváncsiak voltunk arra is, hogy ezért vajon ki vagy mi a felelős, mint ahogyan azt is tudni szerettük volna, hogy mit lehet tenni a vágy lanyhulása ellen.

A szavazataitok alapján két táborra oszthatóak a vélemények. A legtöbben arra a megállapításra jutottatok, hogy a szex idővel már nem annyira fontos, mint egy kapcsolat kezdetén, ugyanakkor majdnem ugyanennyien voksoltatok arra, hogy éppen hullámvölgyben vagytok, ami a szexuális életeteket illeti - azaz szeretnétek, ha jobbra fordulna minden e téren is. A másik tábor szerint szex nélkül egyszerűen nem működhet egy kapcsolat, és úgy vélitek, bár már jóideje együtt vagytok, a kémia még mindig a lehető legjobban működik köztetek.

Kloe01 írta: „Engem sokkal inkább érdekel a férfi személyisége, mint a külseje. Azzal meg tud fogni, a külsejével nem. Természetesen elsőre biztos jobban megnézek egy jóképű férfit, de olyan szinten nem kelti fel az érdeklődésemet, hogy bármit is akarnék tőle. A kigyúrt test pedig engem sem vonz. A minden nő egyforma ezen a téren kifejezést erősnek érzem. Főleg, hogy még nem is ismertem nőt, aki így gondolkodott volna...”

Nektek melyik témakör tetszett a legjobban?

Ezt is szeretjük