Mit tesz a férfi, ha megcsalják?

Azért még értékellek, mint embert

A férfinak van lelke igenis - illetve neki inkább önbecsülése van, de erről később. Csak azért mondom ezt, mert a köztudat a félrelépés intézményét az erősebbik nem tevékenységéhez társítja furvást – vajon miért? Egy biológus barátom fogalmazta meg talán a legfrappánsabban a választ, miszerint a férfi feladata a magok minél szélesebb körben való szétszórása, a nő ellenben a legtökéletesebb kiválasztásában kell, hogy jeleskedjen.

De mi van akkor, ha kiderül, hosszú együttlét után, hogy nem is mi vagyunk a legjobbak? Mi történik, ha lekoppintnak minket?
- El kell mondanom valamit: megcsaltalak – mondja a Kedves. Kis csend. Behúzott függönyök.

Az első körben hitetlenkedés van. Kikerekedett szemek. Értetlenkedés. Biztos viccel. Fontos tudni: a férfi legtöbbször nincs tisztában a hibáival – talán pont ezért fogadja olyan hülye, meglepett fejjel a lapátot, amire teszik. A második körben anyázás következik, illetve a búbánat, ez persze személyfüggő.
Az anyázásnak költözés a vége. Pakolás, na, ne is lássalak többet.
A búbánatnak, szívrágásnak egy a vége: vastag habos söritalok fokozatos elfogyasztása. Berúgás, na. Keményen, bocsánat nélkül – mert ez nem bocsánat, tüneti kezelés csupán.

Horgász a pácban

Másért szakít a nő, másért szakít a férfi. Ezt leszögezhetjük, ellenben mind a kettő gázolás, a tetthely elhagyása segítségnyújtás nélkül. A lányok kisírják magukat, a srácok leisszák a sörcsapot is. Kemény vagyok, könnycsepp az én szememet el nem hagyta még sosem! – aztán az üres unikumos-üvegekre dőlve picsog a szerencsétlen valamelyik romkocsma álmos teraszán.
Hogy miért. Hogy mit rontottam el. És ha idáig eljut valaki, az jó, ezzel egyetérthetünk.

Csakhogy az önzőbb kanok valahol mélyen azt gondolják, hogy ők persze nem ronthattak el semmit, a nők, azok a ribancok ám. Meg hogy az a szemét, aki befurakodott az ágyába, azt hogy megütném. Fűt a tesztoszteron, dagad a máj, mit lehet tenni: ordítani kell, meg verni a fejet a falba. Esetleg másnak a fejébe.
Nem én vagyok a hibás. Sosem én voltam – a férfinál ez a jelszó. Abban a pillanatban, amikor pofáncsapja a megcsalás, inkább halna bele, mintsem a saját gyarlóságát firtassa.

De nehogy azt tessenek gondolni, hogy neki könnyebb. Maximum kevésbé mutatja. Ha a férfit megcsalják, az már csak azért is más tészta, mert a férfi ökörebb tud lenni, észre sem veszi, hogy ennek a nagy szerelemnek már vége. Mert a marhája belefásul a megszokásba. Fotel lesz a szerelem, és a birka már csak a tévét nézni ül bele nagyritkán. Közben észre sem veszi, hogy új kan kódorog az akol körül.
Elmarad a virág, odavannak a bókok. Aztán csodálkozik, hogy az egész élete a kukában. A férfiúi önmarcang még Csernobilnál is rosszabb – ezen még a százméteres betonbunker sem segít.

Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én

Vajon elhagyja-e a nőt, mikor megtudja, hogy az másnak az ágyában kereste a szerelmet? A kérdés jogos, megválaszolni képtelenség. A kan mindig magából indul ki ilyenkor, bele sem gondol abba, hogy a lányka nyilván okkal tette meg azt, amit megtett.

A férfinak, mint mondtuk, inkább önbecsülése van, mint józan esze. Szüksége van a pár nap higgadásra. A büszkesége fűti, az meg amikor kisül, hogy csúnyán át lett verve, annyi, de annyi hőt pumpál a fejbe, hogy képtelenség mást mondani, mint azt, hogy „Takarodj a házamból”.

Még akkor is, ha a lánynál laknak. Sosem találkoztam még olyan kollégával, aki ilyenkor egyből a megbocsátás útjára lépett volna. Düh, ami a szembesítéskor van. Cseppnyi önsajnálat, de inkább adrenalin zubog a könnyek helyett.
A büszkeségébe gázolni nem egy főnyeremény, érdemes talán a radikális tettek előtt betolni az all int az asztal közepére. Nem szeretlek, aztán pont.

• férfi
• szex
• megcsalás
• adamik zsolt
• botrány
• párkapcsolati probléma
• pasiszemszög
• Lélek&Test