Házas, mégis egyedülálló anya: tényleg örök rabság egy "single married mom" élete?

Sok családnál kívülről minden rendben van. Van férj, van gyerek, a családi fotók ott büszkélkednek a falon. Belül viszont a nő szenved, úgy érzi, mintha valójában egyedül vinné az egészet.

Ők azok, akiket a közösségi médiában újabban „single married momnak”, vagyis „házas, de egyedülálló anyának” neveznek.

Házas, mégis egyedülálló anya

A kifejezés elsőre ellentmondásosnak tűnhet, és nem véletlenül. Ez ugyanis nem azokról az anyákról szól, akiknek a párja katonai szolgálaton van, vagy élhetetlen munkarendben dolgozik. Hanem azokról, akiknek a párja jelen van, de nem résztvevő.

Ott él a családdal, mégis az anya intéz mindent: orvosi időpontokat, szülői értekezletet, bevásárlást, főzést, mosást, éjszakai keléseket, érzelmi támogatást. És mindeközben vagy dolgozik, vagy otthon van, - utóbbi sokszor még több, láthatatlan munkát jelent.

Ez szorosan kapcsolódik olyan fogalmakhoz, mint a „default parent” (az az alapértelmezett szülő, aki mindent csinál), vagy a „láthatatlan munka”. Ezek nem új jelenségek, csak végre nevük lett. A „házas egyedülálló anyuka” pedig ennek a végpontja: amikor a felelősségek megosztása annyira aránytalan, hogy a házasság inkább adminisztratív állapot, mint valódi partnerség.

A következmények pedig végzetesek. Az állandó túlterheltség érzelmi elszigetelődéshez vezethet. Sok érintett anya számol be krónikus fáradtságról, ingerlékenységről, magányról, sőt szorongásról vagy depresszív tünetekről. A „mindjárt megcsinálom” üzemmód hosszú távon felőrli az idegrendszert, különösen akkor, ha közben az erőfeszítések láthatatlanok maradnak.

Ez a jelenség a  párkapcsolatra is rányomja a bélyegét. Kutatások szerint azok a párok, akik egyenlőbben osztják meg a házimunkát és a gyerek körüli teendőket, elégedettebbek a kapcsolatukkal, és kisebb eséllyel válnak el. Nem meglepő: a tartós igazságtalanság előbb-utóbb csendes haraggá, állandó frusztráltsággá válik.

És hogy mi a megoldás? Megoldás nincs egy mondatban. Van viszont párbeszéd, feladatok tudatos újraosztása, külső segítség bevonása és az "elég jó" szülőség elfogadása. Na meg egy alapvető felismerés: nem "jó anya" vágyunk, hanem valódi támogatásra.

A partnerek részéről mindez őszinteséget és igazságosabb feladatmegosztást jelent, társadalmi szinten pedig nagyobb empátiát, rugalmasabb munkalehetőségeket és a láthatatlan munka pénzbeli eismerését. A valódi változás akkor történik meg, ha otthoni és társadalmi szinten is elismerik ezt a munkát, és a szolga szerepből megbecsült, támogatott partner válik.

Fotók: Getty Images Hungary

• anya
• egyedülálló
• házasság
• egyedülálló anya
• jelenség
• Lélek&Test