A 49 évesen kivégzett ápolónő, akit az I. világháború hősének tartanak: Edith Cavell az ellenség katonáit is megmentette

Edith Cavell azok közé az ápolónők közé tartozott, akik imádták hivatásukat, és bármi áron segíteni akartak az embereknek. Még az I. világháború alatt sem törődött a sérült, beteg katonák származásával, és önzetlenül gondoskodott róluk. Később azonban pont ez okozta a vesztét.

A gyógyítás mellett a menekítésben is részt vett, ám tettei sajnos nem maradtak észrevétlenek. A németek felfigyeltek rá, és 49 évesen kivégezték.

Apja betegsége után kezdett ápolónőnek tanulni

Edith Louisa Cavell 1865-ben született az angliai Swardestonban. Apja tiszteletes volt, a négy testvér közül pedig ő volt a legidősebb. Szinte idilli, boldog gyermekkora volt, a norwichi leányiskolában, majd bentlakásos iskolákban tanult tovább. Később nevelőnőként dolgozott egy brüsszeli családnál, de 1890-ben hazatért, hogy gondját viselje beteg édesapjának. A férfi gyógyulása után döntött úgy, hogy ápolónői pályára lép, így 1896-ban, harmincévesen jelentkezett a whitechapeli kórházba, és itt kezdte meg tanulmányait, valamint pályafutását. Egyik tanítója Eva Lückes, Florence Nightingale barátnője volt.

1898-ban befejezte a képzést, ezután több brit kórházban is dolgozott, valamint az otthonukban is kezelte a betegeket magánápolóként. Főleg rákkal, köszvénnyel, tüdőgyulladással, szemproblémákkal és vakbélgyulladással küzdő embereket látott el. Hamarosan visszahívták Brüsszelbe, hogy egy beteg gyermeket ápoljon, majd az újonnan alapított, ápolókat képző Ecole Belge d'infirmières diplômées tanítója és adminisztrátora lett, 1910-ben pedig szakmai folyóiratot indított. Egy éven belül három kórházban, huszonnégy iskolában és tizenhárom óvodában képzett ápolókat Belgiumban.

Nemzetiségtől függetlenül mindenkinek segített

A háború kitörésekor épp édesanyjánál volt Norwichban, de mivel úgy érezte, most nagyobb szükség lesz rá, mint valaha, visszatért Brüsszelbe. A klinikát és az iskolát, ahol dolgozott, a Vöröskereszt vette át. A német megszállás után többek közt brit és francia, valamint osztrák és német katonákat ápolt és gondozott, illetve segített az országból való kimenekítésükben is. Hamis papírokat szerzett nekik, és továbbküldte őket a hálózat azon embereihez, akik bujtatták őket, és elintézték, hogy eljuthassanak Hollandiába. Sőt sokakat ő maga bújtatott saját házában. Edith Cavell bármiféle megkülönböztetés nélkül, nemzetiségtől függetlenül mentette és segítette a háborúban harcolókat, így pedig több mint 200 katona köszönheti neki az életét. Tetteivel azonban megsértette a törvényt, a német hatóságok egyre gyanakvóbbá váltak vele szemben, helyzetét pedig szókimondó személyisége sem könnyítette meg.

Hosszas nyomozás után, 1915 augusztusában letartóztatták, és mivel nem német állampolgár volt, nem a kémkedés, hanem árulás vádjával kellett szembenéznie. Mivel elhitették vele, hogy mindenről tudnak, Edith Cavell egy idő után vallott, ezért egyértelműen bűnösnek találták, és halálra ítélték. Bár többek között Anglia is próbálta rávenni Németországot, hogy engedjék el az asszonyt, minden hiába volt: 1915. október 12-én, 49 éves korában sortűzzel végezték ki. Halála óriási visszhangot keltett, a britek arra használták fel a vele történteket, hogy bebizonyítsák a németek embertelenségét, és arra buzdítsák a férfiakat, hogy részt vegyenek a harcokban. A nővér később brit nemzeti hőssé vált, ma is több iskola, egészségügyi intézmény és közterület viseli a nevét.

A japán vigasznők embertelen sorsa

Japánban több tízezer, sőt egyes szakértők szerint akár több százezer asszonyt raboltak el, és tettek a sereg szexrabszolgájává az 1930-as évektől kezdve. Az áldozatokra, akiket egyszerűen csak vigasznőnek neveztek, embertelen sors várt.

(Képek: Getty Images.)

• ápoló
• történelem
• i. világháború
• női sorsok
• Lélek&Test