Az első olasz nő, aki nem ment hozzá a férfihoz, aki megerőszakolta: Franca Viola 1966-ban szembeszegült a törvénnyel
Franca Viola ügye akkoriban hatalmas botrányt kavart, a bírósági pert pedig az egész világ végigkísérte.

franca viola cover
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

- Nem szeretlek, nem megyek hozzád - hangzott el Franca Viola híressé vált mondata a bíróságon az őt elrabló és megerőszakoló férfinak, akivel a törvény, illetve a hagyományok szerint házasságot kellett volna kötnie. 

A fiatal lány története 1966-ban az egész világot megrázta, megdöbbentette: ő volt ugyanis az első olasz nő, aki visszautasította a kegyetlen, érthetetlen és igazságtalan szokást.

Egykori jegyese rabolta el és erőszakolta meg 

Franca Viola 1948-ban született a szicíliai Alcamóban Vita Ferrera és a farmerként dolgozó Bernardo Viola gyermekeként. 15 éves volt, amikor eljegyezte egy maffiatag 23 éves unokaöccse, Filippo Melodia. Nem sokkal később a fiatal férfit lopásért letartóztatták, ezért a lányt apja az eljegyzés felbontására szólította fel. Ahogy telt az idő, újra szerelmes lett, és 1965-ben jegyességre lépett Giuseppe Ruisival. Korábbi párja azonban visszatért Németországból, és megpróbálta visszaszerezni őt.

Franca Viola nemet mondott a férfinak, ő viszont nem állt le, sőt a helyzet egyre inkább eldurvult: üldözte, zaklatta és fenyegette egykori menyasszonyát, illetve annak társát és apját is. A lány továbbra sem akart újra vele lenni, ami borzasztóan feldühítette Melodiát. 1965 december 25-én, miután az apa elment otthonról, 12 társával együtt betört a házukba, megverték Franca Violát és édesanyját, majd nyolcéves öccsével együtt mindhármukat elrabolták. A kisfiút később elengedték, a fiatal nőt azonban nyolc napig fogva tartották egy vidéki házban, ahol Melodia többször megerőszakolta őt. Azt mondogatta áldozatának, hogy ezek után kénytelen lesz feleségül menni hozzá, hogy ne hozzon szégyent önmagára és a saját családjára. 

Az igazság az, hogy bár a lánynak esze ágában sem volt összekötni az életét az őt bántalmazó és megerőszakoló férfival, a törvény, valamint a hagyomány Melodia oldalán állt. Az akkori olasz büntető törvénykönyv 544. cikke ugyanis tartalmazott egy matrimonio riparatore, azaz rehabilitációs házasság nevű intézményt. Ekkor a nemi erőszakot nem személy elleni, hanem közerkölcs elleni bűncselekménynek tartották, és az elkövető feleségül vehette az áldozatát, hogy hivatalosan semmissé tegye tettét, elkerülje a börtönbüntetést, valamint „helyreállítsa a nő és családja becsületét”. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Nem volt hajlandó hozzámenni az erőszaktevőhöz

Franca Violát végül apja segített kiszabadítani a fogságból. Úgy tett, mintha együttműködne az elrablókkal, tárgyalt velük, közben azonban a rendőrséghez fordult, és feljelentést tett. Amikor az áldozat megmenekült, fogvatartóit pedig börtönbe zárták, az apa megkérdezte lányát, mik a szándékai a jövőt illetően. Ő egyértelműen kijelentette: nem hajlandó hozzámenni az erőszaktevőhöz. A férfi támogatta döntésében, azonban ezzel a város, majd az ország jó részét magukra haragították, hiszen elutasították a hagyományt, a törvényt, és szembefordultak az akkori társadalmi normákkal. Mivel elveszítette szüzességét, de nem lépett házasságra, szégyentelen, becsületét elvesztett nőnek titulálták, folyamatosan halálos fenyegetésekkel kellett szembenézniük, sőt házukat és szőlőjüket is felgyújtották a felháborodott környékbeliek.

A fiatal nő bíróság elé állíttatta Melodiát, az 1966-os per pedig az egész világ figyelmét felkeltette, tömegek vonultak ki az utcára a tárgyalás során, sőt még a New York Times is tudósított róla. A férfi ügyvédei megpróbálták jó színben feltüntetni őt: azzal védték, hogy mindent szerelemből tett, illetve azt állították, hogy a lány viszonozta az érzelmeit, beleegyezett a rablásba, ami valójában szöktetés volt. Melodiát végül 11 év börtönbüntetésre ítélték, hét társa pedig egyenként négyévnyi fogságot kapott. Szabadulása után száműzték Szicíliából, majd két évvel később Modenában egy másik ügy miatt meggyilkolták.

Bátor, feminista hősnő és „vénlány”

Az ítéletet és Franca Viola döntését, győzelmét ezután is vegyes fogadtatás övezte. Rengetegen igazi bátor, feminista hősnőnek tartották, aki kiállt az igazságtalan, kegyetlen törvények és hagyományok ellen, de szintén sokan támadták azért, amiért szembeszegült az elvárásokkal. Az emberek egy része úgy vélte, igazi vénlány lesz, akit senki nem akar majd elvenni, és számtalan férfi nyilatkozta azt, hogy biztosan nem kérnék meg egy ilyen nő kezét. Szerencsére Franca Viola élete ezután jóra fordult: 1968-ban, közel 21 évesen férjhez ment szerelméhez, Giuseppe Ruisihoz, akivel gyermekkoruk óta kedvelték egymást. 

A nő példáját egyébként az eset után többen is követték, Olaszországban pedig egy fokozatos változás, átalakulás kezdődött meg. Végül 1981-ben törölték el a fentebb említett, 544. törvénycikket, és a szexuális erőszak 1996-ban vált személy elleni bűncselekménnyé az országban. Franca Violáról és ügyéről 1970-ben készült film A legszebb asszony címmel. A bátor hölgy és férje azóta három gyermekkel büszkélkedhet, és a mai napig boldogan élnek együtt Alcamóban.

Theresa harca Afrikában

Theresa Kachindamoto 1988 óta az afrikai Malawi Dedza területének törzsi elöljárója, és körülbelül 900 ezer ember tartozik a fennhatósága alá. Régóta küzd a gyermekházasságok ellen, és igyekszik megakadályozni, hogy a lányok tizenéves korukban anyává váljanak. 

Képek: Pinterest, Pinterest.

Ezt is szeretjük