Bukik-e a bak a kibukkanó harisnyakötőre?

A lányok és a ruha témakörében nyilván mondhatnánk sztereotip pasivicceket, rötyöghetnénk, és könyökkel böködhetnénk a pultnál tőlünk jobbra söröző haverunk oldalát - de ehelyütt nem tesszük.

Inkább szólunk néhány szót azokról a holmikról, melyek a férfinak, mit ad Isten, tetszenek. Amit olyan jó lehámozni, mikor beírjuk magunkat a kisleány táncrendjébe a tollasbálban. You can leave your hat on.

Harisnyák, sziasztok

Ez az a holmi, ami, hinnék, vagy sem, nem a divat fővárosában, Párizsban, hanem a ködös Albionban kezdte meg világhódító útját. Állítólag 1519-ben, Nottinghamben már készítettek kötött harisnyát, VIII. Henrik angol király pedig 1539 körül Velencében vagy Milánóban kötött selyemharisnyát kapott ajándékba.

Persze ne gondoljuk azt, hogy a Londonban 1569-ben boltot nyitó harisnyakötő-mesternek a szépészet volt az elsődleges szempont, mikor a lábtyű horgolásába kezdett: kutyahideg telekkel kellett számolni akkoriban, a központi fűtés pedig nem volt még a fasorban se.

Ellenben mi magunk harisnyává lennénk, ha összejön a reinkarnáció.

Harisnyának lenni jó. A harisnya folyton puhára borotvált, formás női lábak közelében feszíthet, bizonyos részei pedig még a legszentebb szentség tőszomszédságáig is benyúlhatnak akár. A harisnya, ha nem is az első, de talán már a harmadik, amin a férfi szívesen legelteti a szemét - és irigy rá, mert olyan jó neki.

Úgy vagyunk vele, mint Gombóc Artúr a csokoládéval: szeretjük a combfixet, mert nyalka, szeretjük az egész alakosat, mert ki kell belőle csomagolni a lányt, mint a karácsonyi ajándékot. A térdig érő, skót mintás zokniktól megszáll minket a szerelmetes melankólia. A csipkést, a neccet, ha látjuk, összefut a szánkban a nyál. Ham-ham.

Harisnyakötő

A csajok helyében minden körülmények között harisnyakötőt hordanánk a szoknya alatt. El sem tudjuk képzelni, milyen mágiát varrtak bele a tündeszabók ebbe az alig tízcentis, bodros-habos alkalmatosságba - de, hogy belevarrták, az hétszentség.

Ez az a darab, ami miatt érdemes volt egy évadon keresztül a Született feleségeket lesni: hátha a Marcia Cross megint csak azt viseli csupán a bunda alatt. Plusz talán ez az egyetlen női ruhadarab, ami egy címerben is helyet kapott - 1993 óta holmi bizarr csontok helyett ez szegélyezi ugyanis az University of Oxford házjelvényét. Érthető.

A harisnyakötő nem kiegészítő: rejtvény. Hogy mitől olyan csábító, arra nem tudunk rájönni, ha cicire vetkőzött nőstényördögök kínoznak portörlővel, akkor sem. Azt tudjuk, hogy delejes. Folyton szexre éhes, barna frufrus titkárnők és szerkesztőlányok hordják. Van benne valami finomság, ami taperolásra készteti az embert: elefánttá leszünk olyankor a cukrászdában.
Ham-ham-ham.

Melltartó

Ha az előbb holmi reinkarnációkról értekeztünk, akkor ehelyütt, a melltartónál el kell, hogy mondjuk, hogy igazából úgy vagyunk ezzel a lehetőséggel - feltéve, hogy egyszer majd mi lehetünk azok, akik melleket tarthatnak naphosszat -, hogy ez már túlságosan szép, ezt már el sem tudjuk képzelni. Cicit fogni jó. Slussz.

A nőiség legfontosabb szimbólumáról beszélünk, ergo az sem mindegy, hogy mi támasztja meg. Csudálatos, hogy a lányok miket ki nem tudnak találni, ha a legbecsesebb kincsükről van szó! Az úgynevezett push up például tökéletes. Csak egy kicsit félrecsúszott, mint a szilikonpánt, ami ugyebár azért szilikon, hogy ne látszódjon. De könyörgünk: látszik. Abszurd kicsit, mint a fenék fölé rótt tetoválás.

Hajlunk arra az álláspontra, miszerint nem kell a cicifix. Hadd levegőzzenek a bimbók! Adjunk az erotikának, legalább gombvillantást! Mégis, ha szépen csipkézett darabbal találjuk szembe magunk, hát hanyatt-homlok menekülünk a csatába.

A feketétől, a vad pirostól, a fehér szűzkislányostól és az átlátszótól eldobjuk az agyunk, és zabálni vágyunk hajnalig.

Ham-ham-ham-ham.

• szex
• adamik zsolt
• szexi fehérnemű
• pasifogó praktikák
• pasiszemszög
• Lélek&Test