Prostituáltnak tartották az ókori Görögország legműveltebb asszonyát - Aszpázia magára haragította a népet

A közfelfogás szerint az ókori Hellászban - Spárta kivételével - a nők helyzete nyomorúságos volt. Nem rendelkeztek jogokkal, nem taníttatták őket, és a házat is csak felügyelettel, kísérő társaságában hagyhatták el. Ha a valóság nem is volt ennyire sarkos, mivel a poliszok, vagyis a városállamok polgárainak asszonyai, leánygyermekei általában rendelkeztek polgárjoggal, közszereplést, a polisz életében való részvételt valóban nem vállalhattak. 

Volt azonban néhány nő, akinek mégis sikerült: költőknek, filozófusoknak, illetve a művelt hetéráknak. Ezen asszonyok egyike volt Periklész, a Kr. e. 5. századi Athén vezető politikusának felesége, Aszpázia is. Soós Tibor Árnyékból a fényre - 22 különleges nő, akik megváltoztatták a világot című könyvében többek közt az ő történetét is bemutatja.

Aszpázia iskolát nyitott Athénban

Periklész Kr. e. 452-ben házasodott meg először. Második férje lett egy előkelő és vagyonos asszonynak, akinek nem ismerjük a nevét. Két fia született: Xanthipposz és Paralosz. Mint Plutarkhosz feljegyezte, a két ember házasélete nem volt boldog, ezért a második gyermek világra jötte után úgy döntöttek, elválnak: az asszony máshoz megy feleségül, azaz valójában a férj felajánlotta feleségét egy másik férfinak. Így volt-e, vagy sem, nem tudjuk, de mindenesetre befolyásolhatta a dolgot, hogy az államférfi ekkor már lényegében együtt élt Aszpáziával, akit Kr. e. 445 körül feleségül is vett.

Aszpázia Kr. e. 480 körül a kis-ázsiai Milétoszban született, ami akkoriban Athén mellett a kultúra és tudományok fellegvára volt. Plutarkhosz szerint az apját Axiokhosznak hívták, és nem lehetett szegény ember, mert a lányát taníttatta. Aszpázia nagyon művelt lett, talán politikusokkal is kapcsolatban állt, és azért költözhetett át Athénba, hogy ott a háttérből Milétosz érdekeit képviselje. Az attikai városban ugyan idegennek számított, úgynevezett metoikosz lett, de iskolát nyitott, ahol retorikát tanított nemcsak fiúknak, hanem lányoknak is. A szónoklat ekkoriban épp csak elterjedt Athénban, ezért az iskola hihetetlenül népszerű lett, a kor jeles politikusai, filozófusai jártak oda tanulni.

Prostituáltnak tartották, magára haragította a népet

Persze borzolta a helyi kedélyeket, hogy egy nő iskolát nyit, és azonnal elterjedt a híre, hogy valójában tanítás címén luxusbordélyt üzemeltet, ahol a kor legműveltebb prostituáltjait, a hetérákat képzik ki. A hetérák vagy hetairák szerepe egyébként egyedülálló volt a világtörténelemben: a nagyon művelt és szép hölgyek szellemes társalkodók voltak, és zenével, tánccal is szórakoztatták a szex mellett a férfiakat a lakomákon. Leginkább a japán gésák állíthatók velük párhuzamba. Plutarkhosz a következőket jegyzi meg:

- Nos, Aszpáziát, úgy gondolják, mint bölcs és politikához értő nőt becsülte Periklész. Még Szókratész is gyakran felkereste tanítványaival együtt, s barátai nemegyszer elvitték hozzá feleségüket is, hogy megfigyeljék társalgását, pedig nem űzött valami erkölcsös vagy tisztes foglalkozást: rabszolgalányokat oktatott a hetairák mesterségére.

A szövegből kitűnik, hogy a jeles életrajzíró is érezhette a zavart a történetben, hisz egy bordélyházba minek mennének a kor vezető filozófusai a feleségeik kíséretében? Ráadásul nem is a testi örömökért, hanem tanulni.

Periklész azonnal beleszeretett a nőbe

Egy ilyen látogatás alkalmával találkozhatott a nő Periklésszel, és az szinte azonnal beleszeretett. Aszpázia tanította szónokolni a férfit, aki sokszor politikai kérdéseket is megbeszélt vele, majd a válása után a házába költöztette. Ugyan a források feleségként említik Aszpáziát, valójában nem volt a politikus törvényes asszonya. Athénban ugyanis a polgár csak polgárral házasodhatott, a milétoszi nő pedig idegennek számított, mindenféle polgárjog nélkül. Így viszonyuk valójában csak „élettársi” kapcsolat lehetett. Ennek ellenére boldogan éltek. Plutarkhosz szerint „valahányszor reggel elment hazulról (Periklész), vagy este hazajött az agoráról, mindig csókkal köszöntötte Aszpáziát.”

Boldogságukat két dolog árnyékolta be. Közös gyermekük, az ifjabb Periklész az asszony származása miatt és az apja által meghozatott szigorú törvénynek köszönhetőn nem lehetett athéni polgár. Ezt még könnyen megoldották. Az atyai tekintély, befolyás és politikai nyomásgyakorlás hatására a népgyűlés ez esetben kivételt tett, és a fiút törvényesítették. A másik sokkal súlyosabb volt, és nehezebben kezelhető. A pletyka ugyanis nemcsak Aszpázia, hanem a politikus tekintélyét is kikezdte, hiába támogatták őt a kultúra és a művészetek kiválóságai.

Bíróság elé állították

Aszpáziát Kr. e. 438-ban istentagadás vádjával bíróság elé állították, ám ő nő és idegen létére nem jelenhetett meg a bírósági tárgyaláson. Védelmében Periklész mondott beszédet, amit állítólag a felesége írt, és olyan jól adta elő, hogy rimánkodására az asszonyt fölmentették. Az istentelenség vádját Hermipposz vígjátékíró fogalmazta meg, és arra alapozta, hogy állítólag Aszpázia egy alkalommal vendégséget rendezett otthonában, és a megjelent vendégeket a kilenc múzsa jelmezébe öltöztette, és a múzsák nevén szólította. A per tárgyalásán alkalom nyílt rá, hogy előhozakodjanak a közszájon forgó történetekkel Aszpázia erkölcstelenségéről és Periklész szerelmi kalandjairól. A beszéd és a politikus felléptének hatására azonban a vád összeomlott.

Boldogságuk sajnos nem tartott túl sokáig, Kr. e. 429-ben Periklészt is elragadta a peloponnészoszi háború idején Athént sújtó járvány. Hogy védje családját, özvegye újból férjhez ment egy gazdag és magas rangú, de igen műveletlen politikushoz, aki ugyancsak hamar elhalálozott. Az asszony további sorsáról nem maradtak hátra dokumentációk, talán valamikor Kr. e. 400 körül halhatott meg.

Valóban hetéra lett volna?

Hetéra volt-e a milétoszi Aszpázia, ahogy sok történelmi munkában olvashatjuk? A közvélemény azon botránkozott meg, hogy férfitársaságban mutatkozik, beleszól a beszélgetésekbe, sőt olykor éppen ő vezeti a társalgást. Minthogy e korban a férfiak mellett csak hetérák mutatkozhattak a lakomákon, a nők, akiket ilyen helyzetben láttak, rossz hírbe keveredtek. Így nem csoda, hogy Aszpáziáról azt terjesztették, hogy ő is hetéra, sőt bordélyházat vezet. Ennek alátámasztására azonban nem találunk semmilyen adatot. Így aztán maradt a pletyka, és a szóbeszédnek köszönhetően a szépséges, szellemes és művelt Aszpázia dicsfénye rávetült olyan hetérákra is, akik csak szépek voltak, és drágák, de műveltek már nem annyira.

A milétoszi nő emlékét viszont, aki az ókorban ritkának számító szerelmi házasságot kötött, és a férfiakkal egyenrangú tekintélyt vívott ki magának, megőrizték az örökkévalóságnak a szobrok, a festmények és a krónikák lapjai.

A híres görög kurtizán, Phryné

Phrynét az ókori Görögország egyik leggyönyörűbb, leggazdagabb nőjeként tartják számon, ám sikerét nem csupán külsejének köszönhette. A kurtizánként is tevékenykedő hölgy okos volt, művelt, és tudta, hogy érvényesüljön egy férfiak uralta társadalomban. Még egy bírósági tárgyaláson is kreatív módszerrel vágta ki magát. Tisztában volt azzal, hogyan használja vonzerejét a saját érdekei érvényesítéséhez.

• ókori görögország
• aszpázia
• periklész
• történelmi érdekesség
• Lélek&Test