Az agy friss marad, a memória nem romlik, és rengeteg előnye van ennek a hétköznapi tevékenységnek

Felnőttként egyre nehezebbnek és ijesztőbbnek tűnik az új dolgok elsajátítása. Legyen szó zongorázni tanulásról, kreatív képességek fejlesztéséről vagy csak elsajátítani a lakásfelújításhoz szükséges készségeket.

Azonban új dolgokat tanulni, a képességeket fejleszteni és belevágni ismeretlen dolgokba, felnőttként is kulcsfontosságú. A kísérletezés és tapasztalás gyermekkorban még teljesen normális folyamat volt, amit később nehezebb megtartani.

A memória megőrzése tanulással

Minél idősebb az ember, annál inkább foglalkoztatja, hogy a kognitív készségei élesek maradjanak. Valójában a középkorú és idősebb felnőttek ugyanolyan jók lehetnek a tanulásban, mint a fiatalabbak. Rengeteg kérdés felmerül a témában, és annál is több tévhit és babona kering a válaszok közt. Miért tűnik úgy, hogy idősebb korban sokkal nehezebb tanulni? Milyen tanulságokat szűrhetnek le a felnőttek abból, ahogyan a gyerekek tanulnak? A tanulás minden formája egyformán jót tesz az agy egészségének? Számít-e, hogy keresztrejtvényt fejtesz, barkácsolni tanulsz, vagy egyetemi kurzusokat hallgatsz? Ha valami újat akarsz tanulni, mi a legjobb módja annak, hogy belekezdj és kitarts?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ Rachel Wu pszichológus, aki kutatásaiban a tanulásra és a figyelemre összpontosít, azt vizsgálja, hogyan maximalizálja a kognitív képességeket a csecsemőkortól az öregedő felnőttkorig. 

Wu megfogalmazza azt az alapállást, ami minden felnőttben megformálódik, mikor belevág egy új dologba. Nincs idő, és rengeteg egyéb teendő van. Mivel kevés idő alatt nem lehet maximumot kihozni egy új képesség elsajátításakor, így a napi tízperces gyakorlások után csalódottság vesz erőt a leterhelt felnőtteken.

A gyerekek hozzáállása még sokkal emberibb a tanuláshoz is. Nem válogatnak, mindenre kíváncsiak, és nagy bennük a kísérletező kedv. Ezt felnőttkorban az elutasítástól és kudarctól való félelem miatt sokszor nem hagyjuk felszínre törni. Például, ha egy új mozgásformát tanul egy gyerek, nem jön zavarba vagy titulálja magát bénának, ha nem sikerül elsőre. Feláll, kísérletezik, bukdácsol, és játszik a tanulás folyamán.

Mikor látunk olyan felnőttet, aki játszva tanul? Ugyanakkor egy gyermek még rengeteg segítséget és megértést is kap, hívja fel a figyelmet a fontos különbségre Wu. Felnőttként nehéz önzetlen segítséget vagy tanítókat találni, általában csak pénzzel érhetőek el ezek a szolgáltatások, ami szintén szorongást és gátakat okozhat egyeseknél. Illetve egy gyerek esetében nincsen még annyira kőbe vésve a gondolkodásmód. Felnőttként, ha valamiről nem tudjuk, hogyan kell csinálni, akkor el is hisszük, hogy talán soha nem is fogjuk megtanulni. Egy gyereknek egy jó szülő sosem mondja, hogy ezt nem tudod, hogyan kell, úgyhogy inkább hagyd is. A felnőttek maguknak és másoknak is kevésbé engedik meg a hibázási lehetőséget, holott ez természetes része a tanulási folyamatnak. Illetve a tanuláshoz idő kell, sok próbálkozás és tapasztalat, amivel szemben nem minden felnőtt közeg toleráns és türelmes.

Wu kísérletet végzett egy csoport 58 és 86 év közötti emberrel, akiket arra kért, hogy egy negyedév alatt három kurzuson vegyenek részt. Hasonlóan egy egyetemi félévhez vagy kurzusidőszakhoz. Voltak nyelvi, művészeti és zenei óráik is. Három olyan órát kellett felvenniük, amelyeket a kutatócsoport jelölt ki számukra. Ezek olyanok voltak, amikben még nem volt előzetes tudásuk, vagy csak minimális. A kutatócsoport felajánlotta, hogy további két órát felvehetnek, amelyek olyanok, amiben már van tapasztalatuk, ezért nem kerülhettek be rá, de maguktól mégis szeretnének részt venni rajta. 3 hónap elteltével a kognitív képességeik olyan szinten növekedtek, hogy a középkorú korcsoporthoz közelített inkább. Egy év eltelte után pedig hasonlóan jó szellemi szinten teljesítettek a teszteken, mint az egyetemista korosztály. Tehát majd 50 év korkülönbség ellenére ugyanolyan frissek és ügyesek voltak, mint a fiatalok.

A pszichológus kutató azt javasolja, hogy a hétköznapokban a felnőttbeosztáshoz igazítva, de zsúfoljunk be új dolgokat. Egy gyereknek például napokba telhet megtanulni valamit, ami felnőttként napi tíz percbe is beleférhet. Rengeteg ingyenes, online képzés is elérhető, de autodidakta módon is el lehet sajátítani új készségeket. 

Wu arra a kérdésre kereste a választ, hogy holott az tény, hogy az idő múlásával a kognitív képességek és a memória romlásnak indul, mennyiben befolyásolható ez. A kutatása azt bizonyítja, hogy az agy működése frissebben és rugalmasabban tartható, ha új dolgokkal tréningelik. Kiemeli azt a példáit is, hogy egy nem stimulált, egész nap csak monoton tevékenységek közé szorított gyerek agya is hanyatlásnak indul azzal a gyerekkel szemben, aki iskolába jár, különórákon tanul új és izgalmas dolgokat.

A fejlődést is fontosnak tartja, nem a szinten tartás a cél, hanem az előrelépés. Idősebbként sem érdemes úgy gondolkodni, hogy csak menteni fontos a már meglévőt, hiszen mindig jó újdonságokba fogni, kreatív kihívásokat találni. 

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• agyműködés
• kognitív képesség
• memória
• pszichológia
• tanulás
• Lélek&Test