Nem akarnak gyereket és el is mondják, miért nem: 6 valódi válasz magyar nőktől

Míg egy-két generációval ezelőtt még magától értetődő volt, hogy egy nő, ha elért egy bizonyos kort, férjhez megy és gyereket szül, addig mára ez már nem ennyire egyértelmű. A gyerekvállalás kapcsán még mindig nagy a társadalmi nyomás a nőkön – idehaza különösen, hiszen a 80-as évek vége óta fogy a magyar. Ugyanakkor a túlnépesedés – illetve számos egyéb indok – miatt ma már sokan tudatosan döntenek a gyerekmentes élet mellett.

A tudatos gyermektelenség okai

Természetesen ahány ember, annyiféle alapja lehet a gyermektelenségnek. Mi most az alábbiakban nem foglalkozunk az egészségügyi okokkal, csupán a tudatosan választott gyermektelenséggel. Egyre több ember vallja, hogy a Föld jövője, a klímaválság miatt nem szül gyereket, de sokan azért hozzák meg ezt a döntést, mert kilátástalannak érzik a lakhatási körülményeiket, egzisztenciális bizonytalanság gyötri őket. És vannak, akik egyszerűen nem érzik úgy, hogy vágynak azokra az áldozatokra, melyek a gyerekvállalással együtt járnak, netán a gyermekként megtapasztalt parentifikáció szab gátat annak, hogy szülővé váljanak.

De előfordulhat az is, hogy valakinek egyszerűen nem olyan az életformája, hogy abba belepasszolna egy gyerek. Facebook-oldalunkon feltettük a kérdést – „Melyek voltak a legfőbb okai annak, hogy úgy döntöttél, nem vállalsz gyereket?” – az alábbiakban néhány, a kérdésre adott választ olvashatsz.

Nem éreztem késztetést

– Hiszem, hogy nem mindenkinek való a gyerek. Legyen az bármilyen okból. Nekünk stabil, kiegyensúlyozott a házasságunk a férjemmel, stabil az anyagi helyzetünk, mégsem akarunk. Bármilyen csúnyán hangzik: nincs türelmem a gyerekekhez. Hiszem, hogy egy gyerek mindent megérdemel. A legjobbat, a legtöbbet a szüleiből. És amíg én nem érzem azt, hogy le tudnék mondani a jelenlegi kényelmi szokásaimról a gyerek javára, addig nem tudnám megadni neki azt, amit megérdemel. Félig „szeretni” meg minek? Ennek én nem teszek ki egy gyereket, mert én akarom őt, nem ő engem. 

– Sosem éreztem késztetést, hogy gyerekem legyen, és nem is bántam meg. Mindezek mellett imádom a mások gyerekeit. Gondolom, ez a saját önzőségem, mert a gyereket nem lehet berakni egy fiókba, mikor éppen nem vagy jó kedvedben, vagy babysitter és egyéb megoldások… 

– Soha nem akartam, egyszerűen nem szeretem a gyerekeket, de úgy általában az embereket sem – és ezt nem is rejtettem véka alá. Az „anyaság”, „szülőség” minden egyes velejárójától a hátam borsódzik. Néhány párkapcsolatomból éppen azért léptem ki, mert a másik fél úgy gondolta, hogy „majd ő megváltoztat”. Aki nem tartja tiszteletben az én értékrendemet és vágyaimat, azzal nem egymást kerestük. A férjemmel viszont tökéletesen összepasszolunk. 

Ha nem megfelelő az életforma

– Mi azért nem vállaltunk gyereket – noha szerettünk volna, és szeretjük a gyerekeket –, mert nincsenek megfelelő nagyszülők, akikre rá lehetett volna néha bízni. Ez az egyik, másik meg, hogy sokat dolgozunk külföldön, különböző országokban, sokat kell utaznunk, és azért egy gyereknek nem feltétlenül jó, ha végigrángatom Európán vagy a fél világon. Végül, de nem utolsósorban az oktatás hiánya és a kilátástalan gazdaság meg minden is Magyarországon. Mi úgy döntöttünk, hogy ezek miatt inkább nem.

Aki már gyerekként felnőtt

– Felneveltem a tesóim 8 éves koromtól, + mosás, takarítás, vásárlás. Elég volt egy életre.

– Nem akarok, és kész. 11 éves korom óta mást se csinálok, csak beáldozom magamat valaki kedvéért. Én voltam a legnagyobb támasza a családnak, mindenki problémáját én oldottam meg, és még a féltestvérem dadusa is én voltam, én pelenkáztam, stb. Köszönöm szépen, most már én jövök.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• gyerek nélkül
• gyermektelen
• Gyerek