Mit tesz a gyereklélekkel a szülői pofon? Visszacsinálni nem lehet, de hogyan kell kezelni a helyzetet?

Nevelő célzattal sincs létjogosultsága a szülői pofonnak, ám sajnos vannak esetek, amikor a szülő olyannyira elveszíti önuralmát, türelmét, hogy mégis elcsattan. A szülő bűntudata csak egy apró szalmaszál a problémában: a nagyobbik baj, hogy a gyerekben mindez örök nyomot hagy.

Acosta Sára Diána pszichológust kérdeztük meg a szülői pofon kapcsán: hogyan kell kezelni egy ilyen helyzetet, miként érinti a gyereklelket, és van-e mód bárhogy is oldani a történtek miatti pszichológiai sérüléseket?

- Magyarországon a gyermekek testi fenyítésének minden formáját törvény tiltja, beleértve a nevelő célzattal elcsattanó pofont. De ne azért ne üssük meg a gyereket, mert az jogszabályba ütközik. A fizikai bántalmazás - a pofon is az - számos negatív következménnyel járhat, főleg, ha rendszeres. A pszichés következmények mellett a gyermek-szülő kapcsolatot is alááshatja, miközben nevelési hatékonysága erősen vitatható: főleg a szülő eszköztelenségéről és tehetetlenségéről árulkodik - mondta el elöljáróban a pszichológus.

Amit a szülőnek végig kell gondolni

- Mit él meg a szülő, hogyan történhet meg ilyesmi, ha gyermekét mindenkinél jobban szereti?

- Sok szülő számol be arról, hogy egyszer-kétszer előfordult, hogy annyira feszült volt, hogy eljárt a keze. Ilyenkor a legtöbben erős bűntudatot élnek meg, úgy érezhetik, hogy visszafordíthatatlan hibát követtek el.

- Hogyan érdemes a történteket tudatosítani, hogy a jövőben ilyen többé ne forduljon elő?

- Egyrészt nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy miért történt, mi juttatott el minket erre a pontra. Dolgoznunk kell magunkban azon, hogy az indulatainkat kordában tudjuk tartani, és sokat segíthet, ha utánanézünk olyan nevelési módszereknek, melyek kerülik a testi fenyítést.

Oldani kell a gyerekben a történteket

- Hogyan lehet a pofon okozta lelki sérülést enyhíteni a gyerekben?

- Fontos, hogy a gyerekben megfelelően feloldjuk a történteket. Öleljük meg, biztosítsuk arról, hogy szeretjük, és magyarázzuk el, hogy a fizikai agresszió nem megoldás - természetesen mindezt a gyerek szintjén. Mondhatunk valami olyasmit, hogy „anya/apa nagyon kimerült volt, és ideges lett, amikor te rosszalkodtál, és ezért ütött meg, de nem lett volna szabad, mert soha nem szabad másokat megütni, akkor se, ha valami rosszaságot csinálnak, ne haragudj”.

- Sok szülő talán abban bízik, egy vicc, némi játék vagy épp az édesség segít a gyereknek jobb kedvre derülni, és el is felejti a dolgot. Valójában fontos róla beszélni, mi történt, igaz?

- Kell beszélni róla. Egyrészt, hogy a gyerekek megtanulják, hogy az erőszak nem megoldás. Nekik mi, a szüleik vagyunk a legfőbb minták, tőlünk tanulják meg, hogyan kezeljék a konfliktusaikat, az indulataikat, a feszült helyzeteket. Nem szerencsés, ha azt adjuk tovább, hogy feszült helyzetben helye van a fizikai agressziónak. Ezen felül pedig fontos, hogy biztosítsuk őket a szeretetünkről, és arról, hogy biztonságban vannak.

- Miért baj, ha nem beszélnek róla?

- Ha nem beszélnek róla, az félelemhez vezethet, illetve a biztonságérzet és a szülő-gyerek kapcsolat csorbulásához.

Örök nyomot hagy

- Nem szabad megtörténnie, de mi van akkor, ha mégis elcsattan egy újabb pofon, majd még egy? Mi lesz, ha ez rutinos nevelőeszközzé válik?

Azoknál a gyerekeknél és fiataloknál, akiket rendszeresen bántalmaznak, sokkal nagyobb a depresszió és a szorongás kockázata, érzelmi és mentális fejlődésük akadályozott. Sérülhet az empátia, nagyobb eséllyel alakulnak ki függőségek - drog, alkohol -, és nagyobb valószínűséggel fognak ők is bántalmazóvá válni. A kutatók azt is megállapították, hogy minél több testi fenyítésben részesülnek a gyerekek, annál jobban ellenállnak szüleiknek, és kapcsolatuk is annál rosszabb velük.

Fotók: Getty Images.

• pszichológia
• szülő
• gyereknevelés
• erőszak
• nevelés
• Gyerek