„A szoptatásról, emberi hangon” - Megkövezés helyett békén kellene hagyni az anyákat

Valami nagyon félrecsúszott a szoptatás kapcsán az elmúlt évtizedekben. Rég nem kizárólag a babák táplálásának természet adta, optimális módját jelenti, mára a szoptatás sajnos támadási felületté vált.

Támadási felületté az anyákkal szemben, vagy ezért, vagy azért. Miért így, miért nem úgy, meddig, milyen gyakran, esetleg miért nem szoptat valaki. Mert tudna, csak akarni kellene - mondják sokan.

Szomorú, ha ma megkérdezünk egy anyát, mi foglalkoztatja, negatívumként hozza szóba a szoptatás körül zajló párbeszédet, és arra vágyik, bárcsak hallana már végre valamit emberi hangon a témában:

- Mindenkit megbélyegeznek, bármit csinál. Ha valaki három óránként szoptat, azt elítélik az igény szerint szoptatók, aki igény szerint, annak beszólnak az rend szerintiek, a tápszereseket pedig elképesztően megbélyegzik. A legrosszabb az egészben, hogy a gyerekorvosok és védőnők  is mind mást-mást mondanak, javasolnak. A lényeg, hogy mindenkinek a saját megoldása kell, hogy a legjobb legyen, és hogy megtalálja, mi a neki és a babájának a legjobb, mindezt úgy, hogy ne érdekelje, hogyan szól be a szomszéd vagy az anyós, illetve az anyukák a játszótéren... Emberi hangon kellene a szoptatásról beszélni, ami alatt azt értem, hogy pártatlanul, elfogulatlanul, mindenki döntését és nézőpontját megértve - mondja egy fiatal anya, Szabina, akinek a tapasztalatait kérdeztük.

Ha nem szoptat, az a baj, ha szoptat, az a baj

Valahogy tényleg ide jutottunk. Bántanak anyákat azért, mert nem tudnak szoptatni, de azért is, ha igen. A nem szoptatás hátterében pedig - eltekintve a nagyon ritka, szélsőséges esetektől - sosem az anya önző döntése áll, hanem valamilyen kényszerhelyzet.

Kényszerhelyzet lehet az egészségügyi megfontolás, amikor is orvosi tanácsra nem szoptathat az anya, például egyes anyagcsere-betegségek esetén. Kényszerhelyzet lehet, ha az anya mellbimbója olyannyira kisebesedett, hogy iszonyú fájdalmat érez szoptatás közben, ezért szünetet kell tartania a baba anyatejes táplálásában. Meggátolhatja a szoptatás lehetőségét valamilyen állandó jelleggel felírt, fontos gyógyszer is, melyet az anyának kell szednie.

Ami a szoptatásra való képtelenséget jelenti, sajnos sokan hiszik, hogy szoptatni bárki tud, aki igazán akar. Pedig a hormonrendszerét senki sem tudja akaratlagosan befolyásolni, ahogyan a tejmirigyeit sem képes gombnyomásra megnöveszteni. Utóbbi miatt túl kevés lehet a tej, vagy el is apadhat. Az előbbi, azaz a hormonális akadály pedig az, ha nem indul be a prolaktin hormon termelődése az agyalapi mirigyben.

Bármi is az ok, amiért a szoptatás lehetetlen, adódik, hogy a tápszeres táplálás lesz a megoldás, hiszen a babának, aki még kicsi, de szopizni nem tud, valamit mégiscsak ennie kell. Jogos letámadni egy anyát azért, mert enni ad a gyerekének? Jogos nekiszegezni a kérdést, nem fél-e, hogy valamit nem kap meg a baba az anyatejes babákhoz képest? Jogos falhoz állítani bármiért is?

Sokszor éppen azért támadják az anyákat, mert tudnak szoptatni, és szeretnének is. Akadnak, akiket azért, mert gyermeküket szokatlanul sokáig szoptatják, akár két-három évesen is. Pedig, ha van anyatej - mondják -, miért ne adhatnák neki az anyatej nyújtotta tápanyagokat és védelmet, amíg lehet?

Másokat azért ér támadás, mert merészelnek nyilvános helyen enni adni a babájuknak. Pedig, mivel még babák, mégsem vehetnek nekik ebédre egy hot-dogot a sarki árusnál. Szerencsére ma már egyre több szoptató-pelenkázó hely van, de ezek nagy része plázákban található, és még mindig akadnak kávézók, éttermek, ahol nem nézik jó szemmel a szoptató anyákat. Sajnos nem kell ehhez vendéglátóipar - egyszerű parkokban sétáló emberek is vannak jó sokan, akik rosszallják az ilyesmit.

Bántanak anyákat azért, mert a szoptatási szokásaikban a baba igényeihez igazodnak, nem a rég elavultnak számító előírásokhoz. Pedig, kinek az igényeihez kellene igazodni a szoptatásban, ha nem a kicsiéhez és az anyáéhoz? Ezeket egyedül ők ismerhetik, és, ha valamelyest ad is egy anya a könyvekben foglaltakra, engedtessék meg, hogy azt igazítsa a gyerekhez, és ne fordítva, a babát próbálja átprogramozni, hogy előírás szerint működjön. Nem fog.

Nagyon sokáig lehetne sorolni, mi mindennel támadják az anyákat a szoptatás kapcsán. Mi lenne, ha ezen végre változtatnánk? Ha egy fiatal anyának nem szerepelne a legnagyobb vágyai közt, hogy végre emberi hangon szóljanak a szoptatásról, és ne mindig bántón, felelősségre vonón. Ideje lenne több megértéssel lenni, és nem sarokba szorítani az anyákat.

Képek: Getty Images.

• szoptatás
• anya
• baba
• kritika
• kritizálás
• Gyerek