Tényleg már az anyaméhben sírnak a kisbabák? A születésük előtt elkezdhetik a gyakorlást

A születést követően a kisbabák ideális esetben erőteljes sírással jelzik a világnak, hogy megérkeztek, a tüdejük megtelik levegővel, és önállóan lélegeznek. A panaszos óbégatás ezt követően még sokáig a mindennapok szerves része marad, fontos kommunikációs eszköz, amellyel a kicsik a legkülönfélébb üzeneteket közvetíthetik a környezetüknek.

A kisgyermekes szülők jól tudják, hogy a sírás bizony sokféle lehet, a csendesebb hüppögéstől egészen a krokodilkönnyekkel társuló ordításig terjedhet. A kérdésfeltevés, miszerint sírnak-e a babák az anyaméhben, tulajdonképpen a cselekvés definíciójától függ a szakemberek szerint. Amennyiben hanggal, könnyekkel járó jelenségre gondolunk, természetesen a válasz nem. Ugyanakkor a kutatók úgy vélik, hogy a csöppségek valószínűleg már a méhben megkezdhetik a gyakorlást.

Az ultrahangon megfigyelt mimika árulkodó

A kismamák a várandósság hónapjai során izgatottan figyelik, hogy hogyan ad jelt magáról a bennük növekvő gyermek. A második trimeszter kezdetétől egyre gyakrabban érezhetik, hogy a baba mocorog, rugdos, sőt azt is, ha csuklik. A fejlett ultrahangtechnikának köszönhetően pedig még több részletet ismerhetnek meg a születendő kicsiről, megcsodálhatják például az arcvonásait is. 

2005-ben ultrahang segítségével történő vizsgálat során állapította meg kutatók egy csoportja, hogy a születést követő sírásra való felkészülés már a magzati életben megkezdődhet. A 33 hetes magzat a síráshoz hasonlító mimikát mutatott a felvételeken. Vibrációt és zajstimulációt követően a baba eltátotta a száját, a mellkasa emelkedett és süllyedt, a légzése megváltozott, hátrahajtotta a fejét, és az álla is remegett. A vizsgált kicsik 6%-ánál figyeltek meg hasonlókat. 

Az arckifejezések gyakorlása a méhen belül kezdődhet

A folyadékkal teli anyaméhben a babák nem tudnak nagy levegőt venni, ami megtöltené a tüdejüket, és megremegtetné a hangszálaikat - ez a születést követően a sírást kísérő hangjelenségért felelős. Ugyanakkor a méhen belül észlelt arckifejezés már a cselekvés előfutára, a sírás nem vokális összetevője lehet. A 24. és a 35. hét között fejlődhet ki, komplexitása pedig az idő előrehaladtával egyre nő. Ezek a mozdulatok túlságosan finomak, aprók ahhoz, hogy a kismama megérezze őket. 

Az sem bizonyított, hogy kapcsolatban állnának konkrét, a magzat által tapasztalt kellemetlenséggel. A későbbi kutatások során stimuláció nélkül is megfigyelték a jellegzetes arckifejezéseket, nemcsak a sírásra, de a nevetésre emlékeztető mimikát is.

A kutatók szerint a mimika fontos az újszülött és a szülők közötti kapcsolattartásban, a kötődés kialakulásában. A méhen belüli gyakorlásuk egyfajta próba lehet a létrehozásukért felelős mimikai izmok számára. Az összetett arckifejezések a környezettel való interakció során alakulnak ki, a babák körülbelül nyolchetes korukban kezdenek mosolyogni, ez az úgynevezett szociális mosoly. A kacarászás, nevetgélés ideje pedig körülbelül 4-6 hónapos korban érkezik meg.

Érdekesség, hogy a születést követő legelső hetekben a sírás már igen-igen hangos lehet, de a könnyek többnyire még elmaradnak, hiszen a csöppségek könnycsatornái még nem eléggé fejlettek. Az érzelmek kifejezésének elsajátítása hosszas folyamat, és a tanulás már az anyukák hasában megkezdődik. 

Így változik a babák látása az első évben

Mivel az anyaméh a látás szempontjából meglehetősen ingerszegény környezet, ezért a látószerv ráérősen fejlődik. Az újszülöttek látása még homályos, sokáig inkább csak fényeket, kontrasztokat vesznek észre. Az egy hónapos baba látásélessége alig egyhatoda a felnőttének. Egyéves korukig azonban - csakúgy mint a mozgásuk - a látásuk is rohamos fejlődésen megy keresztül.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• magzat
• baba
• terhesség
• fejlődés
• sírás
• ultrahang
• vizsgálat
• Gyerek