Mit érez a baba a szülés alatt?

Amíg saját bőrödön nem tapasztaltad, nem igazán tudod elképzelni, milyen is a szülés élménye - és még kevésbé lehet fogalmad arról, hogy éli azt meg maga a leendő újszülött.

Pedig ő már hetekkel korábban készül a megszületésre: felveszi a szűk helyen szinte egyetlen lehetséges pozíciót, fejével beilleszkedik a medencebemenetbe, és vár. Vár a megfelelő pillanatra, mely akkor jön el, amikor a hormonáradatnak engedelmeskedve a méh elkezd ritmusosan összehúzódni, ő pedig egyre lejjebb préselődik a szülőcsatornában.

Mit él át a szülőcsatornában?

A méhszáj tágulásának következtében a burok elveszti támasztékát, majd megreped, a magzatvíz pedig elfolyik - csak annyi marad, amennyi a szülőcsatorna nedvesen tartásához elegendő. Álló burok hiányában a méhizomzat munkája a továbbiakban már nem áttételesen, hanem közvetlenül hat a babára, és segíti előrehaladását.

Megszokott környezetének hirtelen megváltozása valószínűleg félelmet ébreszt benne. Igaz, hogy a kisebb méhösszehúzódásokhoz már némiképp hozzászokott, ám azok ereje nem mérhető a jelenlegiekével. Az élmény ahhoz lehet hasonlatos, amikor valakire ráomlik egy sátor - nem lát tovább az orránál, és minden oldalról elborítják a falak.

Bár a babának mindössze néhány centimétert kell megtennie a meleg, biztonságot adó anyaméhből a külvilág felé, ez sokszor jó néhány keserves órájába kerül. Akárcsak te, időről időre ő is megpihen, hogy erőt gyűjtsön, majd folytassa útját.

Előrehaladását némiképp megkönnyíti a testét fedő viasszerű máz, mely csúszóssá, sikamlóssá teszi bőrfelületét. Ez az úgynevezett magzatmáz, más néven vernix, mely egyébként a méhen belül is fontos szerepet játszik: megakadályozza, hogy a magzatvíz feláztassa a magzat bőrét.

Érez-e fájdalmat?

Valószínűleg igen - bár erre mindössze egy indirekt módszer, a szívfrekvencia monitorozása áll rendelkezésre. Az ebben beálló gyorsulás vagy lassulás vegetatív izgalmat, közvetve pedig akár fájdalmat is jelezhet. Az összepréselődés, valamint a testére nehezedő jelentős mértékű nyomás mindenesetre igen kellemetlen lehet a baba számára. Ám a természet okosan alkotta meg az embert: minél fiatalabb, annál kevésbé érzi a fájdalmat. Ilyenkor ugyanis a bőrön lévő idegvégződések, melyek a különböző környezeti ingerek felfogására alkalmasak, még fejletlenek.

Ezen túlmenően a mellékvesékből felszabaduló nagyobb mennyiségű adrenalin is tompítja a fájdalomérzést. Kimutatták, hogy a szülés alatt a magzat adrenalinszintje kétszerese az anyáénak, aki pedig maga is komoly stressz alatt áll. A jelenség ahhoz hasonlítható, amit a katonák a lövészárokban élnek át - az adott körülmények között a stresszhormonoknak köszönhetően észre sem veszik sérüléseiket, csak később, a veszély elmúltával.

Az adrenalin hatása sokrétű - a fájdalomérzet csökkentése mellett a baba belső szerveit is felkészíti a méhen kívüli életre. Mindezek fényében nem is meglepő, hogy az egyébként kimerült újszülött világra jöttét követően még órákig nem képes elaludni.

Melyek az első benyomásai a külvilágról?

Alighogy átküzdi magát a szülőcsatornán, máris vár rá a következő hideg zuhany. A hideg szó szerint értendő, hiszen ezen a ponton vége szakad a magzatvíz meleg, biztonságot adó ölelésének. Mi mást is tehetne a kis jövevény, mint azt, hogy azon nyomban sírva fakad? Az adrenalin hatására egyébként is fokozottan éli meg a külső ingereket - soha az elkövetkező hetekben nem leszel tanúja olyan fokú éberségnek, mint közvetlenül a születés után. Ám így kiváló alkalom nyílik arra is, hogy bemutatkozz neki - azaz magadhoz öleld, simogasd, beszélj hozzá.

Mennyit érzékel a környezetéből?

A látás gyakorlására a méhen belül alig-alig van mód, így aztán nem is meglepő, hogy az újszülöttnek bizony még akadnak gondjai az éleslátással. Fókuszálni csak 20-25 centiméterre képes - ám ez éppen elég ahhoz, hogy etetés közben egymás szemébe nézhessetek. Beletelik néhány hétbe, mire biztonsággal meg tudja különböztetni a színeket, a méreteket, az alakokat - ám a te arcodat ennél jóval hamarabb fel fogja ismerni.

Az első időkben a látásnál nagyobb szerepe van a többi érzékelési formának, különösen a hallásnak. Egyértelműen azonosítani tudja a hangodat, ami ugyan erejét, tisztaságát tekintve nagyban különbözik attól, amit odabent hallott, ám frekvenciája, tempója és mintázatai változatlanok. Ám az igazi meglepetés az első sírás alkalmával éri, amikor is a saját hangja üti meg a fülét.

Új élményekkel gazdagítják a babát a helyiséget betöltő, ismeretlen illatok is. Talán kárpótlásul a kezdeti gyengébb látásért, szaglása igen érzékeny, és kiválóan alkalmas akár a körülötte lévő felnőttek-gyerekek azonosítására is. Ha például csendben belépsz a baba szobájába, szinte biztos lehetsz abban, hogy, bár nem lát, beazonosít az illatodról, és feléd fordítja a buksiját. Emiatt is fontos a gyakori bőrkontaktus - ezáltal nem csak a jelenlétedet érzi a kicsi, hanem a kettőtök kapcsolata is mindinkább elmélyül.

Cikkünk az Amit a baba kérdezne - ha beszélni tudna című könyv segítségével készült.

• fájdalom
• terhesség
• félelem
• szülés
• csecsemő
• sírás
• Gyerek