Miért nem sírósak az afrikai babák? A kenyai édesanya elmesélte, miért nyugodtak gyermekeik

Claire Niara Kenyában, az Elefántcsontparton nőtt fel, de 15 éves kora óta az Egyesült Királyságban lakik. Az értelmiségi, két diplomával és saját vállalkozásával rendelkező nő mindig is úgy gondolta, ha egyszer gyermekei lesznek, őket nem Angliában, de Kenyában szeretné felnevelni - írjasaját blogjában.

- Amikor öt hónapos terhes voltam, hatalmas késztetést éreztem, hogy a szülőföldemen adjak életet a kisbabámnak. Az Egyesült Királyságban, ahogy minden édesanya, én is bújtam a a gyerekek neveléséről szóló könyveket (később a nagymamám azt mondta, a babák nem olvasnak könyveket, és az egyedüli dolog, amit tehetek, hogy az ő jelzéseit figyelem). Többször is olvastam, hogy az afrikai gyerekek nem sírnak, ez pedig - akkor még angliaiként - kíváncsivá tett - mondja.

Ezért nem sírnak az afrikai gyerekek

Claire öt hónapos terhes volt, amikor eladta a vállalkozását, és Kenyába tette át a székhelyét. Amint hazaért, elkezdte tanulmányozni a nőket és gyermekeiket: próbálta megfejteni, miért van az, hogy azok a babák sokkal nyugodtabbak, és kevésbé sírósak, mint európai kis társaik.

- Amikor hazaértem, láttam, hogy az anyák gyermekeikkel mindenhol ott vannak, mégis, nagyon kevés kenyai gyereket látni. Nagyon be vannak bugyolálva, mielőtt az édesanya magára köti. Még a nagyobb babákat is a hátukon hordva, takaróval borítva védik az időjárástól, csoda, ha egy kis orrocskát vagy szemet észre veszünk. A gondos bebugyolálás az anyaméhet szimbolizálja, valamint ki vannak zárva a környezet stresszhatásai elől is.

Szülés után meglátogatott a faluban a nagymamám. A kisbabám meglehetősen sokat sírt, én pedig fáradtan és elkeseredetten - mindent elfelejtve, amit a könyvekben olvastam - együtt sírtam a kisbabámmal. Ekkor nagymamám azt mondta: nyonyo! Ez azt jelentette, hogy szoptassam őt. Ez volt a válasza minden egyes nyikkanására.

Egy kisbaba az édesanyja közelében érzi jól magát, és szinte állandóan mellen lenne, akár éhes, akár csak a megnyugvást keresi. Én is sokat hordoztam őt, valamint együtt is aludtunk, és hirtelen megtudtam az afrikai boldog babák titkát: egyszerűen az anya-baba közötti szimbiózis a kulcsa, valamint az igények kielégítése volt. A babám attól kezdve legalább ötször többet szopizott, mint ahogy azt a könyvekben olvastam. Amíg a városi édesanyák négy hónappal később elkezdik bevezetni a szilárd táplálékot a babáknál, addig az én kisbabám, mint csecsemő korában, az egyóránkénti szoptatásra állt vissza. Próbálkoztam azzal, hogy a pépesített papayát anyatejjel keverem el, de a kislányom rögtön elutasította. Ekkor megint jött a nagymamám, aki nevetve kérdezte, hogy megint könyveket olvasok? A gyermek maga fogja jelezni, ha készen áll a hozzátáplálásra. 

"Nagymamám tanácsai":

• Még akkor is kínáld a melled a kicsinek, ha épp nyugtalan, vagy ha épp most etetted is meg.
• Aludjatok együtt, és még azelőtt megszoptathatod őt, mielőtt teljesen felébredne, így könnyebb a visszaaltatása, és te is kipihentebb leszel.
• Éjjel mindig igyál elegendő folyadékot, hogy sok tej termelődjön.
• A szoptatás legyen az elsődleges feladatod (főként a fejlődési ugrások idején), és engedd meg a körülötted lévőknek, hogy másban segítsenek.
• A babádat „olvasd”, ne a könyveket. Te magad tudod a baba igényeit kielégíteni és válaszolni a jelzéseire. 

Egyetlen kérdés, amivel varázsütésre abbamaradhat a hiszti

Sally Neuberger pszichológus egy olyan kérdést alkotott meg, amelynek hatékonyságát egy óvodában tesztelte.

Borító- és ajánlóképek: Getty Images Hungary

• gyereknevelés
• afrika
• szoptatás
• Gyerek