„Egy ufó szállt le a kertünkben!” Hány éves korig normális, ha nem mond igazat a gyerek?

A mese a gyerekek világa. Nem csak szeretik hallgatni reggel, ebéd után, az esti lefekvés előtt, de gyakran benne élnek a mesékben. És színes fantáziaviláguknak köszönhetően ők maguk is találnak ki történeteket.

„Egy ufó szállt le a kertünkben!” „Nálunk otthon a padláson manók osztogatnak sütit. A kutyát is megkínálták.” „A hétvégén apával rókát fogtunk. Hazavittük, és most az erkélyen van.” Bizonyára minden óvónő, szülő, nagyszülő hallott már ehhez hasonló mondatokat bölcsődés, kisóvodás gyermekétől. Van, akit szórakoztatnak az efféle történetek, míg mást aggodalommal töltenek el. Hány éves korig normális, ha nem mond igazat a gyerek?

Mi az a konfabuláció?

A pszichológia konfabulációnak nevezi, ha valaki egy történetre visszaemlékezve azt fantázia szülte elemekkel egészíti ki, vagy bizonyos részeit kicseréli. Iskolás gyermekek és felnőttek esetében ez valamilyen kóros működésre, akár neuropszichológiai betegségre utal. Kisebb gyerekeknél azonban más a helyzet.

Meddig normális, ha nem mond igazat a gyerek?

„A gyerek ötéves kora körül érti meg, mi az, hogy hazudni, és akkor is úgy érti, hogy a felnőttnek nem szabadna hazudni. Az óvodában szabad azt mondani, hogy a házunk előtt leszállt egy ufó, és apával láttuk, hogy kis zöld emberek jöttek ki belőle…” - írja dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus Érzelmi biztonság című könyvében.

Vagyis egy középső csoportos gyermek esetében még normálisnak tekinthető, ha kiszínezi a valóságot. Egy eseményre visszaemlékezve ötéves korig gyakori, hogy a kicsik képzelet szülte elemekkel egészítik ki a valós történeteket. Mindezt nem a tudatos megtévesztés szándékával teszik, egyszerűen életkori sajátosság a kisgyerekeknél, hogy összemesélik a fantázia és a valóság elemeit. Épp ezért a konfabuláció ennél a korosztálynál nem tekinthető hazugságnak, egyszerűen „a gyermeki lelkiállapot és fantázia természetes megnyilatkozásaiként" kell tekinteni rá.

Hogy reagáljon a szülő?

A jelenséggel kapcsolatban azonban gyakran felmerülő szülői kérdés, hogyan kell reagálni egy ilyen mesére. Lehetőség szerint menj bele a játékba, a durva helyreigazítás nemcsak szükségtelen, de káros is. Nem kell hazudni, de ne buktasd le a gyereket, és semmiképp se értékeld füllentésnek az általa kitalált, színes történetet. Ha egy másik gyerek vagy felnőtt rákérdez a kicsi jelenlétében a történet valóságtartalmára, a legjobb, amit tehetsz, hogy mosolyogsz, hümmögsz, bólogatsz.

„Persze, ha még hétéves kora után is rendszeresen konfabulál, az már neurotikus tünet, ami a gyerek rossz lelkiállapotát (lelki sérülését, elhanyagoltságát, zűrzavaros családi helyzetét) jelzi. De ötéves korban még teljesen normális” - írja dr. Vekerdy Tamás.

Óvodásnak lenni a '80-es években - Képeken a múlt

Saját emlékezetünk mellett a régi fotók sokasága is segít felidézni az ovis éveket. Most a '70-es évekbe kalauzolunk el, repülj vissza az időbe, és nosztalgiázz velünk a fotók láttán!

Forrás: Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság

(Képek: Getty Images Hungary)

• vekerdy tamás
• hazugság
• fantázia
• pszichológia
• Gyerek