Örökre nyomot hagy a gyerek lelkében: 3 szülői tett, amit gondolj át!

Azt szokták mondani, a gyerekek buksija olyan, mint egy kis szivacs, ami szinte magába szippantja az ismereteket a világról, a környezetről és az iskolai tudnivalókról. Ez bizony, nagy igazság, ám érdemes annyival kiegészíteni, hogy nem csupán a jó dolgok szivárognak egy életre a fejecskékbe, hanem sajnos a rosszak is.

Bár a felelősségteljes, szerető szülőknek az a szándékuk, hogy gyermekük egészséges, okos, illemtudó, és még lehetne sorolni, mi minden jó legyen, épp  a szülői nevelés az egyik legkockázatosabb dolog a gyerekre nézve. Sajnos ugyanis a jóra nevelő szándékkal elhangzó vagy bekövetkező mondatok, illetve tettek sokszor épphogy rossz hatást gyakorolnak a gyerekre.

A következő három dolog is ilyen. Hatásukra a gyerekben életre szóló törés, lelki sérülés, önértékelési zavar keletkezhet, és ezt bizonyára semelyik szülő sem szeretné. Éppen ezért érdemes kétszer is átgondolni, mivel akarja az ember megnevelni a gyerekét.

Ártó mondatok

A gyereknevelésben kulcsfontosságú elem a gyerekkel való folyamatos kommunikáció. Tanítani kell a dolgok működésére, elmagyarázni az ok és okozat közötti összefüggéseket, megismertetni a különbséget jó és rossz között, mindemellett, ha egy gyerekhez sokat beszélnek, azzal fejlődnek a társas képességei is.

A szavak viszont legalább annyit árthatnak is, mint amennyi pozitív hatásuk van, ha nem többet. Bizonyos mondatok ugyanis életre szóló lelki sérülést, önértékelési gondokat okozhatnak a gyerekben, ezért a legjobb, ha a szülő száját soha nem hagyják el. Nem szabad például állandóan máshoz, például testvéréhez képest rosszabbnak beállítani, vagy folyton azt sulykolni belé, hogy mivel buta, neki semmi sem sikerül majd. Ártó mondatokról bővebben itt olvashatsz.

Csak egy pofon?

Sokan úgy gondolkodnak, egy pofon csak egy pofon, ami észhez téríti a gyereket, és van akkora nyomatéka, hogy egy életre megjegyezze, hogy még egyszer az adott rosszaságot ne kövesse el. Igen, a gyerek valóban örökre megjegyzi, viszont nem ebben az értelemben véve.

Kezet emelni egy gyerekre soha, semmilyen körülmények között nem szabad. A jó szülő a legnagyobb krízishelyzetben is képes uralkodni magán, és tudomásul veszi, hogy, akivel szemben áll, még csak gyerek, aki nem minden esetben tud helyesen mérlegelni jó és rossz között, és, akit az ő feladata megtanítani minderre. Egyetlen pofon sem fér bele, hisz az nem egyenlő egy alapos szülő-gyerek elbeszélgetéssel, abból a gyerek nem azt szűri le, miért volt helytelen az adott cselekvés, csupán annyit érez belőle, hogy bántották.

Tiltás

A tiltás a gyereknevelésben folyamatosan jelen van, és van is helye, hiszen, ha az ember belegondol, muszáj néha a gyerek érdekében ezt-azt megtiltani. Például nyáron nem szabad a tóban derékig érőnél mélyebb vízbe menni vagy az úttest közepén biciklizni.

Viszont tiltani is óvatosan kell. Mindig végig kell gondolni, mit, miért és hogyan tilt meg az ember. Fontos a következetesség, és fontos, hogy a szülő érveljen a gyerek felé. Nincs olyan, hogy nem szabad, mert én azt mondtam. Így ugyanis a gyerek nem látja be, miért nem szabad neki ezt vagy azt csinálnia, és akár juszt is csinálni fogja.

A tiniknél hatványozottan igaz mindez. Igyekezni kell megtalálni az arany középutat a gyerek szélnek eresztése és a mindentől eltiltás között, máskülönben rövid idő elteltével egy lázadó tinivel találja szemben magát az ember, aki így talán olyan végzetes hibákat is elkövethet, melyeket egyébként nem tett volna meg.

Szimpla eltiltás helyett inkább kezdetektől fogva csiszolgatni kell a gyerek értékrendjét, erkölcsét, és jelen kell lenni az életében: ismerni a barátait, tudni, mikor merre jár, és folyamatosan kapcsolatban lenni, kommunikálni vele. Ha a gyerek látja, bátran a bizalmába fogadhatja szüleit, és azok nem élnek vele vissza, az a legjobb helyzet a szülő és a gyerek számára is. A kulcsszó a kölcsönös bizalom.

• hiba
• szülő
• gyereknevelés
• Gyerek