Miért ne higgyük el az iskolának, hogy a gyerekünk buta? Vekerdy Tamás Jól szeretni című könyvéből idézünk

Így, közel az első félév végéhez, egyre közelebb jutunk a tanév első nagyobb, átfogó értékeléséhez az iskolában. Különösen azoknak nagy mérföldkő ez, akiknek a gyermeke a 2019-2020-as tanévben kezdte az első osztályt.

Az első hónapokban mindenki árgus szemmel figyelhette, hogyan áll helyt a gyerek az iskolában. Sor kerülhetett több tanár-szülő konzultációra, szülői értekezletekre, és sokakban kétséget ébreszthetett, ha a pedagógusok esetleg elégedetlenül beszéltek a gyerek teljesítményéről. Vekerdy Tamás sajnos már nincs köztünk, azonban hatalmas tudását, tanításait érdemes időről időre megismerni, átgondolni.

Beválni az iskolában

Pedig - mint ahogy dr. Vekerdy Tamás is mondta - nem szabad a tanulmányait épp csak megkezdő gyereket elkönyvelni rossz tanulónak, butának, sikertelennek, csak mert az iskola falai közt egyelőre nem eredményes.

A szülők gyakran állnak értetlenül, hogy az oviban tapasztaltakhoz képest milyen rossz a gyerek iskolai szereplése:

- Ha a kedves, cserfes, "okos" - és az óvoda által is annak tartott - kislányunk iskolába megy, semmiképpen ne higgyük el a tanítónak - az iskolának - novemberben, hogy a gyerek 65 vagy 73%-os. Továbbra is tekintsük 100%-osnak! Ne higgyük el, hogy a képességei gyengék! Egyáltalán: milyen képességei? A nyolc intelligenciafajtából melyikre gondolnak? Netán az értelmi intelligenciára? Valószínűleg, mert az iskolában csak arra vetül némi fény. De akkor megint felmerül a kérdés: az értelmi intelligencia tíz faktorából melyik a gyenge szerintük? Valószínűleg az a kettő, amit az iskola egyáltalán foglalkoztat és mér: a lexikális memória és a matematikai készség. Tényleg elhiszi a szülő az iskolának, hogy a nyolc intelligenciakészségből csak az az egy fontos, ráadásul annak az egynek a tíz faktorából csak az a kettő fontos az életben, amit az iskola mér? Hát ne higgyük el! - hívta fel a figyelmet Vekerdy Jól szeretni című könyvében.

Hogyan segíthet a szülő?

Hinni a tanárok negatív véleményének, és ez alapján megítélni a gyereket, a képességeit, balgaság volna. Mint a pszichológus is mondta, nem szabad elkeseredni, hiszen az csak kárára van a helyzetnek. Inkább érdemes belátni, hogy egy ember milyen sok mindenben jó lehet, amit az iskolában nem feltétlen tud megvillantani:

- A szülőknek egy dolguk van: az elképzelhető legnagyobb pozitív elfogultsággal kell a saját gyerekükre tekinteniük. Az lát jól, aki jól szeret! Ne higgyük el egy pillanatra se az iskolának, hogy a gyerekünk butább, és az életben rosszabbul fog érvényesülni azért, mert az iskolában rosszabbul érvényesül. De ha a gyerekünk tényleg "butább" is netán, akkor is lehet, hogy remekül táncol, zseniálisan énekel, farag, kertészkedik, főz - nehogy elhiggyük, hogy mindenkinek atomfizikusnak kell lennie. (...) Nem várt gyenge iskolai indulás miatt tehát ne keserítsük el a gyereket, és ne keseredjünk el magunk sem - írta Vekerdy az említett kötetben.

A korrepetálás is egy út lehet a jobb teljesítmény felé

Ahelyett, hogy a szülő magába roskadna, és a gyerek tanulási kedvét is lehúzná a tanárok szavai miatt, érdemes lehet inkább megoldást keresni. A pszichológus szerint a korrepetálás csodákat tehet, amennyiben a gyerek és korrepetitora közt oldott, jó kedélyű a viszony.

- Gyakran a butának mondott, ám valójában értelmes gyereknek egyszerűen szüksége van némi segítségre ahhoz, hogy az iskolában képes legyen érvényesülni. (...) Korrepetitorral segíthetünk abban, hogy az okos gyerek "helytálljon" az iskolában. Főként, ha ez a korrepetitor nemcsak a tudásanyagot adja át, de hozzá a kedélyt is biztosítja. (...) Úgy tapasztaltam, hogy sokkal könnyebb együtt dolgozni, ha a gyerek jókedvű a korrepetálás alatt, mint ha rosszkedvű - olvashatjuk a Jól szeretni című könyvben.

A pszichológus szerint, ha az anyagiak miatt másként nem is megy, akkor egyfajta cseremegállapodás is köthető egy egyetemistával, például órák a lakása kitakarításáért vagy egyéb házimunkáért cserébe. De egy erre alkalmas rokon is segíthet a tanulásban - igaz, Vekerdy felhívta a figyelmet arra, hogy a családhoz tartozók - így egyébként a szülők is - általában, de nem törvényszerű módon, türelmetlenebbek a gyerekhez.

A korrepetálás végtére is mindenképpen megér egy próbát, hogy a gyerek saját tempójához alkalmazkodva kapja a magyarázatokat, hiszen erre az iskolában, megannyi gyerek közt nincs lehetőség. Vekerdy szerint így a kicsi jobban szerepelhet az iskolában, de ne feledjük, még egyszer, amit mond: nem kell mindenkinek atomfizikusnak lennie. Ha a matematika nem is megy, jól mehet a tánc, a rajz vagy akár az ének. Mindenki másban jó.

Forrás: Vekerdy Tamás - Jól szeretni.

Iskolák a 20. század elején

A régi intézményekben készült fotók nagyanyáink korának iskoláit mutatják be.

• iskola
• vekerdy tamás
• tanulás
• Gyerek