Hogyan kezelhető és előzhető meg a rák? - Mélyinterjú Szendi Gáborral

A legjobb természetesen az, ha meg tudjuk előzni a rák kialakulását. Ha azonban már megvan a baj, a beteg ember hajlamos lehet úgynevezett csodaszerekhez és csodadiétákhoz folyamodni, amelyek jellemzően nem hozzák meg a várt eredményt. Jóval többet remélhetünk viszont például a C-vitamin-terápiától, amit már Magyarországon is engedélyeztek, elsősorban és mindenekelőtt pedig az életmódváltástól. Szendi Gáborral ezúttal a rák kezelésének lehetőségeiről beszélgettünk.

- Mára bebizonyosodott, hogy a C-vitamin nagydózisú intravénás adagolás esetén elősegíti a hidrogén-peroxid képződését, amely vegyület pedig megöli a rákos sejteket. Mindeközben az onkológia továbbra is a vágás-sugárkezelés-kemoterápia szentháromságában él.

- Most már legalább engedélyezték Magyarországon. Egyébként a nyugati orvoslás tragédiája, hogy nemcsak nem veszi tudomásul, hogy a módszerei nem hatékonyak, de még el is tiltja a betegeket más módszerektől. Ha egy onkológiai beteg megkérdezi, tessék mondani, mit változtassak esetleg az étrendemen, úgy néznek rá, mint egy őrültre, és azt mondják, már miért kellene változtatni, hiszen a táplálkozásnak semmi köze a rákhoz, azt a gének okozzák.

Állítólag az utóbbi időben már elkezdték méricskélni a D-vitamint, de az még nem része a protokollnak, hogy tessék felvinni 100 nanogramm/milliliterre - inkább csak szedjen a beteg egy kis 2000-4000 NE-t, ami ugyan több a semminél, de nem segít annyit, mint egy sokkal nagyobb dózis. Számomra egyébként megdöbbentő, hogy ilyenkor soha nincs mea culpa - nem adnak ki egy nyilatkozatot, hogy sajnáljuk azokat, akik azért haltak meg, mert mi eddig makacsul elzárkóztunk a gondolattól is, hogy a D-vitaminra szükség volna.

- Úgy tűnik, sok orvos egyáltalán nem is ismeri a C-vitamin-terápiát…

- De hát honnan is ismernék? Az egyetemen nem tanítják, az orvosi továbbképzéseket a gyógyszeripar tartja a kezében: az újabb gyógyszereket ismertetik meg a résztvevőkkel, meg kamu vizsgálatokat mutatnak fel, hogy ezek a készítmények milyen fantasztikusan hatékonyak. Az orvosok pedig ezekből tájékozódnak. Olyan ez, mint amikor valaki csak egy tévécsatornát néz - ha ott bemondanak valamit, akkor tud róla, ha nem mondják be, akkor nem tud róla.

- Ha ismeri is az orvos a C-vitamin-terápiát, mondhatja, hogy nem alkalmazza. Még akkor sem, ha például a beteg annyira gyenge, hogy el sem lehet kezdeni nála a kemoterápiát.

- Azt mondhatja, hogy nem alkalmazza, de azt nem mondhatja, hogy tudományosan nem támasztható alá a terápia hatékonysága. Egyébként ez a helyzet azért is van így, mert az orvoslás defenzív.

Alkalmazhatja az orvos a C-vitamin-terápiát, de ha azt a szakmai kollégium és a protokoll nem támogatja, mi van akkor, ha ne adj’ Isten fellép valamilyen komplikáció bármi okból is, és a beteg vagy hozzátartozója kártérítési pert indít? Míg ha az orvos a protokollt követi, amiről ugyan tudható, hogy úgysem fog használni, elég annyit mondania a bíróságon, hogy kérem, én a protokollt követtem - és kész, már vége is a tárgyalásnak. Az is egy tragédia, amikor kőbe vésik akár azt is, ami árt, és onnantól mindenki fel van mentve. Példa erre a koleszterinszint-csökkentő, ami kifejezetten ártalmas, akár a rákkockázatot is fokozza - ha már a rákról beszélünk -, de ha ez a protokoll, akkor az orvosok adhatják, sőt, kötelező adniuk, miközben emberek százezreinek-millióinak ártanak vele.

- Mint oldalán írja, sok okkult, tudománytalan "rákellenes" diéta létezik, amelyekbe akár bele is lehet halni. Mondana néhány példát?

- Például itt van a makrobiotika, amit egy jellegzetesen rákellenes diétának állítottak be, de annyit érdemes tudni - és ezzel szerintem mindent elmondtunk -, hogy az öttagú Kushi családból, amely elterjesztette ezt a táplálkozási módot Nyugaton, ketten meghaltak rákban, a családfőnek, az öreg Kushinak pedig vastagbélrákja lett. Ha ő a makrobiotika szerint táplálkozott, akkor egyáltalán miért alakult ki nála a rák? A fia, aki dietetikus, több cikkben próbált bizonyítékokat összegyűjteni arra, hogy a makrobiotika igenis hatásos, de mindegyik érv szedett-vedett és komolytalan - igazából nem lehet vizsgálatokkal igazolni azt, hogy ez a táplálkozási mód rákellenes lenne. Sőt, kifejezetten ártalmasnak tartom, mert a sok rizs - amire a makrobiotika épül - már önmagában is egyértelműen magas vércukorszintet okoz - a barna rizs ugyanúgy, mint a fehér. Aztán itt van ennek az elmebeteg házaspárnak (Robert és Shelley Young, az úgynevezett pH-csoda megalkotói - a szerk.) a lúgosító étrendje...

- Ha jól tudom, olyan, hogy lúgosítás, voltaképpen nem is létezik…

- Hát körülbelül a gyomorsavnál megáll a dolog. Egyszer egy hölgy azt írta nekem, hogy addig itta a lúgos vizet, amíg annyira megnőtt a vérének a pH-ja, hogy tetánia alakult ki nála, és kórházban mentették meg az életét. Egészen drasztikus lúgosítással valószínűleg el lehet érni azt is, hogy az ember meghaljon, csak azt nem lehet elérni, hogy a ráksejtek elpusztuljanak. Az egyik legbiztosabb jele annak, hogy rákosodási folyamat indult be, ha a sejtek belsejében lúgossá válik a pH-érték. Egyébként is, ha végigvesszük a bélrendszert, látható, hogy egészen különböző pH-k vannak a gyomorban meg a különböző bélszakaszokban - úgyhogy ez a lúgosítás teljesen abszurd ötlet. Amiért sokan mégis hasznosnak találják, az nem a teória miatt van, hanem mert az addig étrendjükbe rengeteg zöldséget iktattak be.

Ugyanígy el vagyok képedve a vércsoportdiétán. Ha valaki csak egy kicsit beleolvas a szakirodalomba, azt fogja látni, hogy a vércsoportdiéta elméletében bődületes tévedések vannak, már a vércsoportok megjelenésével kapcsolatosan is. Azt írja például a D'Adamo, hogy a nullás vércsoport a legősibb, holott valójában az a legfiatalabb, és így tovább - lehet, hogy akkor, amikor kitalálták ezt a teóriát, még nem álltak rendelkezésre evolúciós biológiai anyagok, de hát akkor követni kellene a változásokat, és visszavonni minden korábbi téves állítást. Bizonyos betegséghajlamok lazán valóban összefüggnek vércsoportokkal, de a táplálkozásnak semmi köze a vércsoportokhoz.

Ami viszont nagyon hatásos, az a ketogén étrend (magas zsír- és alacsony szénhidráttartalmú étrend, mely a szénhidrátok megvonásával arra kényszeríti a szervezetet, hogy az zsírokból fedezze energiaigényét - a szerk.). Az evolúció során az ember képessé vált arra, hogy ketontestekből is üzemeljen, a ráksejtek viszont primitív sejtek, amelyek általában nem képesek átállni a glükózról a ketonra - egy-két agydaganat jelent csak kivételt ez alól. A legtöbb rák esetén a ketogén étrend azáltal, hogy minimalizálja a vércukorszintet, tulajdonképpen kiéhezteti a ráksejteket. Én ezt tudom javasolni minden rákbetegnek.

- Az oldalán ír az ezüstkolloidról, amelynek egyebek közt rákellenes hatást tulajdonítanak, holott az ezüstnek nincs funkciója a szervezetben, a készítmény szedése viszont hosszú távon bajt is okozhat. Találkozott még hasonlóan kérdéses hatékonyságú vagy egyenesen káros csodaszerekkel?

- Konkrétan nem tudnék ilyet mondani, mivel nem is nagyon foglalkozom ezzel. Inkább azon kellene elgondolkodni mindenkinek, aki ilyen-olyan teákkal meg hasonlókkal próbálja legyőzni a rákot, hogy rengeteg szernél csak lombikban vagy állatvizsgálatokban lehet kimutatni azt, hogy esetleg valamilyen mértékben akadályozza a ráksejtek szaporodását, illetve fokozza azok elhalását.

Mindig az a kérdés, hogy a valóságban klinikailag szignifikáns hatásról van-e szó, vagy csak arról, hogy három sejttel több pusztult el az adott szertől, mint a placebótól.

Önmagában az, hogy valami jó a rák ellen, egy kicsit körvonalazatlan, differenciálatlan kifejezés. Meg kellene nézni, hogy az adott szer milyen mértékben hat, hogyan kell beadni az emberi szervezetbe, végeztek-e vele humán vizsgálatot. Általában ilyen vizsgálatokkal nem ellenőrizték ezeket a termékeket, így kicsit a mitológia körébe tartoznak ezek a hirdetett hatások, de ezt a beteg ember általában nem firtatja, mert azt hiszi, amit árulhatnak, azt előtte ellenőrizték is.

Lehet persze, hogy némelyik akár még hatásos is. De az a kérdés, hogy az ilyen étrend-kiegészítőkkel és egyebekkel szembe tudunk-e menni azzal, amit a táplálkozásunkkal és az életmódunkkal előidéztünk. Ha valaki mondjuk ketogén étrenden van, és még egy ilyen készítményt is szed, akkor lehet, hogy az előbbihez hozzáadódik az utóbbi hatása. Ha viszont továbbra is azt az életet éli, ami tulajdonképpen kialakította nála a rákot, és beszed akármilyen csodaszert, hát az csepp a tengerben - semmiféle hatást nem fog tudni elérni vele. Az egész életmódot kell újragondolni, és azon túlmenően lehet próbálkozni ilyen szerekkel.

- Legújabb, Értelmes szenvedés: a boldogság című könyvében írja, hogy a boldogságot nem a hedonizmus jelenti, hanem a saját küldetésünk felismerése, a sorsunkban rejlő lehetőségek kibontásáért vállalt felelősség és a minket éltető közösséghez való hazatalálás - egyszóval az úgynevezett eudaimónia. Lehetséges, hogy az eudaimónia elérésével a fizikai állapotban is pozitív változás áll fenn, akár rákos betegeknél is?

- Szerintem igen. Egyrészt vizsgálatok azt mutatják, hogy ugyanolyan életmód mellett azoknál, akiknél fokozott az eudaimónia, már alapból alacsonyabb a gyulladás szintje. Más vizsgálatoknál azt nézték, hogy kik azok, akik a prognózisokat túlélik, és azt találták, hogy azok, akiknek az életében a rák egy fordulópontot jelentett, olyasmit mondtak például, hogy "engem a betegség arra tanított meg, hogy a tudás és a szeretet a legfontosabb az életben". Ezek a betegek, mivel értékesebbé vált számukra a hátralévő idő, elkezdtek gondolkodni, hogy mire születtek, mi azt, amit kihagytak az életükből - mindez pedig az eudaimónia felé hajtotta őket. Úgy tűnik tehát, hogy az eudaimónia elég erősen visszahat az immunrendszerre.

- Mi az, amivel érdemes lehet egy rákbetegnek megpróbálkozni?

- Nehéz kérdés. A kemoterápiával és a sugárkezeléssel az a probléma, hogy olyan sejtszintű károsodást hoz létre, ami nemcsak a rákos, hanem az egészséges sejteket is érinti, viszont olyan sebgyógyulási-regeneráló folyamatot indít be, amely, tekintve, hogy a ráksejt még gyorsabban osztódik, mint a környező sejtek, szinte törvényszerűen kiújuláshoz vezet.

Senkinek sem akarok tanácsot adni ezen a téren - más életével én ne játsszak, és ki tudja, ha rákos lennék, talán hirtelen én is úgy gondolnám, hogy a kemoterápia nagyon fontos. Az viszont nagyon elgondolkodtató, hogy több olyan páciensem volt - mindannyian pszichoterápiára jártak hozzám -, akik bár mindent elkövettek a gyógyulásért, a szemem láttára haltak meg - akinek ugyanis tönkrevágják az immunrendszerét, az már szedhet akármilyen immunműködés-serkentőt, nincs mit serkenteni. Mindig az a történet, hogy a kezelés hatására a daganat látványosan összezsugorodik, a beteget hazaküldik, fél év-egy év múlva a daganat már áttéteket képez, jön egy újabb kezelés és így tovább. Ideig-óráig lehet ezt csinálni, de egy ponton túl kialakulnak a minden kemoterápiás szerre rezisztens sejtek, és az már a vég. Az onkológia gyakorlatilag nem vesz tudomást arról, hogy csak meghosszabbítja a beteg életét - persze már az is egy óriási ajándék, ha az illető pár évvel tovább él, de ezzel bizonyos értelemben a gyógyulás lehetőségét veszik el tőle.

Nekem egyébként nagyon sokszor az a gyanúm, hogy azoknál, akik mégis meggyógyulnak, esetleg nem is volt indokolt a kemoterápia vagy a sugárkezelés. Gyakoriak a téves diagnózisok, például a mellrákosoknál ez 25%-os. Ezeket a nőket megoperálják, mindenféle kezelésnek alávetik, majd azt mondják, hogy megmentették őket. Ezáltal nyilvánvalóan meg van hamisítva a statisztika, és e "megmentett" betegek esetében csak arról van szó, hogy mi mindent képes túlélni az ember - akár az ilyen drasztikus kezeléseket is.

Ami viszont jó hír, hogy a ketogén étrend, különösen a kalóriacsökkentett ketogén étrend, úgy tűnik, hogy kivédi ezt a sebgyógyulási folyamatot. Ha valaki a kemoterápia vagy a sugárkezelés mellett ketogén étrenden 20%-kal kevesebbet eszik, mint ahogy érzi, hogy kellene neki, akkor az gátolja a regenerációt - tehát nagyon erősen megtámogatja a fenti kezeléseket ez a fajta étrend.

Sajnos annak, aki nagyon megszokta már a nyugati étrendet, nagy erőpróba lehet, esetleg el is megy tőle az illető kedve, vagy bele sem fog. De mi végül is a cél? Az, hogy a vércukorszint és az inzulinszint normális legyen. Ha pedig nem szélsőségekben gondolkodunk, hanem dimenzióban, akkor egy ketogénszerű vagy a ketogénhez közelítő paleolit étrend ugyanolyan hatásos lehet. A paleo végül is egy low carb diéta, ami ugyanúgy segíthet, mint a ketogén. Van egy olyan változata, ami az Atkins-diéta bevezető szakasz utáni szakaszának felel meg, ahol már elég sok zöldséget lehet fogyasztani - pont azért találták ki, hogy például gyerekeknél tartható legyen az étrend, tehát ne zsírt zsírral egyenek. A lényeg, hogy a ketózis kialakuljon, azaz a ketontestek megjelenjelek a vérben - ezt lehet mérni tesztcsíkkal vizeletből -, amit ezzel a módosított Atkinsszel is el lehet írni. Az ember élete talán ér annyit, hogy változtasson az étrendjén a gyógyulás érdekében.

Van még egy több mint száz éve ismert gyógyszer, a metformin nevű szer, ami leállítja a májban a cukorszintézist - ugyanis hiába áll át valaki a ketogén étrendre, a mája akkor is fog cukrot termelni. A másik hatása a metforminnak, hogy csökkenti az inzulinrezisztenciát. Vizsgálatok bizonyítják, hogy azoknál, akik más okból metformint szedtek, sokkal ritkábban fordul elő rák, vagy ha mégis, akkor nem annyira agresszív. Amit el lehet érni paleóval, azt el lehet érni metforminnal is, ha nem is olyan hatékonysággal, de megközelítőleg. Rákbetegeknek tehát mindenképpen érdemes metformint szedni.

És persze D-vitamint - nagyon fontos, hogy elérjék 100 nanogramm/milliter szintet. Kétféle mértékegységben szokták a laborokban mérni, ha nanomol/literben mérik, akkor azt két és féllel el kell osztani. Ha tehát valakinek azt mondják, hogy már 80 nanomol/liter vérszintje, és ez milyen szuper, az illető ossza el ezt az értéket két és féllel, és rá fog jönni, hogy nagyon alacsony a D-vitamin-szintje.

Fontos volna az új erek képződését is gátolni, a rák terjedésének ez az egyik útja. Erre alkalmas a squalamine, amit cápamájból vonnak ki, de szintetikusan is előállítják. Mindenkinek meg kellene érteni, hogy a rák a nyugati életmódból következik, kigyógyulni belőle csak úgy lehet, hogy felhagyunk azzal az életmóddal, ami a rákot okozta.

• kezelés
• rák
• tudomány
• csodaszer
• rákellenes táplálék
• c-vitamin
• paleolit táplálkozás
• d-vitamin
• Életmód