Szülés után kiveszik a petefészket: a rettegett női betegség kezelése

Az endometriózis becslések szerint mintegy 200 ezer nőt érint Magyarországon, jellemzően a 25 és 45 éves - vagyis a termékeny korban lévő - korosztályt. A betegségre sokszor a sikertelen teherbeesési kísérletek, illetve a menstruációkor jelentkező erős görcsök hívják fel a figyelmet.

Petrik Barbara betegségét 2013-ban diagnosztizálták, és könnyen lehet, hogy két-háromévente újabb műtétre lesz szüksége, illetve végleges megoldást talán csak a petefészek eltávolítása jelenthet.

- Elmeséled röviden, mit kell tudni az endometriózisról?

- A betegség lényege, hogy az endometrium - vagyis a méhnyálkahártya - valamilyen rendellenes oknál fogva visszafolyik a hasüregbe, ott megtapad, és minden egyes menstruációkor nő, kifakad, vért bocsát ki. Ez a gyulladt terület terjeszkedik, és egy szervünket kivéve mindenhol előfordulhat.

Diagnosztizáltak már szemben, agyban, tüdőben is, ám elsősorban a kismedencei szerveket - a petefészkeket, a petevezetéket, a húgyhólyagot, a beleket, a méh külső falát - érinti.

- Hogyan kezdődött a betegséged?

- 2007-ben tapasztaltam először, hogy többet véreztem, mint kellett volna. Idővel pedig nemcsak a két levél közti szünetben, hanem majd' minden nap. Az orvosom tanácsára gyógyszert váltottam, ami egy ideig be is vált, de a vérzések újra előjöttek. Két-háromféle gyógyszert is kipróbáltam, végül úgy döntöttem, inkább élek hormonok nélkül. Persze a vérzésem ekkor sem lett szabályos, majd két hétig tartott, bár gyenge volt. Két évig nem jött helyre.

Később újra kezdtem szedni a fogamzásgátlót, mert egy ciszta miatt javasolták. Nagyjából két hónapig szedtem, ez idő alatt minden egyes nap véreztem és görcsöltem. Nem egyszerű menstruációs fájdalom volt ez, hanem mintha ki akarnának szakadni a szerveim, nem görcsös fájdalom, hanem mintha tűvel szurkálnának. Egy idő után már pontosan meg tudtam határozni a helyet is, a méhem mögötti, valahol a gát fölötti részen fájt.

- Mikor sikerült diagnosztizálni az endometriózist?

- 2013-ban egy csütörtöki napon azt mondtam, ez már nem normális, bementem az SZTK-rendelésre. Soha nem voltam gyenge, de akkor a nőgyógyászati asztalon sírtam a fájdalomtól. A doktornő megértette, hogy milyen az, hogy akkor fáj, amikor menstruálok, de nem menstruációs görcs jellegű a fájdalom.

Telefonálgatott össze-vissza, kérte a nőgyógyászati osztály főorvosát, küld egy beteget, azonnal vizsgálja meg. A főorvos megvizsgált, csinált ultrahangot - akkor már legalább az ötödiket -, és néhány kérdés után megállapította, hogy endometriózisom van. Rá másfél hétre megműtöttek. Bár a beavatkozás előtt szörnyen éreztem magam a kórházban, maga a műtét jól sikerült. Nem kellett vágni, elég volt a laparoszkópia.

- Az orvos mit mondott a műtétről?

- Elmondta, hogy kétórás műtétem volt, ők maguk is meglepődtek, milyen komoly esettel állnak szemben. Vélhetően a legelső menstruációkor elkezdett az endometrium visszafolyni a hasüregembe, mert ennyi csomó másként nem alakulhatott volna ki. Hívni kellett műtét közben még egy orvost, mert a beleimen is találtak endometriózisszigeteket. Elmondta, hogy endometriózis volt a méhfal mögötti területen - tehát amit éreztem a műtét előtt -, a petefészkemen, a beleimen. A petevezetékem le volt tapadva, valamint csokoládécisztám is volt.

- Hogy zajlik az utókezelés?

- A debreceni klinikán írták ki az utókezelésemet. Az orvosom, a betegség egyik szaktekintélye injekciókúrát javasolt, amit fél évig, minden hónapban kaptam. Ezzel egy miniklimaxot akartak előidézni - a vele járó fejfájással, hőhullámokkal és depresszív hangulattal -, hogy teljesen leálljon a peteérésem. A harmadik, negyedik hónapban azonban vérezni kezdtem, így csináltak egy vérvizsgálatot, ami kimutatta, hogy a hormonjaim teljesen normális élettani szinten vannak. A hormonadag egyszerűen nem elég a szervezetemnek. Az orvosom is értetlenül állt a helyzet előtt, aztán javasolt egy újabb sorozatot, akkor már egy másik készítménnyel. Azt remélte, hogy az esetleg megmaradt endometriózisszigetek elsorvadnak, ha nem kapnak utánpótlást.

- Eredményes volt a kezelés?

- Az egyéves injekciókúra végén azt mondta az orvosom, gyógyszerrel próbálkozzunk tovább, mert ennyi injekció már nem adható. A három hónapos gyógyszerszedés során azonban még mindig naponta véreztem, a végén pedig újra éreztem az endometriózisos fájdalmat, amit a műtét előtt. Az orvosom azt mondta, nincs több alternatíva. Nekem egyszerűen nem használnak a kezelések. Javasolta a makrobiotikus étrendet, egy gyógynövényes tablettát, egy speciális tornát és a sok mozgást.

- Újabb műtétre lesz szükség?

- Az orvosom azt mondta, várhatóan az endometriózis vissza fog jönni, újra és újra meg kell majd műteni, körülbelül két-háromévente. Vagy addig, amíg gyerekeket nem szülök, hogy utána ki tudják venni a petefészket, amivel a probléma megszűnne - ahogy fogalmazott. Persze ez egy ördögi kör, mert azok, akiknek ilyen betegségük van, sokszor teherbe sem esnek.

- Milyenek a hétköznapok?

- Az élet megy tovább, teszem a dolgom, nincs más választásom, és nem foglalkozom napi szinten a problémával. Persze az endometriózis kihat az önbizalmamra, a hangulatomra és egy csomó más dologra is. Sajnos ezzel a betegséggel sokszor nehéz spontánnak lenni, legyen szó az élet bármely területéről.

Az elején ki voltam akadva, sírtam, hogy miért én, és hogy ez már mindig így lesz? Ahhoz, hogy az ember normális tudjon maradni, kell egy társ, aki biztosít arról, hogy szeret - úgy, ahogy vagyok. Igyekszünk a jó oldalát keresni a betegségnek. Miért jó minden hónapban Debrecenbe járni? Felfedeztünk egy rakás jó éttermet, bejártuk a várost. Hogy miért jó a kötelező mozgás? Együtt futunk, hogy egészségesek és vékonyak maradjunk. Szóval minden csak felfogás kérdése. Igyekszem a helyzetből kihozni a maximumot.

• interjú
• endometriózis
• női egészség
• Életmód