Tényleg hazavágja a diétádat egy "csaló kaja"? A szakértő válasza felszabadító

A diétázók egyik legnagyobb kriptonitja a „csaló kaja” – vagyis az a bizonyos egy-két étkezés, amikor elengedjük a szigorú szabályokat és megengedünk magunknak valami kevéssé tápláló, ámde finom ételt.

Sokak fejében egy ilyen étkezés bűntudatot és önmarcangolást vált ki - pedig ennek nem kéne így lennie.

Tényleg hazavágja a diétát egy "csaló-kaja"?

A Duke Egyetem kutatója, Eric Trexler és kollégái a közelmúltban egy átfogó elemzést készítettek a témában, és arra jutottak: a gondolataink sokkal meghatározóbbak, mint a tányérunkon lévő kalóriák.

Trexler és a hongkongi kutatócsoport a diétás szabályok lazításának pszichológiai és fiziológiai hatásait vizsgálta, és meglepő eredményre jutott. Kiderült, hogy a tudatosan tervezett „csaló” étkezések valójában segíthetnek fenntartani a motivációt és a hosszú távú sikert.

Ugyanakkor a spontán, kontrollálatlan falatozások gyakran bűntudatot, szégyenérzetet és egészségtelen étkezési mintákat generálnak, amelyek könnyen egy egész hétvégés túlevéshez vezethetnek.

Az egyik leggyakoribb tévhit, mondja Trexler, hogy a fizikai következmények drámaiak lennének. Egyetlen nagyobb vacsora szinte semmit sem számít hosszú távon. A pszichológiai hatás viszont annál erősebb: ha „csalásként” éljük meg, könnyen azzal a gondolattal hagyhatjuk abba a diétát, hogy „úgyis elrontottuk”. 

Ebből alakulhat ki a klasszikus binge-and-restrict ciklus, ahol egy étkezésből hosszabb túlevés, majd szélsőséges korlátozás következik.

A tudomány azonban azt is mutatja, hogy a tervezett „cheat meal” másképp hat. Ha egy magasabb kalóriás étkezés része a hosszú távú diétás tervnek, sokan sokkal motiváltabbak maradnak. Trexler szerint a lényeg az, hogy ne a tökéletességre törekedjünk 100%-ban, hanem a „legjobb a legtöbbször” elvet alkalmazzuk. Egy tervezett étkezés azt üzeni: képes vagy az életmódváltásra, a diéta nem büntetés, hanem rugalmas rendszer.

Fontos azonban megkülönböztetni az alkalmi élvezetet a „cheat meal eseménytől”. Egy családi ünnepi vacsora vagy egy barátnős sütizés más, mint a közösségi oldalakon látható, 9000 kalóriás, tornyosra pakolt hamburger- és palacsintaszeletek. Ezek a látványos események gyakran normalizálják a túlzott étkezést, és torzíthatják a fogyasztói normákat. Trexler hangsúlyozza: a cél az élvezet, nem a mérlegelt kalóriák „kompenzálása”, mert a szervezet metabolikus válasza nem képes ellensúlyozni a nagy kalóriabevitelt.

A kutatásokból az is kiderül, hogy a legnagyobb kockázat nem maga a cheat meal, hanem a következményei: ha egy étkezésből többnapos túlevés lesz, vagy ha extrém korlátozással próbáljuk „jóvátenni”, kialakulhat a diétás ciklus, amely hosszú távon ártalmas lehet. 

Trexler szerint a kifejezés, hogy „csalás”, önmagában problémás, mert morális kudarcot sugall. Sokkal inkább érdemes a tervezett rugalmasságot részeként kezelni a fenntartható étrendnek: így élvezhetjük a nagymama karamellás süteményét anélkül, hogy számolgatnánk a tojásokat vagy a cukrot.

Az étkezés nem csak tápanyagbevitel, hanem társas és kulturális élmény is. Aki hosszabb távon így alakítja a szokásait, megtanulja: egy desszert elfogyasztása örömforrás lehet, és nem jelenti a diéta végét.

Fotók: Getty Images Hungary

• csaló
• fogyókúra
• fogyás
• fogyókúrás tippek
• fogyókúrás tévhit
• Életmód