Budapest I. kerülete valóságos kincsesbánya a kirándulni vágyók számára, a Gellért-hegy, a Várhegy és a Tabán hangulatos parkjai jóleső sétára csábítják az embert. Talán sokan rá sem ismernének a városrészre, ha száz évvel ezelőtt készült fotókon látnák.
A Tabán pedig egy évszázada még nem egy parkokban, turistaösvényekben, szabadidős terekben bővelkedő zöldövezetként volt ismert, ahova hétvégente piknikezni, játszani, kutyát sétáltatni, feltöltődni járt a fővárosi lakosság. A budapesti Montmartre néven is emlegetett városrészben nyüzsgő, élettel teli lakóövezet működött egészen a 30-as évekig. Korábbi cikkünkben a Wekerletelep házairól is mutattunk régi fotókat.
A Tabán régen
A Tabánon egykor nyomot hagyott a török hódoltság, amikor fürdőt is emeltek a melegvíz-forrásokon, de a betelepülő rác, azaz szerb lakosság is nagyban formálta a térséget. A Rácváros sűrűn épített vályogházairól, legendás hírű borozóiról és kacskaringós utcáiról volt ismert az 1900-as évek elején, a lakosság ekkor jórészt szőlőművesekből, iparosokból, kereskedőkből állt. A filoxérajárvány és a Lánchíd megépülése egyre inkább ellehetetlenítette a helyiek boldogulását, a szegény negyed végül a városfejlesztés áldozata lett, hiába próbált művészek sora érvelni a megmentéséért. Mivel pedig ezt követően kitört a második világháború, az újjáépítés már nem történt meg.

A budapesti Rácvárost sűrűn épített, vályogból készült lakóházsorok jellemezték a 30-as évekig.
Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

A városnegyed kacskaringós, macskaköves utcái egészen különös világba kalauzolnak a múltban. A fotón a Reisner Adolf sütőmester pékműhelye látható a régi Kereszt téren.
Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

A mai Kőműves-lépcső hangulatos, zöld parkok között vezet fel a Naphegyre, mely 1929-ben még házak között szaladt fel a magaslatra.
Fotó: Fortepan / Schermann Ákos - Schermann Szilárd

A Tabán kiskocsmái legendásak voltak, a leghíresebbnek a Mélypince számított a Szarvas téren. Poldi bácsi vendéglőjét Krúdy Gyula és Bródy Sándor is gyakran látogatta. A háttérben álló szerb ortodox templom helyére ma már csak egy harangláb emlékeztet.
Fotó: Fortepan / Sütő János

A 18-19. századi Tabán sokszínűségéhez az ott élő magyarok, németek és szerbek, azaz rácok is hozzájárultak.
Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

A tabáni házak a hely híján legfeljebb nagyon apró, beépített udvarokkal rendelkeztek, az utcák csatornázatlanok voltak. A történelem folyamán tűzvész és árvíz is sújtotta a területet.
Fotó: Fortepan / Saly Noémi

A filoxérajárvány végleg veszélybe sodorta a szőlőművesek megélhetését, és megépült a Lánchíd is, így a hajóvontatás is jelentőségét vesztette. A városnegyed egyre szegényedett, az elhagyatott házakba még szegényebb lakosság költözött, a Tabán sorsa megpecsételődött.
Fotó: Fortepan / Lettner József

A kultikus kisvendéglők tartották már csak életben a negyedet, mely írók, festők kedvelt helye lett, innen ered a budapesti Montmartre elnevezés is. A lebontás ellen ugyancsak a művészek emelték fel szavukat, így Szerb Antal is kiállt a lezüllött Tabán romantikája mellett.
Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

Az 1900-as évek elején egészen más volt a Gellért-hegy látképe, mint ma. A régi Tabán házait 1933-ban kezdték elbontani, az évtized közepén véget ért az elszegényedett telep felszámolása.
Fotó: Fortepan / Saly Noémi

A világháborúk és a gazdasági válság terhe miatt a villa- és fürdőnegyed nagy tervei a fiók mélyén landoltak. Az ideiglenesen létrehozott park helyére pedig végül sosem épült fel a megálmodott városrész. A fák között sétálva ma is érdekes felidézni a legendává szövődő múltat.
Fotó: Fortepan / Szinnay Gábor
(Borító- és ajánlókép: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége.)
Eltűnt egy különösen értékes sziget Budapesten: elkotorták, pedig a Duna védett kincse lehetne ma
A Margit-sziget kis testvére volt az eltüntetett Fürdő-sziget.
Elolvasom