Ez a ló összeadni és szorozni is tudott: Okos Hans titka egyszerűbb volt, mint hinnéd

Okos Hans a 19. század végén és a 20. század elején lett híres Berlinben, miután figyelemre méltóan ügyesnek bizonyult a matematikai műveletek megoldásában. Wilhelm von Osten tanította Hanst, aki szinte emberi intelligenciát mutatott, amikor a kérdésekre különböző patacsapásokkal vagy más mozdulatokkal válaszolt.

Hans lenyűgözte a nagyközönséget és a kor vezető pszichológusait azzal, hogy látszólag képes volt számtani feladatokat végrehajtani, színeket azonosítani, olvasni és betűzni, sőt, még a zenei hangokat is felismerni. 

Az Okos Hans-jelenség

Miután a zseninek hitt ló sorra töltötte meg az előadótereket, és az emberek csodájára jártak különleges képességeinek, a korabeli sajtó is felkapta okos Hans történetét. A jelenséget izgalommal követő kutatók úgy gondolták, hogy ez alapjaiban megváltoztatná az állatok kompetenciájáról alkotott képet, ezért vizsgálni kezdték a csodálatos mutatvány hátterét. 

Számos szakértő megvizsgálta a lovat és a gazdáját a feladványok közben, és arra a következtetésre jutott, hogy a lónak nem adtak semmilyen direkt jelzést, hogy meg tudja mondani a helyes választ. Ez a megállapítás sokakat arra engedett következtetni, hogy Hans látszólagos mentális képességei valósak voltak. Egy 1907-ben közzétett jelentésében azonban Oskar Pfungst – a Berlini Egyetem Pszichológiai Intézetének hallgatója – gondosan megtervezett kísérletek és alapos viselkedésmegfigyelések után arra a következtetésre jutott, hogy Okos Hans valójában egyszerűen csak reagált a von Osten által adott nagyon finom, önkéntelen jelzésekre. Pfungst kísérleteinek szigorúsága és megfigyelésének részletessége a viselkedéspszichológia-kísérletek megtervezésének és bonyolult folyamatának kiemelkedő példája volt. 

Mivel a lovak különösen érzékeny megfigyelők, így érthető, hogyan volt képes Hans a gazdájának legapróbb rezdüléseit is észrevenni, és azokra reaálni. Mikor egy matematikai műveletet kellett elvégeznie, egyszerűen meglátta azt a pillanatot, amikor Wilhelm arca ellazult, az izgatottság apró jelei a maximumra fokozódtak, és azt is, amikor a helyes válaszhoz eljutva kisimultak. Így mindig akkor hagyta abba a dobogást, amikor gazdájának testbeszéde azt jelezte, hogy elért a helyes megfejtésig. Ilyen jelzések hiányában nem volt képes teljesíteni a feladatokat.

A ló által végrehajtott mutatványokat végül úgy magyarázták, hogy a paripa egyszerű viselkedési reakciókat adott a gazdája által akaratlanul adott finom jelzésekre. Azóta a viselkedéskutatók a „Okos Hans-jelenség” néven emlegetik azt a veszélyt, amikor a kérdező a kívánt viselkedést akaratlanul is kiváltja, ha a kísérletek alatt nem szigorítják a személyes kontaktust a vizsgáló és a kísérleti állat között. 

(Cover-fotó: Wikipédia/Karl Krall.)

• történelmi érdekesség
• ló
• számolás
• kísérlet
• viselkedés
• állatok
• Terasz