Ezt gondolja valójában a tinédzser gyerek, amikor azt mondja: "utállak"

Sírás, ajtócsapkodás, "utállak" - ismerős jelenet? A legtöbb tinédzser gyerekes szülő átélhette már legalább egyszer ezt. A meggondolatlanul kimondott szavak borzasztóan tudnak fájni, de érdemes mögéjük nézni: vajon mire gondol a gyerek, amikor azt mondja utál?

Ilyenkor a szülő első természetes reakciója a sértettség, a harag vagy a totális kudarcérzet: „Mindent megteszek érte, és ezt kapom vissza?!”

Ezt jelenti az "utállak" a tinédzsernél

Mielőtt azonban te is visszakiabálnál, érdemes venni egy mély levegőt. A pszichológusok szerint ugyanis ez a mondat a legritkább esetben szól a valódi gyűlöletről. Sokkal inkább egy segélykiáltás, hogy nem értik meg őt. Ráadásul bizonyos szempontból pozitív visszacsatolás is: ez ugyanis annak a jele, hogy a gyermeked biztonságban érzi magát melletted.

Igen, jól olvasod: a gyerekek ott merik kiadni a leghevesebb, legnyersebb feszültséget, ahol tudják, hogy a szeretet feltétel nélküli, és a dühroham ellenére sem fogják őket elhagyni. A kamaszkor a határok feszegetéséről és az önállósodásról szól. A tini agy még fejlődésben van, az érzelemszabályozásért felelős területek pedig hajlamosak túlcsordulni egy-egy fárasztó hétvége, első szakítás, vagy iskolai stressz után. Amikor ezt kiabálja neked, valószínűleg ilyen és ehhez hasonló érzések keringenek benne:

„Nem tudom kezelni, hogy nemet mondtál a telefonozásra, és dühös vagyok a szabályra.”

„Fáradt vagyok, túl sok minden ért az iskolában, és rajtad vezetem le.”

„Tehetetlennek érzem magam, és ezzel az erős szóval próbálok erőt demonstrálni.”

Értsd meg, de ne hódolj be

Sok szülő annyira retteg a konfliktustól, a feszültségtől és a gyerek haragjától, hogy a béke kedvéért inkább enged. Nos ez a lehető legrosszabb, amit tehetsz. Ha ugyanis megalkudsz és feladod a szabályokat, megfosztod a gyereket a lehetőségtől, hogy megtanulja kezelni a nemleges válaszokat és a saját frusztrációját. A határok biztonságot adnak – még akkor is, ha a kamasz pont emiatt van kiborulva.

De akkor mit tegyél?

• Tartsatok szünetet: Amikor izzik a levegő, semmi értelme vitatkozni vagy fegyelmezni. Mondd azt nyugodtan: „Látom, hogy most nagyon dühös vagy, és ez a mondat most nekem is fáj. Menjünk el egymástól kicsit, és beszéljük meg, ha megnyugodtunk.”
• Ne büntetés legyen az egyedüllét: A szobájába vonulás ne szobafogság legyen, hanem egy lehetőség a lehűlésre és az érzelmi újraindításra.
• Válassz megfelelő időpontot a beszélgetésre: Amikor a kedélyek megnyugodtak (lehet, hogy ez csak másnap lesz), ülj le vele. Kérdezd meg tőle, mi bántja valójában. Segíts neki nevesíteni az érzéseit: a harag mögött szinte mindig szomorúság, fáradtság vagy csalódottság lakik.

Bár az indulatos kifakadások a normális fejlődés részei, van, amikor a háttérben mélyebb elakadások állnak. Ha azt tapasztalod, hogy a gyermeked látványosan bezárkózik, elszigetelődik a kortársaitól, megváltoznak az evési vagy alvási szokásai, vagy a dührohamok folyamatossá válnak, érdemes szakember (iskolapszichológus, családterapeuta) segítségét kérni.

Fotók: Getty Images Hungary

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• tinédzser
• kamaszkor
• düh
• szülő gyerek viszony
• Gyerek