Sok szülő megijed tőle, pedig természetes: mikortól normális az önkielégítés?

A legtöbb szülő számára az egyik legváratlanabb és legzavarbaejtőbb pillanat, amikor azt látja, hogy gyermeke a nemi szerveit tapogatja vagy dörzsöli. Ilyenkor azonnal megszólal a belső vészharang: vajon ez normális? Valami baj történt vele? Bár a helyzet elsőre ijesztőnek tűnhet, a szakemberek válasza megnyugtató: az önfelfedezés nem a kamaszkorral kezdődik. Ez a fejlődés teljesen természetes része, ami akár már csecsemőkorban is megjelenhet.

Hány éves kortól normális az önkielégítés?

A gyermekorvosok és neurológusok, köztük Jonathan W. Mink, a Rochesteri Egyetem professzora szerint a kicsiknél tapasztalható önstimuláció mögött nem szexuális vágy áll. A gyerekeket egyszerű kíváncsiság és az önnyugtatás igénye vezérli. Ahogy a baba felfedezi az ujjait vagy a fülét, úgy talál rá véletlenül a nemi szerveire is. Mivel rájön, hogy az érintés kellemes érzéssel jár, természetes, hogy újra megteszi.

Wendy G. Mitchell gyermekneurológus tapasztalatai szerint sok szülő azért esik pánikba, mert a kicsiknél ez a folyamat szokatlan testi jelekkel járhat. A ritmikus mozgás, a kipirult arc vagy az izzadás miatt sokan epilepsziás rohamra vagy hasi fájdalomra gyanakodnak. Valójában azonban csak egy ártatlan és gyakori jelenségről van szó, amely főként 2 éves és 6 éves kor között jellemző, de előfordulhat már 3 hónaposan is.

Ez az egészséges határ a szakértők szerint

Bár az önfelfedezés az egészséges fejlődés velejárója, szülőként fontos tudnunk, mikor van szükség szakember segítségére. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) szerint teljesen rendben van, ha a gyerek alkalmanként megérinti magát, vagy kérdéseket tesz fel a testével kapcsolatban. Ezek a pillanatok általában rövidek, és a kicsi figyelme könnyen elterelhető egy másik játékkal.

Vannak azonban jelek, amelyekre érdemes odafigyelni. Aggodalomra adhat okot, ha a tevékenység kényszeressé válik, és a gyermek annyira elmerül benne, hogy már nem tud másra figyelni. Szintén intő jel, ha a játék fájdalmat vagy sérülést okoz, esetleg agresszióval párosul. Ha a kicsi felnőttekre jellemző szexuális aktusokat utánoz, vagy ha a játékban részt vevő gyerekek között négy évnél nagyobb a korkülönbség, mindenképpen kérjük szakember tanácsát. Ilyenkor ugyanis a viselkedés már túlmutat a természetes kíváncsiságon.

Hogyan kezeljük a helyzetet?

A legfontosabb, hogy maradjunk higgadtak. Heitham K. Ajlouni kutató rávilágított, hogy a tiltás vagy a büntetés csak szorongást szül a gyerekben. Ehelyett inkább nyugodtan jelöljük ki a határokat. Jelezzük felé, hogy a saját testét megérinteni nem bűn, de ez magánügy, amit inkább egyedül, a saját terében tegyen.

Érdemes a testrészek valódi nevét használni – például pénisz vagy hüvely. Ha beceneveket találunk ki, azt sugallhatjuk, hogy ezek a dolgok szégyellnivalók vagy titkosak. Ahogy a gyerek növekszik, a hormonális változásokkal együtt a motiváció is átalakul. Szakértők szerint a kamaszkori önkielégítés már a szexuális ébredés része, ami segít a fiatalnak megismerni a saját testét és határait. Az átlagéletkor fiúknál nagyjából 13 éves kor, lányoknál pedig 15 éves kor, de előfordulhat korábban, akár már a pubertást megelőzően is. 

Ebből is látszik, hogy valójában nincs olyan, hogy "normális kor" az önkielégítés tekintetében, hanem más tényezők számítanak. Szülőként a legnagyobb segítség, ha biztonságos környezetet és őszinte kommunikációt biztosítunk. Ha nem csinálunk tabut a témából, a gyermekünk tudni fogja: hozzánk bármikor fordulhat a kérdéseivel, és a saját testével kapcsolatban ő hozhat döntéseket. A tudás és az elfogadás ugyanis a legjobb védelem.

Fotók: Getty Images

• maszturbálás
• önkielégítés
• szexualitás
• tinédzser
• nevelés
• Gyerek