Itt található a pokol bugyrának kapuja: a folyamatosan lángoló kráter valójában ritka természeti jelenség

A világon valószínűleg az összes katasztrófaturista ismeri a rémisztően tátongó pokol kapuját, amely Türkmenisztán leghírhedtebb látványosságaként került fel a turizmus térképére. 

A fotókon legalább annyira hátborzongatóan néz ki, mint a valóságban. Az embernek tényleg olyan érzése van, főleg az éjszakai fényviszonyok között, mintha a föld megrepedt volna, és az alvilág tüzes fényei sejlenének fel a felszínig. 

A pokol kapuja Türkmenisztánban 

A még ma is aktívan izzó Darvaza gázkráter a a türkmenisztáni Kara-kum sivatag közepén tátong, mintegy 275 kilométerre a fővárostól, Asgabadtól északra. A keletkezése körül mai napig nem tisztázottak az események, tulajdonképpen senki sem tudja, hogy pontosan mitől is nyílt meg a pokol kapuja. 

A Kara-kum sivatag kietlen vidékén számos olaj- és gázlelőhely rejtőzik a felszín alatt. A szovjet időkben ezt a területet többször is megpróbálták kiaknázni, annak ellenére, hogy egy sivatagról lévén szó, hatalmas gyapotültetvényt álmodtak ide a kommunista vezetők, nem igazán szólva azzal a bökkenővel, hogy a növény termesztéséhez rengeteg víz szükséges. Az abszurd ötleteknek azonban nem volt híján az orosz rendszer, így aztán megálmodták a tökéletesnek hitt megoldást, hogy egy gigantikus csatornarendszert építsenek ki, amelyet a környékbeli vízforrások, többek között az Aral-tó táplált. Mondani sem kell, a nagy ívű terv befuccsolt, a tó szinte kiszáradt és a gyapotmezők lázálma szertefoszlott. 

Ezzel még közel sem ért véget a forró napsütésben úszó vidék hányattatott története, ugyanis az elvtársak a hetvenes évek hajnalán földgázlelőhelyet találtak Darvaza város közelében, igaz, elsőre úgy vélték, hogy olajat fedeztek fel. Ennek megfelelően fúrni kezdtek a vélt lelőhelyen, és innentől kezdve már nem tudni pontosan, hogy mi történt, ugyanis a történetet elkenték, a bizonyítékokat és feljegyzéseket pedig titkosították. Feltehetőleg az történt, hogy fúrás közben egy, a föld alatt rejtőző barlangban felgyűlt gázzal teli buborékba ütköztek, amely aztán robbanva beszakította a földet, és a több méter mélyen felhasadt kráter elnyelte a fúrótornyot.

Ezután a felszabaduló földgáz szivárogni kezdett, és ekkor jött a megoldási javaslat: gyújtsák fel a levegőbe szökő gázokat. Valószínűleg arra számítottak a fúráson dolgozó geológusok, hogy napok alatt elégnek a kitermelést zavaró gázok, és utána folytathatják a munkálatokat, azonban ezek a lángok még ma is az ég felé nyaldosnak. De a pontos információk hiányában nem lehet biztosat mondani arról, hogy mi okozta a kráter kigyulladását, lehetséges az is, hogy egy véletlen baleset váltotta ki a tüzet. 

A nagyjából 70 méter átmérőjű, 20-30 méter mély Darvaza kráter az internetnek hála türkmén látványossággá nőtte ki magát, hátborzongató fotókkal terjedve a világhálón. A kráter területe nehezen megközelíthető, és nincs közvetlen infrastruktúra, így ennek megfelelően nem egy tipikus turistagyűjtő gócpont. 

Gurbanguly Berdimuhamedow, Türkmenisztán egykori elnöke 2022-ben, nem sokkal a lemondása előtt azt nyilatkozta, hogy a pokol kapujának tüzét el kell oltani, és az általa kibocsátott metánt gyakorlati célokra kell fordítani. Azonban a metán hasznosítása rengeteg komoly környezetvédelmi kérdést vet fel, hiszen erős üvegházhatású gázról van szó.

A Darvaza-kráter megszüntetéséhez két lépésre lenne szükség, elsőként el kellene oltani a tüzet, majd meg kéne akadályozni, hogy a gáz kiszivárogjon. Az első lépés egyszerűbb, mint a második, például gyorsan száradó cementet lehet a kráterbe permetezni, ami eltávolítja a tüzeket tápláló, oxigénben gazdag levegőt. Azonban félő, hogy a kráter elfojtása után a metán egyszerűen más utakat törne a felszínig, és újabb szivárgó forrást nyitna meg. 

(Képek: Getty Images Hungary)

• természeti katasztrófa
• képek
• katasztrófaturizmus
• sivatag
• kráter
• Utazás