Centizés az utakon: kerékpárosokat kérdeztünk a veszélyes jelenségről

Minden kerékpáros rémálma, hogy az őt megelőző jármű vezetője nem tartja meg a megfelelő és biztonságos oldaltávolságot, a veszélyes manőverrel pedig gyakran a padkához vagy az út széléhez szorítják, de akár el is sodorhatják, ami súlyos balesettel végződhet.

Bár abban sokan egyetértenek, hogy szükséges lenne egy kötelező minimális oldaltávolság meghatározása a kerékpáros előzésénél, a KRESZ jelenleg csak annyit mond ki, hogy „előzni abban az esetben szabad, ha az előzés során a megelőzendő jármű mellett megfelelő oldaltávolságot lehet tartani.” 

Hány méter a megfelelő oldaltávolság? 

A biztonságos távolság a tankönyvek javaslatai szerint legalább egy-másfél méter, hiszen sajnos előfordulhat, hogy az úttesten egy akadály, tárgy vagy kátyú kikerülése miatt a kerékpár haladási vonala picit módosul, ezzel a bizonytalansággal az autóban ülőknek minden esetben számolniuk kell elhaladás esetén.

Sajnos azonban gyakran előfordul, hogy egyszerű figyelmetlenségből, rosszabb esetben szándékoltan nem adják meg a járművek vezetői a biztonságos előzési távolságot a biciklisnek, akit ezzel sokszor balesetveszélyes szituációba sodornak. Néhány évvel ezelőtt nagy port kavart, amikor a busz egy kerékpárral is jogszerűen használható Thököly úti buszsávban elsodort egy SanskritFritzként is ismert biciklist. Az esetet a fejkamerája teljes egészében rögzítette. A történet majdnem tragédiával végződött, a kerékpáros mellkassal ráesett az út menti korlátra, eltört hét bordája, azok átszúrták a tüdejét, hosszú lábadozást követően szállhatott csak újra nyeregbe.

Szomorú tendencia, hogy az általunk megkérdezett rendszeresen kerékpározók nagy része találkozott már a centizés jelenségével. Válaszadóink túlnyomórészt egyetértettek abban, hogy a centizés a keskeny forgalmi sávokon, útszűkületeknél fordul elő leggyakrabban, ahol nincs kijelölt kerékpársáv, így a közúton egyszerre kell osztoznia a lassabb kerékpározónak és a jóval gyorsabban közlekedő autónak, netán busznak.

Péter - aki napi szinten kerékpárral, autóval és nagymotorral is közlekedik - a legnagyobb problémaforrást pontosan ebben a sebességkülönbségben látja. Ahogy kifejtette: 50 kilométer/órás haladásnál sokan a sávot leszűkítő mozgó akadálynak tekintik a kerékpárosokat, és nem annyira érző lénynek, akik bármikor eleshetnek, megsérülhetnek.

Aki ült már kerékpáron, nem csinál ilyet

W. László szerint a sietség mellett sok róható a közlekedési morál számlájára is. Akad, aki utólag azzal védekezik: a forgalmas szakaszon, a keskeny sávon csak megfelelő oldaltávolság nélkül tudott előzni, mások szándékos jelzésnek szánják, üzenve ezzel a kerékpárosnak, hogy húzódjon az úttest szélére. Ő azonban gyakran épp a centizéstől tartva húzódik beljebb az úton, ezzel pedig egy ördögi kör alakul ki, ami sok-sok ellenségeskedésnek ad alapot. Az általunk megkérdezett biciklisek abban egyetértettek: aki bármely oknál fogva elfogadhatónak tartja a centizést, valószínűleg sosem ült bringán.

- Aki szokott kerékpározni, az nem csinál ilyet, mert pontosan tudja, hogy mennyire veszélyes a kerékpárosra nézve, aki a szűk forgalmi sáv jobb szélén, csatornafedlapok és kátyúk, úthibák között próbál meg haladni - mondta el Gábor, aki Péterhez hasonlóan Budapesten minden közlekedési eszközt használ az autótól a buszon és a rolleren át a bicikliig. Példájukból is jól látszik, mennyire nem állja meg a helyét, ha a közlekedőket kerékpáros- és autóstársadalomra bontjuk, tovább szítva a feszültséget a kétféle járművel haladók között.

Megoldás: biciklisáv, érzékenyítés?

A budapesti belvárosi kerékpársávok kijelölésénél számos érv és ellenérv felmerült, volt, aki a nagyobb reggeli dugók kialakulásától félt, mások elengedhetetlennek tartották, hogy a 21. században több biztonságosan használható teret kapjanak a nyeregbe pattanók. A centizésre a megoldás a megkérdezettek szerint is a jól közlekedhető, elkülönített sávok kijelölése lehetne.

Gábor elmondta, régebben a Bartók Béla út és a Nagykörút is veszélyes helynek minősült kerékpárosok számára, ahol ő is gyakran találkozott centizéssel, itt most nagyon jól működnek a kijelölt kerékpársávok.

Péter szerint az elkülönített kerékpársáv a sebességkülönbséget is remekül kompenzálná. A buszsávok átminősítését ő maga nem tartja elég jó megoldásnak, mivel a mindennapok tapasztalatai arra engednek következtetni: a kanyarodó, sőt, sokak által szabálytalanul kigyorsító sávnak használt útszakaszok nem kimondottan biztonságosak a lassabb kerékpárosok számára. Ő azt is felvetette, hogy az érzékenyítés is eredményre vezethetne: ha például az autós jogosítvány megszerzéséhez néhány órát kerékpárral és robogóval kellene közlekedni a forgalomban.

A jelenség természetesen nem kizárólag a fővárosi forgalmas utakon jellemző. K. László elmondta, üres vidéki utakon is találkozott már többször a centizéssel, sőt „cicaharcban” is találta már magát, ami szerencsére csak adrenalinlökettel, és nem tragédiával végződött. Ő elsorolta azt is, milyen felszerelést visz mindig magával: a sisak mellett bicikliskesztyű, egy balesete óta protektoring, sőt paprikaspray is van nála, melyet a kutyák miatt is jobbnak látott beszerezni.

Gyakran lehet olyan fejkamerás felvételeket látni, amelyben jelzésértékkel a kerékpáros visszahajtja az autó visszapillantó tükrét is, nagy felháborodást okozva a másik félben. Sőt, Alexandrosz nevű megszólalónk, aki a vehemens kategóriába sorolja magát, akár rá is üt az autóra, ha túlságosan közel megy hozzá.

Természetesen azt minden kerékpározó leszögezte: el kell választani a normálisan közlekedő kerékpározókat a szabályokat rendre áthágóktól, akik tovább erősítik az ellentétet és a feszültséget az autósok és a bringások között. Ez ugyanis tényleg nem vezet a békés egymás mellett élés felé.

A figyelmetlenül közlekedő biciklis éppúgy veszélyes a többi kerékpározó és a gyalogosok számára is. Juliannának bőven volt rossz tapasztalata ebben is: kerékpárúton oldalról és szemből is sodorták már el, előbbiből lábszárcsonttörése lett, utóbbinál szerencsére egy betonkerítésben még meg tudott kapaszkodni. A sisak hordása, hiába nem kötelező, szerinte is rendkívül fontos a nagyobb bajok elkerülése érdekében.

A megkérdezettek szerint összességében a figyelmetlenség, a sebességkülönbség, a nagy forgalom és a keskeny sávok okozzák a legtöbb centizéses esetet, amelyre a legbiztosabb megoldásnak az elkülönített kerékpársávok kijelölését, esetleg a társadalom érzékenyítését tartanák: a közlekedési eszközök vegyes használatával, odafigyeléssel, udvariassággal, az írott és íratlan szabályok betartásával sok súlyos baleset is megelőzhető lenne.

Kerékpáros KRESZ-kvíz

A KRESZ ismerete kerékpárral is elkerülhetetlen. Néhány kérdésből kiderül, mennyire ismered a szabályokat.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• kerékpár
• kerékpárosok
• kerékpáros kresz
• kresz
• kresz-szabályok
• autós közlekedés
• autó
• autós
• baleset
• balesetmegelőzés
• Utazás